MEGKESERÍTETTÉK A SZÍNHÁZI ÚJSÁGÍRÁS APOSTOLÁNAK ÉLETÉT: INCZE SÁNDOR

Őt is elfeledtük, pedig mikor meghalt, a New York Times-tól kezdve a Variety-ig számtalan amerikai lap megemlékezett róla, a tengerentúlon kiadott színházi újságjaiért pedig dollárezreket fizetnek a gyűjtők.

Pedig a legkevésbé sem vágyott Amerikába, ám a származása miatt mennie kellett… Ő Incze Sándor, aki a hozzáértők szerint a világ legjobb színházi lapját készítette Magyarországon a II. világháború előtt. Incze 1889-ben született Kolozsváron Stein Mór néven és világéletében az újságírás és a színház vonzotta. Amikor aztán 19 évesen megszűnt a lap, amely alkalmazta, megjelentette a Színházi Újságot. 19 évesen… Négyszáz példányban nyomták ki és az utolsó darabig elfogyott. Már ekkor látszott, Incze ösztönösen érzi, hogyan kell írni a színházról. Hamar rájött, a színészekkel kapcsolatos intimitások is érdeklik az embereket, mindent tudni akarnak a címszereplőkről.

Incze aztán – Harsányi Zsolt szerkesztőtársával együtt – Kolozsvárról Budapestre költözött, hogy aztán 1912-ben megalapítsák a Színházi Életet, minden idők legjobb színházi lapját. Az I. világháború végére 150 ezer példányban fogyott hetente. Incze, bár felmentést kapott volna, harcolt a világháborúban és súlyos fejlövést kapott, ám túlélte és visszatért az imádott újságjához. A Színházi Életet sikk lett olvasni Budapesten. A társasági rovatot Bethlen Margit grófnő írta, a színikritikát Hatvany Lili bárónő. És nincs vége: rendszeresen írt a lapban Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Szomory Dezső, Molnár Ferenc, Herczeg Ferenc és Kosztolányi Dezső is. Idővel átlagban 160 oldalon jelent meg a lap. A fotókat egy bizonyos Munkácsi Márton (Martin Munkácsi néven lett világhírű, persze nem itthon) és Funk Pál, vagyis Angelo készítette. Kevesen tudják, Inczének az író Molnár Ferenc volt az egyik legjobb barátja, A Pál utcai fiúk írójával magánemberként is rendszeresen találkozott. Aztán a politika szokás szerint minden álmot szétzúzott.

1938-ban a faji törvények miatt egy tollvonással megszüntették a Színházi Életet. A kormányzó Horthy Miklós családjának három előfizetése is volt az újságra, de ez semmit sem jelentett, sőt, a kormányzat Színházi Magazin néven elindított egy hirdetésekkel kibélelt újságot, ám hiába próbálta másolni az Incze-féle színházi életérzést, az olvasók nem kedvelték és meg is szűnt. Incze ezt már nem nézte végig, 1939-ben, a széttiport életművét hátra hagyva kivándorolt az Egyesült Államokba. Emberségére jellemző, hogy amikor egyik napról a másikra megszüntették a Színházi Életet, a saját vagyonából adott kárpótlást a munka nélkül maradt újságíróknak. Azon mód utasította a jogtanácsosát, hogy adja el a lakását az ingóságokkal együtt és abból fizessék ki a tollforgatókat. A mesés vagyon semmivé lett, így ült fel a New York-ba tartó hajóra.

Ami sikerült Kolozsvárott és Budapesten, New York-ban már nem jött össze. Megalapította a Stage (Színpad) című újságot és bár csak nyolc számot élt meg a lap, Amerikában ma is azt mondják, szakmailag nézve a Stage volt minden idők legjobb amerikai színházi magazinja (árveréseken, ha feltűnik egy-egy példány, lecsapnak rá a gyűjtők). Inczének azonban nem volt pénze reklámokra, nem tudta kivárni amíg sokan megismerik az újságot, így inkább a bezárás mellett döntött.

1945-ben házasodott, egy emigráns magyar család lányát, Peggy Hornyákot vette el feleségül és élete végéig kitartott mellette. A felesége szerint a színházi újságok apostola úgy viselkedett a házasságuk során, mint egy kiskamasz. Állandóan a feleségével akart lenni, még a fodrászhoz is elkísérte. Incze Sándor később egy New York-i színiskolában tanított, majd 1966-ban, 77 évesen családja körében hagyta itt ezt a világot. Az utolsó éveiben egy könyvet tervezett, Színházi életeim címmel, ám a halál közbeszólt. A kéziratot végül az özvegye juttatta el Budapestre, így végül meg tudott jelenni a befejezetlen mű. Incze a könyvben arra is kitért, mi volt szerinte a Színházi Élet titka, azon kívül, hogy bepillantást engedett a művészek magánéletébe is. „A Színházi Élet ritka valamivel dicsekedhet. Nem indított ellene a bíróság egyetlen esetben sem sajtópert. Azt az elvet vallottam ugyanis, hogy nem csak az életben, de az írásban is kedvesnek kell lenni.”

Itthon csupán egy-két rövid hír jelent meg a haláláról és azóta sem került az őt megillető helyre a színházi újságírás apostola, akitől mindent elvettek. Ha antikváriumokban vagy ócskapiacokon kezükbe akad egy-egy gyűrött Színházi Élet, vegyék meg! Már csak miatta is.

Nyugodj békében, Incze Sándor!