Talán erős melegfront jöhetett azon a napon. Vagy csak a hőség, a tikkasztó kánikula kínozta az embereket. S volt, aki mindezt lazán, fütyörészve kezelte, mondván: a nyár már csak ilyen.
Ám olyan is akadt, aki szenvedett, pokolian szenvedett a frontoktól, a hőhullámoktól, az időváltozástól. A színész nem panaszkodott. Tette a dolgát, a közönség nagy örömére. Úgy volt vele, 62 esztendősen még eljátszik megannyi komoly szerepet, s ha felkérik (márpedig évek, évtizedek óta felkérték erre…) a hangját adja majd bármelyik hollywoodi nagyágyúnak. Meleg volt azon a napon. Nagyon meleg. A naptárak augusztus 1-jét mutattak, s a színész mintha furcsán érezte volna magát. Mintha legeslegbelül valami különös dolog történne. Melege volt, így aztán zuhanyozni indult. A melegség, ott a kádban már nem csak kívülről – belülről is elárasztotta. Aztán megállt az idő… Lelassult és megállt a világ is. Egy pillanat alatt történt minden. Az a furcsa valami, ott bent, iszonyatos fájdalommá változott, s a színész tán fel sem fogta, hogy immár az utolsó jelenethez érkezett élete filmje.
Fotó: Arcanum/Ifjúsági Magazin
Kránitz Lajos 2005. augusztus 1-jén hunyt el. Zuhanyzás közben kapott szívinfarktust, mindenféle előjel nélkül. Nem volt beteg, nem járt különböző vizsgálatokra. Ereje teljében lévő férfi. Ezt mondták rá, akik ismerték. A családja és a környezete, a közönséggel együtt képtelen volt felfogni, feldolgozni az elvesztését. Ezt a tragikus, előjel nélküli véget. Hatalmas űrt hagyott maga mögött. S ez még akkor is igaz, ha soha nem emlegették őt a színészlegendák között. Afféle dolgos iparosként kezelték, tökéletes epizodistaként, akire bármit rá lehet bízni. Bármilyen karaktert, pedig Kránitz Lajos nagyon is fajsúlyos, sőt, korszakos egyénisége volt a színésztársadalomnak. Ma azt mondanánk rá: elsősorban a hangja miatt. Mert az a hang ma is élénken, tisztán cseng az ember fülében. Az az érces, férfias orgánum. Nekünk vele volt teljes Jockey Ewing. Láttuk a nagy kalapját, a széles mosolyát, a lehengerlő stílusát. S hallottuk a hangját – Kránitz Lajos hangját.
Akadt, aki azt mondta, talán ez volt a magyar színész fő műve. Igazságtalanok lennénk vele, ha ezt elhinnénk. Az 1943. február 9-én született (napra pontosan 80 éve) színész 1966-ban kapta kézhez a diplomáját. Abban az évben, amikor a fővárosi teátrumok teli s tele voltak színészlegendákkal. Az volt az aranykor! Közéjük bekerülni, közöttük maradandót alkotni, ahhoz kellett csak igazán a tehetség. Így aztán a legtöbb fiatal diplomás vidékre került. Kránitz Lajos eleinte Szolnokon, majd Veszprémben csillogtatta meg a tehetségét. Ám hamar felfigyeltek rá, így 1971-ben már az angyalföldi József Attila Színház társulatához tartozott és ott is dolgozott 1985-ig. Később a Népszínház művészeként is színpadra lépett és úgy jellemezték őt, hogy: „Jellegzetes, öblös orgánuma és karakteres külseje kiváló karakterszínésszé emelte…”
A színpad mellett a kamera előtt is szerephez jutott. Igaz, 30 esztendős koráig kellett várnia ahhoz, hogy végre filmezhessen. A legelső 1973-ban készült, a legendás Kincskereső kisködmönben szerepelhetett. A folytatásban olyan mozikban láthatta őt a közönség, mint a Dögkeselyű, a Legényanya és az Üvegtigris első része. De fontos szerepet adtak neki később a Szomszédok című teleregényben, amelyben ő alakította Taki bácsi, vagyis Zenthe Ferenc taxis kollégáját. S közben folyamatosan szinkronizált. Akkor már Jászai Mari-díjas színművészként kérték „kölcsön” a hangját. És olyan színházi szerepek voltak mögötte, mint A néma levente, a Furcsa pár, a Ványa bácsi, a Koldusopera, vagy az Öreg hölgy látogatása. Mégis… mégis a hangja tette őt különlegessé, és immár halhatatlanná. Az ő orgánumán szólalt meg Darth Vader a Csillagok háborújában és általa lett itthon hihetetlenül népszerű Larry Hagman, a Dallas főszereplője.
Fotó: Arcanum/Képes Európa
A gyönyörűen beszélő művész 1975-ben vette feleségül Csősz Katalint, aki haláláig hűséges társa volt. Két fiúk született, akik bizonyára nagyon büszkék voltak, hogy az apjuk hangján szólal meg megannyi népszerű film főszereplője. Aztán jött az a tikkasztó nyári nap… Egy kiváló színész életének utolsó napja. Még lett volna dolga itt a Földön…
Nyugodj békében, Kránitz Lajos!
