Csak jöttek és jöttek a levelek. Tucatjával, százával. És a nagymama volt az, aki valamennyit végigolvasta, végtelen türelemmel és ha talált benne egy válaszborítékot, akkor kihúzta a fiókot és gondosan belehelyezte imádott unokája dedikált fotóját.
Aztán a nagy halom levéllel lesétált a legközelebbi postáig és feladta valamennyit. A hatvanas évek végén jártunk és a televízió egyeduralkodó volt. Aki megjelent a képernyőn és tehetségesen énekelt vagy színészkedett, az óriási sztár lett Magyarországon. S bizony, akik végignézték a Princ a katona című, 13 részes sorozatot, azok már pontosan tudták, ki is az az Ernyey Béla.
A színész évekkel később így emlékezett vissza a forgatásra: „A legtöbb jelenetet az egri Dobó István laktanyában vettük fel. Hihetetlen, de igaz: a garnizon élte a szokásos mindennapjait, vagyis körülöttünk igazi katonák sürögtek-forogtak…” Valóban szürreális: egy működő, fegyelmezett életet élő laktanya, benne szigorú tisztekkel és hazavágyó kiskatonákkal, s közöttük ott a stáb, operatőr, gyártásvezető, rendező, meg a színészek. De semmi nem történik véletlenül. Ernyey Béla így folytatta a visszaemlékezést: „Egy évvel korábban forgattuk a Patyolat akciót, amely sorkatonákról szólt, akik szabadidejükben zenéltek. Abban a filmben szinte mindenki játszott, aki számított valamit a szakmában. Bodrogi, Zenthe, Kiss Manyi és még sorolhatnám. Akkor mi nem tudtuk, hogy tulajdonképpen kísérleti nyulak vagyunk. A Honvédelmi Minisztérium tesztelte a közönséget. Arra voltak kíváncsiak, hogy egy katonákról szóló vidám hangulatú filmet hogyan fogadnak a nézők…”
És a nézők imádták a Patyolat akciót. Nem csoda, teli s tele volt a kor népszerű slágereivel, imádnivaló színészekkel és a hangulata… Nos, a hangulata magával ragadott mindenkit. Erre tett rá egy vagy inkább három lapáttal a Princ a katona, amelynek Rémai László, vagyis Princ volt a főszereplője, akit Ernyey Béla alakított. A nézők különösen a hölgyek megőrültek a sorozatért. S fogalmuk sem lehetett róla, hogy a főhőst alakító, jóképű színész soha nem volt katona. Ráadásul hangos pacifistaként élte az életét. És hiába játszotta az afféle angyalföldi vagányt, a valóságban nemesi családból származott, és nem kevés gyakorlás kellett hozzá, hogy valódi autószerelőnek, jampecnek, sorkatonának tűnjön.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Ernyey akkor lett szinte első számú sztár Magyarországon. A forgatásról még azt is elmesélte, hogy két-három óránál többet nem is aludt, mert hajnaltól késő estig zajlottak a felvételek. Rendszerint éjjel dolgoztak a kamerák és persze nyáron a színházi évad szünetében. Még az is előfordult vele hogy egyszer egy fárasztó nap végén katonaruhában ült be vacsorázni a kollégáival, ám jött a katonai ellenőrzés. Igazoltatták, majd amikor elkezdte magyarázni, hogy: „én kérem, színész vagyok, ez rajtam egy kellékruha”, felnyalábolták és bevitték a laktanyába. Remek, szórakoztató film volt a Princ. Valóban kikapcsolta a nézőket. S akkor már sejteni lehetett, hogy a Vígszínházban komoly, fajsúlyos szerepeket játszó, ám mégis a „katonásdival” berobbanó színész nagy karriert fut majd be. Nem csoda, hogy neki sikerült képletesen átmásznia a vasfüggönyön, hogy aztán a szomszédos Ausztriában és Németországban is megmutassa, a teremtő nem csak vonzó külsővel, de tehetséggel is megajándékozta.
Ernyey Béla sikeresen lenyomta szkanderban az idő múlását, és egy esztendővel a nyolcvanadik születésnapja előtt is sármos, stílusos és igényes. Megvalósította mindazt, amit ifjonti hevülettel elhatározott. Utolérte az álomképeit és olyan életúton sétált végig, amely egészen különleges. Ernyey Aczél Béla (mert ezen a néven született) 1942. június 10-én látta meg a napvilágot Budapesten, és már főiskolás volt, amikor elhagyta az Aczél nevet, mert nem akarta, hogy összekapcsolják Aczél György elvtárssal, a kultúrpolitikussal. Édesanyja tolmácsként dolgozott, aki aztán feleségül ment egy Bécsben élő svéd üzletemberhez. Ez a kapcsolat megalapozta később a fia karrierjét is, mert hamar remekül beszélt németül, így kerülhetett ki később az osztrák fővárosba színésznek, ráadásul hivatalosan.
Fotó: Blikk-archív
A jóképű színész a mai napig a nők kedvence és ezen még az idő múlása sem változtat. Aki olykor látja őt nyilatkozni, megállapíthatja, az ízlése, az öltözködése, a stílusa, kifogástalan. Szinte mindent eljátszott, amire csak vágyott, s persze 1973-ban a Popfesztiválban ő énekelte a leghíresebb dalt. „Valaki mondja meg milyen az élet, valaki mondja meg mér’ ilyen…” Aztán 1974-ben már Bécsben lépett színpadra, később Münchenben. Hosszú évekig külföldön játszott, de így is sok filmje van, amelyet a mai napig imádnak itthon. A Princ, a Bolondos vakáció, a Volt egyszer egy család, a Szeleburdi család.
A színész első felesége egy gyönyörű kislánnyal Adriennel ajándékozta meg. Aztán jött Heidi Brühl színésznő, majd Szűr Mari, akit 1981 októberében vett feleségül. Majd pedig 2009-ben Kalocsán vette el a nála 38 esztendővel fiatalabb Balaton Dórát, akivel azóta is harmonikus, boldog kapcsolatban él.
Ernyey Béla több könyvet is írt és valamennyi felkerült az eladási sikerlistákra. Gondolkodó, harmóniában élő férfi, aki idős korára is megőrizte a stílusát. Még száz ilyen évet kívánunk, kedves Béla!
