Intézmény volt ő, a nagy nevettető, aki nélkül tényleg kicsit nehezebb lett volna a trabantos, GMK-s, hétvégi házas repedező szocializmusban.
Kevesen tudják, Básti Lajosnak köszönhetjük, hogy Hofi Gézából végül nem lett elismert színész. Amikor ugyanis a gimnázium után jelentkezett a színművészeti főiskolára, Básti felvételiztette. Hofi egy Petőfi-verssel készült, még arra is volt ideje, hogy elmondja. Aztán Básti kipenderítette.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Utólag nézve, jó volt ez így, hiszen a színész Hofi helyett kaptunk egy ragyogó komikust. Persze ő nem így élte meg, éveken át a kőbányai porcelángyárban dolgozott és álmodozott. Arról, hogy egyszer mégis színpadra állhat. Debrecenben színészkedett is egy ideig, de aztán humoristaként lett az ország kedvence. Harminckét évesen robbant be a köztudatba, a rádióban elhangzó Táncdalfesztivál-paródiája (1968) mindenkit levett a lábáról. Ekkor már házas ember volt, a nagy szerelmét, Vnoucek Margitot egészen fiatalon, 23 éves korában vette el feleségül.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Hofit megismerte és megszerette az ország. Nagyon értette és érezte az átlagember életét, gondjait. A politikusoknak, a rendszernek oda-oda mondogató stílus csak később lett a sajátja. A közönség merésznek tartotta a poénok egy részét, ők legalábbis a munkahelyükön nem próbálkoztak volna hasonlóval. Hofinak ellenben nem volt félnivalója. A pártházban egyáltalán nem érezték rendszerellenesnek. Sosem állította magáról, hogy forradalmár, vagy éppen ellenzéki. Ő humorista volt.
Az igazi nagy törést viszont az életében a felesége halála jelentette 1995-ben. Harminchat együtt töltött év után, súlyos betegség következtében halt meg az imádott asszonya. Az utolsó hetekben már olyan rossz állapotban volt, hogy a kórházi ágyánál virrasztó Hofit sem ismerte meg. Aztán évekkel később, egy véletlen folytán – rossz számot tárcsázott – Hofi megismerte a nála húsz évvel fiatalabb Ildikót, aki aztán a második felesége lett. Nagy szerelem lett a félretárcsázásból, de csak hét év adatott meg nekik. Hofi még 1990-ben kapott szívrohamot (harminc kilót fogyott, mert élni akart), később a szemével akadtak gondok, de aztán így is váratlanul korán, 65 éves korában hagyott itt minket 2002-ben.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Ha valaki a régi rendszert akarja megérteni, annak elég megnézni egy Hofi-előadást. Élhettünk, nevethettünk, volt banán meg kubai narancs, piros Lada meg sárga Wartburg és volt egy megmondóemberünk, aki viccet csinált a rendszerből. Nevettünk. Még ha sokszor sírni is lett volna kedvünk…
Nyugodj békében, Hofi Géza!
