AKIT KÉT TÜNDÉR OLTALMAZOTT: SZABÓ MAGDA ÉLETTÖRTÉNETE

A hosszú, olykor fájdalmas pillanatokkal teli, mégis gyönyörűséges történetet ő maga sem fejezhette volna be szebben. A közkedvelt írónő, kezében tartva egyik kedvenc regényét, mosolyogva olvasott, majd a következő pillanatban lecsukódott a szeme, s elindult a végtelen felé…

Így halt meg Szabó Magda 2007. november 19-én. A kedvenc karosszékében. Néhány héttel korábban ünnepelhette 90. születésnapját. Sokan köszöntötték, ünnepelték és még többen szerették. Külföldön is jegyezték a nevét és olvasták a könyveit. Az 1987-es kultikus regénye, Az ajtó, – amelyből Szabó István készített filmet, Helen Mirrennel az egyik főszerepben – angolul is megjelent. Ez a regény nem mellékesen felkerült a The New York Times sikerlistájára.

Szabó Magda aligha az efféle elismerések miatt írta a könyveit. Ő csak elgondolkodtatni akart, valamiféle mesevilágba repíteni felnőttet és gyermeket egyaránt. Merthogy ő maga is így nőtt fel. Egy későbbi visszaemlékezésében két tündér gyermekének tartotta magát. Az édesapja és az édesanyja volt az a bizonyos két tündér, akik vigyáztak rá, elhalmozták szeretettel, és megpróbálták felkészíteni őt az életre. 1917. október 5-én született Debrecenben. Apró gyermekként a kiságyában hallgatta az édesanyját, aki megható történetekkel ringatta álomba imádott gyermekét. Meséket szőtt neki, és az aprócska lány, ott, a kiságyban valóban tündérországban érezhette magát.

Ahogy nőtt, úgy kapott egyre több könyvet a kezébe, mondván, olvassa el bátran, rajongásig szeretni fogja majd őket. A kalandokat, a főhősöket, az izgalmas sorsokat. Az édesanyja olyannyira komolyan vette a tanítást, hogy még az első elemibe sem íratta be a gyerekét, inkább maga tanította írni, olvasni, sőt, latinra és finn nyelvre is. Nem csoda, hogy Szabó Magda rajongásig szerette az édesanyját. Később ezt írta: „Ki kelhetett volna versenyre anyám óráival, amelyeken például gyakran szerepelt egy szorgalmas ember, akit úgy hívtak, állítmány. Azért hívták így, mert mindig állított valamit. Hol azt állította valakiről, hogy elment, vagy hazajött, vagy eszik, hol azt, hogy bátor, vagy gyáva…”

A későbbi sikeres írónő így jellemezte akkori önmagát: „Sovány, beteges, meghízlalhatatlan kislány voltam…” A szülők még azt is megtették a változás reményében, hogy rokonokhoz adták hónapokra, hátha azok majd „tesznek rá” néhány plusz kilót. Csakhogy a lány nem tudta elviselni az új környezetét. Egy esetben például ollóval felhasogatta a bútorhuzatokat, csakhogy engedjék haza. Leginkább a fiúkkal játszott, méghozzá indiánosat, hogy aztán harmadikos elemistaként már igazi barátnőkre leljen. Generációk kedvence az Abigél, mind regény, mind film formájában. Ezt a zseniális művet is ez az időszak ihlette. Az írónő meghatottan mondta később „hogy boldogabb vagyok másoknál, többet kapok nem csak kulturális, de emberi, művészi tekintetben is másoknál, már akkor, egészen kisgyerekként is világos volt előttem.”

Sokaknak van kedvenc Szabó Magda-könyve. Például a Tündér Lala, amely 1965-ben jelent meg. Olyan regény ez, amely a szépkorút is visszarepíti a gyerekkorba. Vissza bizony, afféle varázsszőnyegen. Az Abigélt 1970-ben adták ki nyomtatásban, Ginával a főszerepben, aki a Matula intézet zárt, puritán világában döbben rá, hogy az élet egészen másfajta törvényeket ró rá, mint amit addig gondolt. Nem könnyű eldönteni, hogy Szabó Magda műve, avagy a belőle készült, Szerencsi Éva főszereplésével bemutatott sorozat volt-e nagyobb hatással az emberekre. Vagy ott Az ajtó.

Szabó Magda életműve valóban kerek egész, és tökéletes. S ez még akkor is igaz, ha tíz évet elvett tőle a kommunista rendszer. 1940-ben a debreceni egyetemen vehetett át latin-magyar szakos tanári, és bölcsészdoktori diplomáját. Később tanított a helyi református leányiskolában, majd Hódmezővásárhelyen. De rövid ideig dolgozott egy kisközségben is tanítóként. Aztán a háború után, 1949-ben megkapta a Baumgartner-díjat, csakhogy a magyar kultúrtörténet talán legabszurdabb szituációjaként, ugyanazon a napon vissza is vonták tőle, kirúgták az állásából, és megalázták.

Egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ez alatt egy fővárosi gyakorló iskolában dolgozott pedagógusként. Külön érdekesség, hogy az akkori tanítványai között volt két későbbi népszerű televíziós, Egri János és Kovács P. József. Szabó Magda költőként indult, hogy aztán 1958-tól regény- és drámaíróként legyen közkedvelt. 1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akivel 1982-ig, a férfi haláláig együtt élt. A sors szép, hosszú, tartalmas élettel ajándékozta meg az írónőt. Meg azzal a keggyel, hogy 90 évesen egy könyvvel a kezében aludjon el örökre…

Nyugodj békében, Szabó Magda!