SZEGÉNYSÉGBŐL KITÖRVE LETT ÜNNEPELT PRIMADONNA: GALAMBOS ERZSI ÉLETE

Hideg, decemberi nap volt, amikor a lelkes, izgatott csoport megállt a ház előtt. Aztán varázsütésre, mintha egy híres karmester vezényelné őket, énekelni kezdtek. Tisztán, hangosan, nagy-nagy szeretettel.

Amikor felhangzott a Mici néni két élete című darab fináléja, az asszony az ablakban megszólalni sem tudott, a könnyeit törölte, a könnyeit nyelte… Különleges pillanat volt ez, egy hosszú-hosszú életút léleksimogató mozzanata. A József Attila Színház társulata gyűlt oda az ablaka alá, és kezdett el dalolni, mert akik énekeltek, pontosan tudták, hogy a címzett épp azon a napon ünnepli a 90. születésnapját.

Galambos Erzsi, az örök díva legszívesebben magához ölelte volna az egész díszes kompániát! Kiérdemelni egy ország rajongását, szeretetét, csak keveseknek adatik meg. Ahhoz tehetség kell, kitartás, no meg jó adag szerénység is. Az 1931. december 5-én, Budapesten született Galambos Erzsi rendelkezik valamennyi tulajdonsággal. Az ő életútja egy egész estés musical témája is lehetne, amelyet sírva-nevetve, jókedvűen és szomorúan nézne a publikum.

Szegény család gyermekeként próbált jókedvűen ébredni, és ez bizony a légópincében, a bombázások közepette, a II. világháború alatt nem volt egyszerű feladat. A világégés mégsem rémisztette meg, ehelyett dacossá tette, olyan gyermekké, aki már aprócska fruskaként pontosan tudta, hogy magának kell megvalósítani mindazt, amiről álmodik, hogy ő, csakis ő lehet képes egy mesebeli regény főszerepének eljátszására. Talán ezért is kiabált nap, mint nap a gangos bérház folyosóján, ha épp nem volt légitámadás, hogy: „Pista bácsi! Mariska néni! Lajos bácsi! Erzsike drága! Én vagyok és jönnék mosogatni, hiszen tudják, ügyes kezem van, és mindössze húsz fillért, pontosan húsz fillért kérek érte…” És ez így ment minden nap. A nyolcéves kislány mást is vállalt, hogy pénze legyen, és, hogy segítse édesapját, a legendás Arizona mulató portását és az édesanyját, aki a pesti Operettszínházban jegyszedőként dolgozott. Nem csak mosogatást vállalt. Olykor egy rozzant triciklire pattant, és reggelente a pékségig kerekezett, ahol krumplit pucolt, de ha azt kérték tőle, hogy hordja ki a tejet, ide vagy oda, a világ végére, akkor nekiindult.

Húsz fillér az élet! Mert az élet akkor már a színészetet jelentette a számára, tudniillik a legendás Lakner bácsi-féle gyerekszínházban játszani, az maga lehetett az álom. Később pedig a híres-neves Nádasi balettstúdióban táncolni már jókora előrelépést jelentett. Olyannyira, hogy a békeidőben már egyértelműen a színpad felé forduló Galambos Erzsi elvégezte az Országos Színészegyesület iskoláját, majd kiváló táncosként revüszínpadokon léphetett fel. Az volt a kezdet, azok voltak az első lépések – pontosabban tánclépések. És jött a sorsfordító este, amely talán benne volt a nagykönyvben, de ha nem, akkor utólag beleírták. Kazimir Károly, az elismert rendező látta meg a színpadon Galambos Erzsit, akinek rögön szerződést ajánlott és vitte magával Miskolcra, a helyi Nemzeti Színházba. De nem ám táncosnak, szubrettnek!

Sokoldalú művész. Aki látta a Csendes otthon című, ötvenes években készült vígjátékot Zenthe Ferenccel és Galambos Erzsivel a főszerepben, pontosan tudja, hogy a bájos színésznő gyakorlatilag énektudás nélkül is nagy karriert futhatott volna be. A mimikája, a gesztusai, a beszédkészsége, a gyönyörű mosolya, mind-mind feljogosították arra, hogy nagy színésznő váljon belőle. De ő énekelni akart, egyre többet énekelni. S amikor megkérdezték tőle évekkel később, milyen szerepálmokat kergetett, nem sokat gondolkodott: „Egyszer külföldön láttam a West Side Story című filmet és az volt az első gondolatom, bárcsak eljátszhatnám valamikor. Majd elérkezett a pillanat, Vámos László rendezésében Anita szerepét kaptam meg. Életem második meghatározó előadása a Lola Blau című, egyszemélyes musical volt. Büszkén mondhatom, hogy akkoriban minden musicalelőadást az én kérésemre, vagy számomra mutattak be itthon. Seregi László látta Bécsben az előadást, benne fogalmazódott meg, hogy ezt itthon nekem kell eljátszani. Talán ezt tartom életem legnagyobb sikerének. A harmadik a Szabadsághegy című előadás a József Attila Színházban…”

Egy boldog, sikeres művész anekdotái. Játszott ő Shakespeare-t, Brechtet, Gorkijt. Szerepelt Kecskeméten, a budapesti Petőfi Színházban, imádott közönségkedvenc volt 1964 és 1983 között a pesti Operettszínházban. Aztán meglepte a világot, s talán saját magát is és a József Attila Színházhoz szerződött. Később ezt a következőkkel indokolta: „Féltem. Hívtak a Vígszínházhoz is, de ott olyan színészóriások játszottak, akiktől megijedtem. Az Operettben egy picike királyi korona volt a fejemen, én pedig szerettem volna olyan színházhoz kerülni, ahol ez megmaradhat. Ennyi év után bevallhatom, a látszat ellenére soha nem volt önbizalmam…”

Az első férje a színész Nagy Attila volt, akitől viszonylag gyorsan elvált. Majd egy újabb kollégához, Perlaki Istvánhoz ment hozzá, ám ennek a kapcsolatnak is szakítás lett a vége. És jött Petrovics Emil, a zseniális zeneszerző, akinek 1972-ben egy kislányt szült, akiből később rendező és szerkesztő lett. Galambos Erzsi, immár túl a kilencvenedik születésnapján egy gyönyörű unokával, Zsófival is büszkélkedhet, no meg azzal is, hogy a Halhatatlanok Társulatának a tagja. És hiába rohannak szélsebesen az évek, ő ma is primadonna.  

És az is marad az idők végezetéig…