Azt írták egyszer róla, hogy az intellektuális újságírás jellemzi, szóban és írásban egyaránt. Ennél találóbban aligha lehetne jellemezni Horvát Jánost.
A legendás televízióst, aki évtizedekig olyan volt nekünk, mintha minden nap bekopogna az ablakon és azt mondaná: hölgyeim és uraim, el ne felejtsék bekapcsolni a tévét, érdemes lesz! A nyarakat ma is Balatonfüreden tölti. Ez afféle aranyszabály az életében, amelyből nem enged. Bérel a hangulatos, nyüzsgő tóparti városban egy apartmant, és belefeledkezik az életbe. Óriási kártyacsaták zajlanak, a baráti társaság tagjai pedig ezalatt beszélgetnek a világ dolgairól. És minden alkalommal megkóstolják a helyi termelők pincehideg olaszrizlingjét.
Fotó: Fortepan/Rádió és Televízióújság/Zih Zsolt
Ha valaki azt gondolná, hogy Horvát János 78 esztendősen lassú tempóban éli a hétköznapjait, az bizony téved. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett újságíró nagyon is aktív. Amikor azt kérdezték tőle a közelmúltban, hogy egyáltalán abba lehet-e hagyni az újságírást, akkor kimondta az ars poeticáját: „Csak nagyon ritka esetben beszélhetünk visszavonult újságíróról. Akit egyszer megfertőzött a híréhség, a mondanivaló világgá kürtölése, az nem tud szabadulni ettől az érzéstől. Szoktam mondani, bennem is ott bujkál a kisördög és ha valami felkelti az érdeklődésemet, ha valamiről véleményt szeretnék formálni a nyilvánosság előtt, akkor telefonálok és azt kérdezem, te, lenne egy cikkem, megírhatom?…” S megírja. Mi pedig ma is tanulhatunk tőle.
Budapesten született 1944 augusztusában. Majd a fővárosban érettségizett és tett sikeres felvételit az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészkarán. A történelem mellett a spanyolt tanulta és ennek is köszönhető későbbi karrierje, és megannyi fontos pozíciója. Ám az út elején még bizonyítania kellett tehetségét, rátermettségét, merthogy hiába vonzotta a közszereplés, a képernyő, a nagyok közé megannyi sorompón át vezetett az út. 1964-ben elszánt fiatalemberként jelentkezett a Riporter kerestetik című műsorba, amely aztán, mint egy mozsárágyú, kilőtte őt, fel, egészen a csillagok közé. Megnyerte az izgalmas vetélkedőt, és onnantól kezdve tárt karokkal fogadták a Szabadság téren. Ám mielőbb belépett volna álmai kapuján, még rátett egy lapáttal a tanulásra, az élménygyűjtésre. Horváth János 1966 és 1967 között Kubában tanulhatott ösztöndíjasként.
A Kubából hazatérő fiatalember 1969-ben már a Magyar Televízió alkalmazásában állt, és kamatoztathatta mindazt, amit látott, hallott és átélt. Óriási lelkesedéssel vetette bele magát a munkába és ott volt A Hét című műsor alapítói között. A Hét a legnézettebb, legnépszerűbb műsorok közé tartozott hosszú éveken át. Később a filmfőszerkesztőség vezetésével bízták meg. Ekkoriban készített interjút tökéletes spanyol nyelvtudásának köszönhetően Fidel Castróval is. S ha már spanyol: szabadidejében, afféle hobbiként, spanyolról magyarra fordított megannyi szépirodalmi művet, a honi színházak nagy-nagy örömére. És az ő nevéhez fűződik az önálló arculatú MTV második csatornájának megszervezése is.
Rendszeresen a képernyőn volt, elegánsan, fanyar humorral, sajátos stílussal. Jóval megelőzte a korát ebben is. Nem csoda, hogy 1990 és 1992 között New Yorkba hívták, hogy a híres Columbia Egyetemen tanítson. Óriási rang és megtiszteltetés volt ez. Amikor ismét Magyarországra érkezett, fontos és történelmi pillanatok részese lehetett, merthogy főszerepe volt abban, hogy 1993-ban az ELTE-n megindult a médiaszak. Kevesen tudják Horvát Jánosról, hogy alapító elnöke volt a ma is működő, népszerű Sport Televíziónak is. A társadalmi megítélésére tökéletesen jellemző, hogy 2007-től 2010-ig a Magyar Köztársaság kubai nagyköveteként térhetett vissza Havannába, ifjúkori tanulmányainak imádott helyszínére.
Fotó: Fortepan/Schiffer Pál
A hosszú és sikeres karrierjében fontos szerepet játszott élete párja, felesége, Belia Anna, akit 1978-ban vett feleségül, és aki aztán két gyönyörű lánnyal, Sárával és Anna-Líviával ajándékozta meg őt. A nagyobbik Floridában él négy éve, és már van egy tíz és egy hétéves gyermeke, a kisebbik itthon jogászként dolgozik. S amikor a körülöttünk lévő világról kérdezték, visszafogottan csak annyit mondott: bánatos vagyok mindattól, ami most körülvesz bennünket, a kiszámíthatatlanság megrémiszt. Háborúban születtem és öregségemre visszatért a háború…”
Az örök újságíró, aki érzékenyen reagál a világ dolgaira…
