1966-ban az emberek megrohamozták a játékboltokat, hogy megvásárolják az abban az évben piacra dobott társasjátékot, a Gazdálkodj okosan!-t, amely megadott minden szépet és jót: lakást, porszívót, mosógépet…
Különleges esztendő volt az 1966-os más szempontból is. Június 18-án ugyanis beköltözhettek az új lakók az első budapesti „házgyárba”. A rendszer ugyanis a paneltechnológiában látta a lakáshiány megoldását, vagy legalábbis az enyhítését. Nem is lehetett aktuálisabb társasjáték a Gazdálkodj okosan!-nál, hiszen a panelt be is kellett volna rendezni, már ha lett volna rá fedezet. A társasjátékban legalább könnyebben ment, mint az életben…
A játékot amúgy nem a hatvanas évek Magyarországán találták ki. Már a negyvenes években létezett az amerikai gyártású Monopoly táblajáték, amelynek aztán volt egy magyar megfelelője, a Capitaly. Akinek volt ilyen, bizony szerette, ám 1952-ben kiderült róla, hogy imperialista termék, és ezért a Rákosi-rendszerben egyszerűen betiltották. De hogy ne maradjon a lakosság társasjáték nélkül, megjelent a Teljesítsd a tervet! címet viselő formátum, amely azonban nem hozott átütő sikert. Nem is hozhatott, hiszen átitatta a politika. A játékban a szocialista gazdaság életszínvonalának teljesítése volt a cél. Az ideológiai nevelésre ott volt a Szabad Nép, amely naponta hozta, hogy melyik vájár vagy kohász teljesített száztíz százalékot, az emberek legalább játszani szerettek volna önfeledten.
Aztán elérkeztünk 1966-hoz, amikor a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Minerva osztálya kapta meg a lehetőséget, hogy elkészíttesse az új társasjátékot. Így született meg a Gazdálkodj okosan!, amelyben, ha valaki nem emlékezne rá, bábuk tologatásával, dobókocka dobásával lehetett haladni. S hogy miket lehetett nyerni 1966-ban? Egy italbolt 400 forintot ért, egy közért 200 forintot, a villamos 10 forintba, a cipőbolt 200 forintba került. De szerepelt a játékban a nyeremények között kirándulás Visegrádra, színházlátogatás, Galyatetői túra, és persze a legnagyobb kincs, a lakás, amely 11 ezer forintba került.
A játék a szórakozásról szólt. A műpapírpénzt forgatni is bizsergető érzés volt. A társas népszerűségére jellemző, hogy már az első évben több tízezer darabot vásároltak belőle, s ez a szám a rendszerváltásig elérte az egymilliót. Persze felesleges múlt időben írni a társasjátékról, hiszen napjainkban is kapható, persze más nyereményekkel. Amúgy volt olyan újságcikk, amelynek kritikusa még az 1966-os debütálás után azt írta, a táblajáték a nevére rácáfolva nem tanít meg a gazdálkodásra. De ez a vélemény senkit sem zavart.
Ha előkerült családi programként, már repült is a dobókocka. Mi pedig gyerekként boldogok voltunk, ha összejött a lakásban a tévétől kezdve a mosógépig minden. Később, felnőttként aztán azzal is szembesültünk, egy valóságos mosógépért sokkal többet kell tenni, mint hatost dobni…
