JAKAB GYÖRGY ÉS AZ ELRABOLT IDŐ: A NEOTON BILLENTYŰSÉNEK EMLÉKÉRE

Futószalagon készítette a slágereit, így aztán az évtizedek során soha sem sértődött meg, amikor azt írták róla: ő a slágergyáros. Ő a tragikus sorsú Jakab György a Neotonból, aki csupán 45 évet kapott a sorstól.

Gabi hosszú, göndör, szőke hajú lány volt, a Rózsakert nevű lakótelep talán legcsinosabb fruskája. Esténként ott gyűltek össze a fiatalok a téren, a házak között, a padokon ücsörögve és persze, hogy a zenéről beszélgettek. Gabi igazi rajongóvá vált, és folyamatosan a Neotonról beszélt. A zenekarról, amely divatba hozta itthon a modern könnyűzenét. A dátum 1965, amikor a Közgázon végzett két fiatalember egy hűvös, borongós napon egymás tenyerébe csapott, s azt mondták: kell egy csapat! A két srác, Pásztor László és Galácz Lajos egy Mikulás-napi egyetemi estre készült hatalmas lelkesedéssel, és egy vadonatúj zenekarral. Ez volt a Neoton.

A start után két évvel már országos hírnévre tett szert a banda. A billentyűst akkoriban úgy hívták, hogy Balázs Fecó. S a Neoton 1968-ban második helyet szerzett a Ki Mit Tud?-on, s ugyanabban az évben megjelent egy olyan slágere, amelyet a mai napig énekelnek, játszanak és szeretnek. A Kell hogy várj! korszakos dal lett. Az első nagylemezre 1971-ig kellett várniuk, amikor is megjelent a Bolond város című korong. Olyan zenészek játszottak a bakeliten, mint Pásztor, Galácz és Balázs Fecó, Som Lajos, a későbbi Piramis alapítója és Debreczeni Ferenc, az Omega ugyancsak későbbi dobosa. Ez még nem hozta meg a várva várt sikert, még akkor sem, ha a banda különleges utazásra indult. Nigériában és Ghánában is koncertezhettek. És a Kell hogy várj!-t még a nigériai rádióban is lejátszották. Ott is imádták és talán ezért is fogadta őket a ghánai uralkodó.

A következő fontos dátum 1972, amikor a tagcserék után megújult a Neoton. Ekkor csatlakozott a zenekarhoz Tiboldi János basszusgitáros és Jakab György billentyűs. De nem csak ez jelentette a változást, hanem a Kócbabák megjelenése is. Lányvokál segítette az egyébként is profi hangzást, a tökéletes hangszerelést, és az egyre népszerűbb slágerek megszólaltatását. És amikor kijött a Menedékház című album, akkorra alakult ki az igazi Neoton-stílus, és lett belőlük Neoton Família. Ekkor jött ki a Csak a zene című lemezük, ekkor indultak turnézni itthon és a környező országokban. Csak nőtt és nőtt a rajongótáboruk, így aztán senki sem csodálkozott, hogy a „Newton Family” játszhatott a Cannes-i MIDEM-fesztiválon is. Hatalmas áttörés volt ez, külföldön is felfigyeltek rájuk és az év végén megjelent Napraforgó című lemezük már a slágerlisták élére repítette őket. Olyan dalokkal, mint a Santa Maria, a Hegyirabló, vagy a Szédült napraforgó.

Jakab György kulcsszerepet vállalt a banda sikereiben. S a Neoton angol nyelvű lemeze megjelenhetett Spanyolországban, Japánban NSZK-ban, Dániában sőt, Mexikóban, Brazíliában és Dél-Koreában is. Túlzás nélkül világhírű magyar popzenekarról írhattunk és beszélhettünk. Ekkor már ott gitározott Végvári Ádám is, s persze Csepregi Éva hangja is kellett az új, friss hangzáshoz, a sikerekhez. Jakab György nem fáradt és a a slágergyár pedig egyre több terméket dobott piacra. Például a Don Quijotét, amely nem csak itthon, hanem külföldi slágerlistákon is előkelő helyen végzett. A tempó nem lassult, 1983-ban a Neoton Família nagydíjat nyert a Yamaha Music Fesztiválon, de az igazi sikert a teltházas hazai koncertek jelentették és a közönség együtt énekelte velük, hogy Nyár van…  

S hiába teltek az évek, az évtizedek, a lendület nem tört meg. Aztán a kilencvenes évek törést hozott, hullámvölgyet, amelyet végül is átvészelt a zenekar, ám az igazi tragédia nem ez volt. Nem a belső feszültségek, és nem a szétesés, a megszűnés lehetősége. Jakab György 1995 végén szembenézett a halállal. Az orvosok súlyos betegséget diagnosztizáltak nála, s ez a szerethető, életvidám, mókás, rendkívül tehetséges zenész talán fel sem fogta, hogy mi történik vele és körülötte. Kórházban kezelték, és mindenki abban bízott, hogy meggyógyul. Nem volt sportos férfi, rendszerint túlsúllyal küzdött. Talán a szervezete sem volt elég erős ahhoz, hogy legyőzze a gyilkos kórt. S jött megdöbbentő hír 1996. február 15-én, hogy a népszerű zenész meghalt.

A Neoton hangszerei a tokban maradtak, nem szólt a dal egy ideig, a fájdalom és a sokkhatás megbénította a zenésztársakat. Három esztendőnek kellett eltelnie, hogy valamelyest feldolgozzák barátjuk, kollégájuk elvesztését, s a Neoton 1998-ban György napon óriási bulit rendezett a Budapest Sportcsarnokban, Jakab György emlékére. A népszerű billentyűs mindössze 45 esztendőt kapott a sorstól. És ha később lenézett felülről, a felhők takarásából, akkor azt láthatta, hogy már a fia, ifjabb Jakab György játszik az ő imádott együttesében.

Csepregi Éva később így emlékezett rá: „Ha rá gondolok, két dolog jut először eszembe, a zene és a humor. Azt hiszem ő volt az egyik legtehetségesebb nevettető, akivel valaha találkoztam. A zene pedig szent volt számára, ha leült a zongorához, az ember úgy érezte, hazatért, otthon volt. Sokat könyörögtünk neki, hogy énekeljen minél többet a koncerteken, de nem vitte túlzásba a szereplést, pedig a közönség imádta, amikor énekelt. Olyan hosszú tapsokat kapott, hogy szinte vége sem akart lenni az ünneplésnek…”

A slágergyáros Jakab György a magyar könnyűzene meghatározó alakja volt. A sors igazságtalansága, hogy ilyen kevés időt kapott arra, hogy teljes életműről beszélhessünk.

Nyugodjon békében!