Mintha csak Rejtő Jenő egyik ponyvájából lépett volna elő. Nem véletlen, hogy a tízes-húszas évek Budapestjén azzal fenyegették egymást az emberek, hogy adjon neked pofont a Czája József. És sokszor adott is…
A százhúsz kilós, nagydarab mackó rendszeres résztvevője volt a kávéházi verekedéseknek, egy alkalommal fejen is lőtték, ennek ellenére este birkózni akart. Következzék a verhetetlen profi birkózó, Czája József kalandos élete! A századelő különös figurája még 1882-ben született, népes famíliában, hiszen öt testvére volt. Hárman aztán profi birkózónak mentek és esténként nem kevés pénzért a városligeti Beketow cirkuszban verték laposra a riválisokat. Ezek a meccsek sok esetben a pankrációra hasonlítottak, ám özönlött a nép, mindenki látni akarta a Czája-testvéreket (Bertalant, Jánost és Józsefet), akik ha éppen nem birkóztak, a pesti kávéházakban, mulatókban időztek s hamar eljárt a kezük.
Így történt, hogy 1913-ban, egy este betértek a Figaró kávéházba. Sejteni lehetett, egy-két pofon elcsattan, ám itt sokkal több történt. Czája József ugyanis összetalálkozott egy Holubén nevű birkózóval, aki egy reggeli újságban nyílt levélben hívta ki egy meccsre. Szó szót követett, Czája József pedig „ezennel megnyitom a mérkőzést!” felkiáltással lekent egy méretes pofont kihívójának. Mindenki ütött mindenkit, aztán egy fegyver is előkerült. Holubén egy barátjánál volt, aki hátulról fejen lőtte Czáját, a testvérét, Czája Jánost pedig nyakon. Czája József megtántorodott, a földre zuhant, azonnal mentőt hívtak hozzá. A golyó nem okozott komoly sérülést, ám így is sok liter vért vesztett, ennek ellenére még aznap este birkózni akart a Beketow-cirkuszban. Végül lebeszélték róla. Az incidensről a másik fél eképp beszélt a rendőröknek. „Czája József minden ok nélkül fejbe vágott, a másik Czája, János pedig egy széket vágott hozzám és fültövön ütött. Én revolvert vettem elő és lelőttem volna mindkettőt, ha még egyszer hozzám nyúlnak.”
A két Czájától tartottak a rosszéletű rablók is. Megesett, hogy egy éjjel Czája József éppen hazafelé tartott egy mulatóból, amikor ki akarták rabolni. Az egyik bandita odalépett hozzá, hogy megkérdezze tőle hány óra van, ám csak akkor látta, egy Czájával kezdett ki. „Jó estét Czája úr! – mondta remegve, erre az óriás csak ennyit válaszolt: „Most jó estét, de ha nem volnék Czája, most nem volna jó estét” – majd lekent egy maflást.
Közben esténként a cirkuszokban pedig sikert sikerrel halmoztak a Czája testvérek, főleg József, aki nem talált legyőzőre és rengeteg pénzt keresett. Idővel a birkózógálák bevételének a 25 százalékát kapta, mivel miatta ment ki több ezer ember, hiszen tudni lehetett, „szétkapja” a riválisait. Czája József büszkén mesélte mindenkinek, hogy egy kézzel képes a feje fölé emelni százöt kilót, arra a kérdésre pedig, hogy mitől ilyen jó a kondija, mindig azt válaszolta, keveset eszik, viszont az egészsége miatt minden nap több fej fokhagymát eszik nyersen. Az újságok sokat írtak róla, nem felejtették el megemlíteni, hogy Czája ha leül egy székre, előtte mindig megnézi, nem fog e összetörni alatta, s azt is hozzátették, aki egyszer kezet fogott vele, egy életre megemlegeti. Czája József többszörös profi birkózó világbajnok lett, s szinte állandóan győzött.
Sosem házasodott meg, vele ellentétben a testbére, Czája János igen, s négy gyereke született. A kicsik is örökölték a nagyságot, az újságok is megírták, hogy Czája János négyéves fia, Dodi 38 kilót nyom. Egy évvel később, a cirkuszigazgatóként is dolgozó Czája János aztán meccs közben lett rosszul, szívrohamot kapott. Kórházba szállították, de már nem lehetett megmenteni az életét. Czája József habár 55 éves volt már ekkor, nem ijedt meg a testvére halála láttán és tovább folytatta pénzdíjas birkózást, nem is eredménytelenül. Aztán a II. világháború szörnyűségei miatt mindenki elfelejtette a korábbi nagy bajnokot, így fordulhatott elő, hogy 1948-ban csak rövid híreben jelent meg, hogy 66 éves korában meghalt Czáj József. Mint kiderült, hetekkel korábban Makón birkózott, ahol megfázott, tüdőgyulladást kapott és ez okozta a halálát.
Így ért véget az élete annak az embernek, aki birkózóként legenda volt, s akinek pofonjaitól a kávéházak népe is joggal rettegett.
Nyugodj békében, Czája József!
