Minarik Ede, Csabagyöngye, tűpontos korrajz és egy ma már legendás alkotás. Az Újságmúzeum 13 pontban tiszteleg az 1973-ban bemutatott Régi idők focija című film készítői előtt.
1. A filmet több helyszínen forgatták. Részben Óbudán, ahol találtak néhány omladozó házat a korszakból. A legtöbb jelenetet a kőbányai szeméttelepen vették fel, azért ott, mert olyan futballpályát nem találtak, ahová ne lógott volna be egy-egy oda nem illő villanyvezeték, oszlop vagy modern ház a háttérben. A szeméttelepen kialakított pálya lett a Csabagyöngye otthona, a falelátót a forgatás kedvéért építették.
Fotó: Arcanum/Tükör
2. A filmet a legendás Sándor Pál rendezte, neki köszönhetjük többek között a Bohóc a falont, a Herkulesfürdői emléket, a Szerencsés Dánielt és a Ripacsokat is. Sándor Pál 82 esztendős.
3. Nem sok hiányzott hozzá, hogy Haumann Péter kapja Minarik Ede szerepét. Történt, hogy Sándor Pál Garas Dezsőt nézte ki magának, ám a sokat foglalkoztatott színész éppen egy sorozatra készült, így nemet mondott. Haumann Péterrel már próbafelvételek zajlottak, amikor Garas jelezte, a sorozat ugrott, mégis örömmel lenne Minarik.
4. Minarik Ede szürreálisan hosszú kabátját Kemenes Fanny jelmeztervező álmodta meg és tökéletes választásnak bizonyult.
Fotó: Arcanum/Tükör
5. A Minarikot alakító Garas Dezső kiskorában majdnem meghalt, a strúmája miatt műtötték, de a beavatkozás közben leállt a légzése. Gégemetszést alkalmaztak és így mentették meg az életét. Számtalan filmben imádtuk (sokan az Abigél és a Ripacsok miatt is), végül hosszú betegeskedés után, 77 évesen halt meg 2011-ben.
6. Major Tamás is főszerepet alakított a filmben. Elkötelezett baloldaliként a II. világháború alatt az ellenállásban dolgozott, a háború után pedig Nemzeti Színház igazgatója lett, aztán 1956-ban, a forradalom alatt eltávolították a székéből. De csak ideiglenesen. Major remek színész volt, ám színházigazgatóként sok kollégája életét megnehezítette. 1986-ban, 76 éves korában halt meg.
7. Minarik legendás öltözője csak díszlet volt, másképp nem tudták megoldani. A korhű berendezés kedvéért a VIII. kerületben, éppen bontás alatt álló házakból hoztak el régi fa ajtókat, gerendákat, de még a filmben látható dézsát is.
Fotó: Arcanum/Tükör
8. Márkus László is szerepelt a filmben, ő volt Turner Pipi. A kiváló színész szokás szerint remekelt – mint számtalan szerepében. A gyerekek a Kukori miatt imádtak, meg Béni hangjaként a Frédi és Béniből, a felnőttek pedig azt is tudták, megdöbbentő színpadi jelenetekre képes. Csoda, hogy a II. világháború alatt életben maradt, a nyilasok ugyanis az édesanyjával együtt a Duna felé terelték, ám végül nem lőtték le. Márkus László fájdalmasan korán, 58 éves korában távozott az élők sorából 1985-ben.
9. Vogt Károly volt Vallay, a csodakapus. A kiváló színész sajnos meglehetősen fiatalon, 45 évesen halt meg. Sokkal többre vihette volna, ha nem szól közbe a sors.
10. A film operatőre a legendás, Oscar-díjas Ragályi Elemér volt, aki csodálatos képi világot álmodott meg a hangos némafilmhez… Ragályi Elemér ma is él, 82 esztendős.
Fotó: Arcanum/Filmvilág
11. A film kiváló korrajznak bizonyult. 1924-ben játszódott, abban az évben, amikor a focibajnokságban az MTK volt az egyeduralkodó és Orth György a nagy sztár (a válogatott viszont 3:0-ra kikapott Egyiptomtól). Amikor Bethlen István volt a miniszterelnök, az Esterházy herceg pedig 222 ezer hold földet tudhatott magáénak. Amikor tombolt a mélyszegénység és az infláció, Róbert bácsi konyhája előtt pedig kígyózó sorban álltak az emberek egy tál ingyen ételért. Ebben az esztendőben jött az új táncőrület, a Valenciana és sok ember panaszát enyhítette a Riabalzsam, a tyúkszem hatékony ellensége.
12. A film a kiváló író, Mándy Iván novellája alapján készült. Érdekesség, hogy a készítők kérték fel a novella megírására, ő pedig örömmel vállalkozott rá. A fociért ő is rajongott, büszkén mesélte, hogy gyerekként még látta védeni Zsák Károlyt, a Budai 33 legendás kapusát, meg a Ferencváros nagymenőit is. Mándy Iván 1995-ben halt meg 76 éves korában.
13. Kern András is ott volt a Régi idők focijában, ő volt Kövesi, a tartalék. Ki gondolta ekkor – talán Sándor Pál igen -, hogy néhány évvel később ismét Garassal játszik majd, méghozzá az 1981-ben bemutatott, kultikus Ripacsokban. De ez már egy másik történet…
