Egy különös tragédia tartotta lázban Budapestet 1906. szeptember 12-én. Senki sem tudta, miért ölte meg magát a jómódban élő Heuthaller József mindössze 35 évesen.
Fiatal volt, tehetős, hiszen az apja egy hatalmas bérházat hagyott rá az Üllői út 55. szám alatt. Mégis… Mikor a detektívek rátörték az ajtót, vérbe fagyva találták Heuthallert, aki szíven döfte magát egy késsel. Senki sem tudta, miért ölte meg magát, csak a testvérei…
Tizenöt évvel korábban, 1891-ben egy vidám majálison történt, hogy az akkor húszéves, magas és vonzó Heuthaller József megpillantott egy fiatal lányt a tömegben. Pillanatok alatt beleszeretett a gyönyörű fruskába, s idővel odalépett a szerelme édesapja elé. Szeretném feleségül venni a lányát! – mondta csillogó szemekkel, ám letaglózó választ kapott. A lány apja azt mondta, csak abban az esetben adja a lányát, ha ügyvédi vizsgát tesz, hiszen valamiből el kell majd tartania a családját. A fiú jogi egyetemre ment, éjjel-nappal a könyveket bújta, s közben csak az lebegett a szeme előtt, hogy ha ügyvéd lesz, akkor végre elveheti feleségül a nagy szerelmét, akivel a szigorú apa miatt csak keveset találkozhatott.
Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei
Négy évvel később aztán megkapta a doktori címet, s boldogan ment lánykérőbe. Az apa fogadta is, de láthatóan kényszeredetten fészkelődött a fotelben. Majd belekezdett: fiam, az a helyzet, hogy a lányom megunta a várakozást, beleszeretett egy tehetős katonatisztbe én meg áldásomat adtam a házasságra. Heuthaller József összeroppant. Hiába próbálták vigasztalni a szülei, befelé forduló, magának való ember lett. Ügyvédként egy percet sem praktizált, mindenkit elmart magától s csak a régi könyvek érdekelték. Naphosszat járta magányosan a pesti antikváriumokat, de volt, hogy Amerikából és Londonból is rendelt könyveket. Amikor 1903-ban meghalt az édesapja – aki mesés vagyonra tett szert mészárosként – megörökölte az Üllői út 55. szám alatt található bérházat, s be is költözött az egyik földszinti lakásba.
A csalódottságát pedig képtelen volt feldolgozni, olyannyira, hogy egyre több kényszerképzete támadt. Kitalálta például, hogy az életére törnek, leginkább attól tartott, hogy megmérgezik. Ezért étteremben sosem evett, s saját maga készítette el az ebédjét és a vacsoráját. A lakók csak akkor látták, amikor útnak indult a pesti antikváriumok felé, hogy beszerezze a könyvritkaságokat. Csupán egy idős hölggyel tartotta a kapcsolatot, őt is a ház egyik lakásába költöztette, ő takarított és mosott a fiatal remetére. De benne sem bízott, mikor beengedte a lakásba, mindig úgy beszélgettek, hogy Heuthaller mellett ott volt egy konyhakés, hogy ha kell, megvédhesse magát.
Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei/illusztráció
A rögeszméi aztán az idő múlásával csak fokozódtak. Szinte már ki sem mozdult a lakásból, futárok hozták a könyveket kilószám, azt beszélik, több mint tízezer darabos könyvtára lett, csupa-csupa drága ritkaságokkal. Esténként nem csak a bejárati ajtót torlaszolta el, de a hálószobáját is. Szekrényt tolt az ajtó elé, hogy senki se tudjon bemenni. A házban lakók csak annyit érzékeltek, hogy néha szellemként elsuhan mellettük valaki a lépcsőházban, aki rájuk se néz. Ő volt Heuthaller József, akinek a két testvére egy ideig megpróbált segíteni, ám mindhiába, őket is elmarta maga mellől.
Aztán 1906. szeptember 12-én este szokás szerint eltorlaszolta az ajtókat, megfőzte a vacsoráját, majd a könyvtárszobában tett-vett, a gyűjteményét rendezgette. Már éjfél is elmúlt, amikor előbb a magánál tartott papírpénzeket összetépte s a mosdóba hajította, majd bement a könyvtárszobába és megpróbálta felgyújtani az értékes gyűjteményét. A könyvek végül nem kaptak lángra, Heuthaller közben átsétált a nappaliba, ahol a szoba közepén állva szíven szúrta magát egy késsel. Azonnal meghalt.
Fotó: Arcanum/Friss Újság
Másnap hiába csöngetett a házvezetőnő, így rendőrt hívott. Ekkor találták meg a földön fekvő férfit, akin már nem lehetett segíteni. A halálhírre nagy tömeg gyűlt össze az Üllői út 55. szám alatti háznál, még lovasrendőröket is kivezényeltek, akkora volt a csődület.
Bolond volt – mondta valaki a tömegben, s mások egyetértően bólogattak, s volt, aki nevetett is, hiszen micsoda dolog, hogy egy dúsgazdag ember öngyilkos lesz, miközben semmi gondja. Jó dolgában nem tudott már mit kitalálni! – tette hozzá valaki a tömegben, majd ment mindenki a dolgára, s estére el is felejtették a reggeli csődületet az Üllői út 55. számú ház előtt, elfelejtették Heuthaller Józsefet, akiről csak a testvérei tudták, hogy mi történt vele. Hogy valójában belehalt a szerelembe…
Emberek, sose ítéljetek elsőre! Nyugodj békében, Heuthaller József!
