Olykor mi is Ray-ek vagyunk. Elesettek, pátyolgatásra vágyók, olyanok, mint akik az élet tengerén egy felfújt gumicsónakkal próbálnak átkelni.
Ray, a saját világában élő, negyvenes férfi meg is kapta mindazt, amit már nem is remélhetett: szeretetet. És nem a hárommillió dolláros örökség miatt… Raymond Babbitt a filmtörténelem egyik legszerethetőbb karaktere. Nem pisztolyhős, nem igazságosztó, nem rafinált zsaru, vagy hős katona. Raymond Babbitt autista és Savant-szindrómában szenved. Igazságtalanok lennénk Dustin Hoffmannal, ha vele kapcsolatban csak a zseniális, megunhatatlan Esőembert emlegetnénk, ahol Tom Cruise volt a partnere. Valóban maradandót alkotott, de a kétszeres Oscar-díjas színész (az egyiket épp Ray megformálásáért kapta…), aki augusztus 8-án ünnepelheti a 85. születésnapját, ezen kívül is megszámlálhatatlan élménnyel ajándékozta meg a nagyérdeműt.
Hihetetlen, de a kezdetekkor felkerült a neve egy szégyentablóra, a legtehetségtelenebbnek vélt színésznövendékeket nevezték meg könyörtelenül a listán. Azt írták róla akkor jellemzésként: „Legkevésbé valószínű, hogy sikert arat…” Ő, és egy bizonyos Gene Hackman fixen ott volt a színiiskolája szégyentablóján… Dustin és Gene, a két álmodozó. A többit már tudjuk. Dustin Hoffman az alkalmatlannak minősített „csúnya fiú” meg sem állt a világhírig. S a „csúnya fiú” jelzőt nem a közvélemény ragasztotta rá, hanem a nagynénje, aki egy pillanatra sem nézte jó szemmel, hogy színésznek készül, így aztán kerek-perec a szemébe vágta, hogy soha nem lesz belőle igazi színész, mert alacsony és nem jóképű.
Dustin Hoffman valóban messziről indult, hogy meghódítsa a filmipar jéghegyeit. Az 1937-ben született ifjú, ukrán-lengyel és román területről származó zsidó család második gyermeke volt. De nem érdekelte a vallás, tízéves koráig fogalma sem volt róla, hogy ő milyen felekezethez tartozik. Az édesapja akkoriban a Columbia Filmgyárban dolgozott majd váltott és megpróbálta bútorkereskedéssel eltartani a családját. Eközben az édesanyja amatőr színészként álmodott arról, hogy egyszer majd Júlia lesz egy veronai, vagy legalábbis veronainak álcázott erkélyen. Közben Dustin bátyja, Roland megpróbált kitörni, utat törni magának a bizonytalanságból, merthogy jogász és közgazdász diplomát szerzett.
Ki hinné, de az öcsike, Dustin, meglehetősen félénk, visszahúzódó kisfiú volt. Talán kicsit olyan, mint az általa megformált Ray. Aztán talán egy sugallat hatására döntött úgy, hogy színész lesz, ám a valóság sokkal prózaibb: csajozni akart. A színitanodában ugyanis rengeteg gyönyörű lány között ücsöröghetett, valóságos paradicsom volt ez a számára. Aztán beiratkozott a Santa Monica-i főiskolára. Híres intézmény volt ez, olyan növendékekkel, mint James Dean, Sean Penn és Arnold Schwarzenegger. De akkor még nem a kitartás jellemezte Dustin barátunkat és két év után köszönte szépen, hátat fordított a főiskolának. S hogy hol folytatta? Nos, az utcán, szendvicsemberként. Tábla elől, tábla hátul, rajta akciós hamburger, esetleg vadonatúj, krómozott lavór, friss rák a sarki fűszeresnél.
De közben Dustin Hoffmanban egyre inkább fellobbant a művészlélek. Merthogy nem csak a színészet, de a zeneszerzés is foglalkoztatta. Később erről így beszélt: „Jazz-zongorista akartam lenni, de nem voltam elé jó. Főiskolára mentem, mert nem volt meg az eredményem az egyetemhez, a színjátszást választottam, hogy meglegyen a pontszámom. Egy barátom beszélt rá, azt mondta, ez olyan, mint a testnevelés, nem lehet megbukni benne. Ez a prózai oka annak, miért kezdtem színészkedni.
A szendvicsemberből aztán egyszer csak híres ember lett. Dustin Hoffman Bostonba ment, majd egyenesen a Broadway-ra, ahol már kisebb szerepekben léphetett fel, mit több segédrendezőként is dolgozhatott. Aztán jött az első komoly lehetőség, amely megváltoztatta az életét. A dátum 1967, a film címe pedig Diploma előtt. A névtelen, alacsony fiú hirtelen nagyra nőtt és megszépült. Az alakításáért mindjárt Oscar-díjra jelölték. Az újságok pedig már úgy írtak róla, mint a jövő zsenijéről. És ő nem is okozott csalódást, olyan filmekben mutatta meg a tehetségét, mint az Éjféli cowboy, a Kis nagy ember, a Pillangó és közben színházban is játszott. A Diploma előtt szerepéért 17 ezer dollárt kapott, ugyanakkor az Éjféli cowboyért már 250 ezret. Aztán a szám csak nőtt és nőtt, a nyolcvanas években olykor hatmillió dollár volt a gázsija. Bekerült a Guinness-rekordok könyvébe is, tudniillik a Kis nagy ember című filmben olyan karaktert alakított, aki 17 és 121 esztendős is volt.
A csúcs felé haladva elkápráztatta a közönséget. Az Elnök embereivel és különösen a Kramer kontra Kramerrel, amelyet azóta is kultfilmként emlegetnek. S persze jött az Aranyoskám. Dustin Hoffman az egyetlen színész a világon, aki három olyan filmben is játszott, amely elnyerte a legjobb alkotásnak járó Oscart. Kétszer nősült, az első feleségétől egy gyermek született, ugyanakkor örökbe fogadta párja korábbi kapcsolatából született gyermekét. A második felesége négy babával ajándékozta meg. Dustin Hoffmant sem kerülhették el a tragédiák, 2013-ban rákot diagnosztizáltak nála, ám ebből szerencsére kigyógyult. S hogy mi, magyarok miért is szeretjük őt ennyire, ahhoz az is kellett, hogy olyan színészek szinkronizálják, mint Tahi Tóth László, Szakácsi Sándor és Végvári Tamás.
Dustin Hoffman egy lépésre a nyolcvanöttől is örökifjúként él az emlékezetünkben, és szinte látjuk, ahogy Ray, azzal a furcsa fejtartással, mosolyogva szeli át a felfújt gumicsónakkal az élet tengerét…
Még sok boldog esztendőt, kedves Dustin!
