Tanár úrnak szólítják, s neki valóban jár ez a titulus. Az egész országot tanította a helyes beszédre. Az immár 91 esztendős Grétsy László ma is aktív, folyamatosan alkot.
Kisgyerekkorában arról álmodozott, hogy híres sakkozó lesz. Nagymester, aki végigveri a világot. Grétsy László az életfilozófiáját is a sakk alapján állította fel, amikor 11 éve a következőket mondta: „Az élet olyan, mint egy nagymesteri játszma. Az első szakasza a megnyitás, amikor igyekszünk magunkból embert faragni. Ez az iskolánk befejeztével véget ér, akkor jön a középjáték, a családalapítással, a megélhetésért folytatott harccal, ott fondorlatosan kell kombinálni. A magam nyolcvan évével már a végjátéknál tartok, de tudvalevő, hogy ügyes sakkozóknál ez akár húsz-negyven lépés is lehet…”
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
1932. február 13-án született Budapesten. Ha nem is csodagyerekként, de okos, intelligens kissrácnak tartották. Hétéves volt, mikor kitört a II. világháború. Kicsi volt és a bombázások, a riasztó hírek, fegyverropogások közepette is megtalálta a gyermeki örömet a saját kis világában. Tízévesen saját keresztrejtvényt készített, amit elküldött egy újság szerkesztőségébe. Azt találta ki fő sornak, hogy: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra…” A szerkesztőségben nem tudták, hogy egy aprócska gyermek munkáját tartják a kezükben, de azonnal leközölték a feladványt, mi több, később egy nagy tortát küldtek a megadott címre – az ifjú Grétsy Lacikának.
A rejtvények iránti rajongása aztán később sem szűnt meg. A hetvenes években például megszervezte a nyelvi játékok klubját, amely aztán húsz évig működött. Akkor már elismert, neves nyelvész volt, országos népszerűségre tett szert a kifinomult stílusával, megkapó modorával. Kevesen tudják róla, a sakk mellett a költészet volt a másik szenvedélye ifjú legényként. És a bábuk tologatása közben is eljátszott a gondolattal, hogy költő lesz. A pesterzsébeti Kossuth gimnáziumban érettségizett 1950-ben, majd felvették az ELTE bölcsészkarára, magyar-történelem szakra, ahol 1954-ben szerzett diplomát. Hat esztendővel később már a nyelvtudományok kandidátusa címmel büszkélkedhetett. Aztán főiskolai tanár lett. Talán megmaradhatott volna a katedránál is, ám a benne rejlő tudás és tapasztalat felvértezte arra is, hogy ne csak a tanteremben, hanem a televízió képernyőjén keresztül is tanítson. Egy országot.
A nyolcvanas években milliók nézték és hallgatták őt az Álljunk meg egy szóra! című műsorban, amelyben Vágó Istvánnal volt látható. Grétsy és Vágó sokszor kimozdult a stúdióból és csak sétáltak a városban, miközben egy-egy szónak, kifejezésnek a helyességét, eredetét, vagy épp hibás használatát magyarázták el a nézőknek, színesen, szórakoztató stílusban. Aztán volt még egy műsor, a Nyelvművelő, amely nagyjából ötszáz adást ért meg. Grétsy László valósággal lubickolt ebben a szerepben. S mi nézők, valóban ittuk a szavait. S ha valaki azon gondolkodna, hogy melyek a nyelv professzorának, Grétsy Lászlónak kedvenc kifejezései, nos, erre is megadta egyszer a választ: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír… Gyönyörű kifejezések, igaz?
A nyelvész a magánéletében is megtalálta a harmóniát, 46 évig élt boldog házasságban a feleségével. Aztán megözvegyült, és az elmúlt időszakban egyedül él, reggelente tornázik, pontos napirend szerint él, és ma is ír. Kilencvenegy esztendősen is tervez és joggal gondolhatja: tökéletes életpálya az övé. A sors még egyszer mart bele a felesége elvesztésén kívül. A fia 2011-ben, súlyos betegség következtében hunyt el. Három leánygyermeke van, akik vigyáznak rá, és büszkék, hogy az édesapjukat egy ország szólítja szeretetből, tiszteletből tanár úrnak.
Boldog születésnapot, Grétsy László!
