FOCISTÁNAK KÉSZÜLT, NÉPSZERŰ EPIZODISTA LETT BELŐLE: KAUTZKY JÓZSEF

Gyönyörű nyári nap volt. A két világháború közötti Budapest épp a béke szigetének tűnt néhány pillanat erejéig. Akkor, 1926. augusztus 20-án tízezer jókedvű néző gyűlt össze a Hungária körúti pályáján.

A magyar labdarúgó-válogatott Lengyelország csapatát fogadta és győzte le magabiztosan 4:1 arányban. A sportsajtó másnap különösen a Fogl-fivéreket, Józsefet és Károlyt dicsérte… Így írtak róluk: „Toronymagasan emelkedett ki a két kitűnő bekk az egész mezőnyből. A két testvér nagy tudása, biztos játéka és óriási rutinja megnyugtatólag hatott az egész csapatra.” De azon a meccsen játszott még egy kiemelkedő tudású magyar fiú: Kautzky József, a center! A jó felépítésű csatár akkor épp a Törekvés labdarúgója volt, ám később a Pécs-Baranya nevű klubhoz szerződött, és ő lett a pécsiek első válogatott futballistája. De a lengyelek ellen még a Törekvés játékosaként lőtte élete első és utolsó gólját címeres mezben. Négyszer húzhatta fel magára a legendás meggypiros trikót. S talán arról álmodott, hogy a fiának ez majd többször sikerülhet. S jól kalkulált: ifjabb Kautzky József is ügyesen bánt a lasztival, és amikor a Debreceni Kinizsiben szerepelt, azt mondták rá, hőssé válhat!

S a jóslat bevált. Másképp. Mert nem a zöld gyepen, hanem a színpadon és a kamerák előtt lett ismert, népszerű, és sikeres. De a hőssé válás is sajátosan alakult nála. Lehet, hogy már az emlékezet csalfa játéka ez, mert az idő, a rohanó, vágtató idő sok minden megszépít, vagy épp megcsúfít. Ám valamiért mégis az maradt meg a Jászai Mari-díjas színművész Kautzky Józseffel kapcsolatban az emlékezetben, hogy ő a rosszfiú, ő a negatív karakter. Ő az, aki mindig üldözi, fenyegeti, becsapja, vagy elárulja a pozitív hősöket. Talán a hangja, talán az arckaraktere tette mindezt, vagy egyszerűen csak a rendezők láttak bele valami megmagyarázhatatlan „negatívizmust” Ez már sohasem derül ki.

Merthogy Kautzky József, akinek gyönyörű, hosszú életet adott a teremtő, sohasem panaszkodott. Nem reklamált, nem kérte ki magának felháborodva, hogy őt soha, szinte soha nem öltöztetik a főhős gúnyájába. Amikor 90 esztendős lett, megtörte a csendet a jeles évfordulón, és néhány rövidke mondatban összefoglalta pályafutását: „Hatvan évig mindent eljátszottam, amit csak szerettem volna. Együtt alkothattam Latinovits-csal, Ruttkaival, Bessenyeivel, Kozák Andrással és Sinkovits-csal. Erre szívesen gondolok, és a régi színházra is. Amikor még ünneplőben jártak az emberek az előadásokra. Amikor szétnyílt a függöny, mennyei parfümillat csapta meg az orrunkat. Akkor még tisztelték a színházat és a művészeket is. Ma már sajnos nem így van…”

Talpig úriember volt. Ahogy öltözött, ahogy a magánéletben megnyilvánult, afféle őrgróf stílusában járt-kelt a világban. Ezért is érthetetlen az a sok negatív figura, amelyet neki kellett eljátszania. De nagyon tudott játszani. Annyira, hogy pillanatok alatt „megutáltatta magát” a közönséggel. Az amúgy szeretnivaló, imádnivaló, csupa szív színész. A rendezők is kedvelték és ki nem hagyták volna az épp készülő slágerfilmből. Olyan népszerű sorozatokban szerepelt, mint a Tenkes kapitánya, a Bors, a Megtörtént bűnügyek, az Egy óra múlva itt vagyok, a Robog az úthenger. És láthatta őt a közönség a Veréb is madárban, a Hahó, Öcsiben és az Égigérő fűben is. Nagyjából hetven filmben kapott kisebb-nagyobb szerepet, s a tehetségét, tudását 1983-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el. A korabeli kritika szerint a legnagyobb hatást mégis a színpadon érte el, amikor eljátszotta Martini úr szerepét Gosztonyi János a Néma énekesnő című komédiájában.

Kautzky József édesapja idősebb Kautzky Konkoly József, aki négyszeres válogatott labdarúgó volt, rajta kívül három fiúgyermeket nevelt fel. Norbert költő és író lett, Ervin ugyancsak a színészi pályát választotta, idősebb Kautzky Armanddal együtt, akinek a fia, napjainkban (sőt évtizedek óta…) az egyik legnépszerűbb szinkronszínész idehaza.

Amikor ifjabb Kautzky József látta maga előtt az életét, egyértelmű volt a számára, hogy ő is a labdát kergeti, ám hiába tűnt ki technikájával az NB II-es Debreceni Kinizsiből, mégis inkább a színészi pálya mellett döntött. Kétszer nősült, első felesége Spányik Éva színésznő két fiúgyermeket hozott a világra, ám a család drámája volt, hogy az első halva született. A házasságuk válással fejeződött be és nem sokkal később a József Attila Színház egyik próbáján Kautzky József megismerkedett kolléganőjével Kállay Ilonával, akivel aztán életre szóló kapcsolatba kezdtek. Kállay Ilona sokat foglalkoztatott, népszerű színésznő volt, s 2005-ben hunyt el. Kautzky József imádott párja halála után többé már nem állt színpadra.

A kiváló színész, az állandó rossz megtestesítője, megformálója, 2019. február 20-án hunyt el 92 esztendősen. A hangja olykor egy-egy régi film vetítésekor hallható – merthogy rengeteget szinkronizált. De ha látjuk őt, százszor, ezerszer látott kedvenc sorozatunkban, valamelyik kultikus alkotásban, újra megállapíthatjuk: valamit nagyon tudott ez a színész, hogy ennyire lehetett őt gyűlölni egy-másfél órán át.

Nyugodj békében, Kautzky József!