A SZERELME MIATT NEM VETKŐZÖTT A FILMEKEN: LEHOCZKY ZSUZSA ÉLETE

Csodálattal néztük Sophia Lorent, Gina Lollobrigidát és Brigitte Bardot játékát. Szexszimbólumnak tartottuk Marilyn Monroe-t, és ódákat zengtünk Claudia Cardinale és Grace Kelly szépségéről. Pedig itt volt nekünk a kortalan szépség, Lehoczky Zsuzsa.

Tichy Lajos és Lehoczky Zsuzsa. Igazi álompár voltak. Ha léteztek volna akkoriban bulvárlapok, minden héten közöltek volna róluk fényképet, ahogy sétálnak a parkban, ahogy fagylaltoznak. S persze megjelent volna megannyi hosszabb-rövidebb írás a szerelmükről, a harmóniáról, amelyben élnek. Szépek és sikeresek voltak.  

A szőke herceg és a temperamentumos, mediterrán szépség. Helsinkiben ismerkedtek meg, a Világifjúsági Találkozón. Lehoczky Zsuzsa akkor már ismert művész volt, Tichy pedig a korszak talán legjobb futballistája, góllövő csatára, a Honvéd világklasszisa. Nos, a sportoló megsérült és épp kezelték egy helsinki rendelőben, amikor a színésznő elsétált a nyitott ajtó előtt: „Igen, ez valóban így történt. Lajossal Helsinkiben találkoztam életemben először. Fogadásra indultam, és hát meglehetősen csinosan öltöztem fel, amúgy is szerettem a szép ruhákat, a nőies megjelenést. Ahogy elsétáltam egy nyitott ajtó előtt, valaki kiszólt és kért tőlem egy narancsot. Azt hittem, rosszul hallok. Rátonyi Róbert társaságában voltam kint Finnországban és fogalmam sem lehetett róla, hogy válogatott futballisták is épp arra járnak. Pontosan tudtam ki Tichy Lajos. Ellenállhatatlan férfi, remek sportoló és csodálatos ember…”

A narancskérésből 1966-ban esküvő lett. De Lehoczky Zsuzsa több volt, mint egyszerű futballistafeleség. Még akkor is, amikor Tichyt bálványozták itthon a varázslatos játéka miatt. Lehoczky a korszak igazi dívája, primadonnája volt, finom vonású, nőiességet sugárzó, bájos tünemény, aki mégis két lábbal járt a földön. Már ötéves korában tudta, hogy színésznő lesz. Még úgyis, hogy a szegénység, a kiszolgáltatottság, úgy fogta gúzsba kötve a lelkét, mintha onnan soha nem szabadulhatna. Az apja katonatiszt volt, és 1942-ben halt meg. Az édesanyja, az osztrák érettségivel rendelkező egykori méltóságos asszony, a háború után egy kenyérgyárban dolgozott munkásnőként. Nélkülözniük kellett, olyannyira nélkülözniük, hogy az akkor még aprócska Zsuzsa egyszer sírva, zokogva kért enni az édesanyjától, aki csak úgy tudott ételt adni a gyermekének, hogy kenyérgyári munkásként egyszerűen „leejtett” egy veknit, és abból adott neki néhány falattal. De a nélkülözés megedzi az embert. És az édesanyja sem hagyta el magát, ha keresett valamennyi pénzt, azt a gyermeke képzésére szánta. Befizette heti két alkalommal német tanárhoz, hogy nyelvet tanuljon, hogy lehetőséget biztosítson számára a kitörésre, a jobb, a szebb életre.

Csakhogy Zsuzska, aki akkor már céltudatosan készült a színészi pályára, titokban énekelni tanult a németórák helyett. Szegeden éltek és gyerekszínészként már 11 esztendősen színpadra állhatott Shakespeare, Szentivánéji álom című vígjátékában, ahol ő volt Mustármag. A fanatizmusáról, a kitartásáról később így beszélt: „Nagyon sok fiatal lány szeretett volna színésznő lenni, s köztük voltam én is. Tudtam, mindennél jobban tudtam, hogy ezt el kell és el akarom érni…” Volt kitől örökölnie a művészetek iránti rajongását és elhivatottságát. A nagybátyja, Lehotay Árpád kiváló színész és rendező volt, mellette egyetemi tanár és színházigazgató is. Lehotay Árpád 1963-ban, 57 esztendősen hunyt el, de nagy hatással volt az unokahúgára.

Arra az ifjú szépségre, aki táncosnőként lett híres, méghozzá a Tisza-parti városban, a Szegedi Nemzeti Színház tagjaként. A közönség lenyűgözve nézte karcsú, nőies alakját. Nem csoda, hogy egyre többen figyeltek fel rá, egy ideig a kaposvári Csiky Gergely Színházban kapott szerződést, méghozzá prózai darabokban is. Onnan került vissza Szegedre, majd 1962-ben a pesti Operettbe, ahol aztán bőven kamatoztatták ének és tánctudását. Igazi dívát kapott a fővárosi művészvilág. Onnantól kezdve egyre csak felfelé ívelt pályafutása, musicalekben és operettekben szerepelt. Olyan darabokban kápráztatta el a közönséget, mint a Csárdáskirálynő, amelyben Cecíliát alakította.

Lehoczky Zsuzsa folyamatosan a rivaldafényben volt. Nem csak esténként a színpadon, a magánéletében is. A szegedi időszakról lelkesen beszélt, és azt mondta: „Domján Edittel a világon mindent eljátszottunk…” Ám azt sem tagadta, hogy Budapest adta meg neki mindazt, amiről gyerekkorában álmodott. Szerepelt a Víg özvegyben, a Marica grófnőben, a Mágnás Miskában. És a nevéhez fűződik az első igazi musical, mégpedig a My Fair Lady, amelyben Eliza szerepét osztották rá, és valósággal megbolondította a közönséget. Persze hogy hívták filmezni is, olyan mozikban játszott, mint a Fotó Háber, ahol Latinovits Zoltán volt a partnere. Ez volt az a film, amelyben a rendező Várkonyi Zoltán arra kérte, hogy vetkőzzön félmeztelenre. Nem volt hajlandó rá. Annyira szerette Tichy Lajost, hogy egyszerűen nem vitte rá a lélek, hogy levetkőzzön.

Várkonyi, a szigorú direktor egy életre megharagudott rá. De a színház, az operett világa kárpótolta mindenért. Közben megszületett kislánya, Krisztina, akiről később így nyilatkozott: „Meg kel mondanom őszintén, nem tudtam olyan anya lenni, amilyennek lenni kell egy anyának. Minden este el kellett mennem, volt olyan hónap, hogy harmincegy nap alatt harmincnyolcszor játszottam…”

Az álompár 1973-ban vált el. Azóta sem beszélt egyikük sem a válás okairól. Tichy is újra nősült, majd 1999. január 6-án, 63 esztendősen hunyt el. Lehoczky Zsuzsa második férje Kurta András lett. Lehoczky Zsuzsát, Törőcsik Mari halála után a Nemzet Színészévé választották. Aztán nem sokkal később bejelentette, hogy visszavonul a színpadtól. De a szakma nem hagyta, hogy csendben távozzon: 2021. szeptemberében az Operettben, a 85. születésnapja alkalmából rendezett gálaműsoron vastapssal, könnyek között köszönhetett el a publikumtól és színésztársaitól.

A művésznő egy kitörölhetetlen, érzelmes pillanatban csak annyit mondott a búcsúról: Nem hittem, hogy ennyire fog fájni ez a pillanat. Elfáradtam, pihenni szeretnék, engedjetek el…” Aztán ország-világ előtt megígérte, hogy a 90. születésnapján visszatér.

Ehhez kívánunk sok-sok erőt, kedves Lehoczky Zsuzsa!