AKI MIATT A CIGARETTAKIRÁLY IS PESTRE JÖTT: MAGYARI IMRE PRÍMÁS ÉLETE

A húszas-harmincas évek Budapestjének első számú cigányprímását tisztelhetjük benne és ő volt az első cigányzenész, aki szerepelhetett a Magyar Rádióban is. Következzék Magyari Imre élete!

1894-ben született Debrecenben. Mivel az édesapja, idősebb Magyari Imre cigányprímás volt, a fia is hamar hegedűt kapott a kezébe. Kilencévesen már az apja zenekarában játszott, s amikor 1909-ben az Ostende kávéház idősebb Magyarit szerződtette prímásnak, a 15 éves fiát is magával vitte esténként. Az idősebb Magyari is komoly névnek számított a zenészszakmában, számtalanszor játszott gróf Tisza Istvánnak, a később meggyilkolt politikusnak, miniszterelnöknek. Tisza 1912-ben például három napra hívta el idősebb Magyarit, hogy a geszti kastélyában élvezhesse a muzsikáját. Az idősebb Magyari Imre muzsikája is mindenkit elvarázsolt. 1916-ban egy a fronton szolgáló, meggyötört katona írt neki levelet. Húsz koronát tett a levél mellé a borítékba, a levélben pedig arra kérte, március 7-én este neki húzza a vonót, s gondolatban ő is ott lesz. „Az én szívem hangját zokogja el a hegedűje” – írta a szomorú katona. Az idősebb Magyari Ady Endrének is rendszeren játszott Debrecenben, amit büszkén mesélt később.

De visszatérve a fiához, ifjabb Magyari Imréhez. 1916-ban tette át székhelyét Debrecenből Budapestre, s a Royal nagyszállóban játszott esténként az Antónia nevű zenekarával, a pestiek nagy megelégedésére. Nem volt olyan pesti kávéház vagy étterem, amely ne akarta volna magához csábítani ifjabb Magyarit, akiről dicshimnuszokat írtak a lapok. 1924-ben csak miatta jött Pestre Hubert Laurens, az egyiptomi cigarettakirály, ő gyártott és forgalmazta az akkoriban Magyarországon is népszerű Figaro cigarettát. Laurens rajongott ifjabb Magyari játékáért: „Végre újra magamba szívhatom a magyar nóta illatát, színét, szomorúságát, lendületét” – monda a cigarettakirály az újságíróknak.    

Ifjabb Magyari nem csupán éttermekben és kávézókban játszott, színdaraboknál is többször szolgáltatta élőben a muzsikát és első cigányzenészként rendszeresen rögzítette és le is adta az előadásait a Magyar Rádió, ami még nagyobb népszerűséget hozott számára. Közben az édesapja, aki az Arany Bika szállóban muzsikált, egyik napról a másikra munka nélkül maradt. A szálloda vezetősége ugyanis egy divatos jazzbandának szavazott bizalmat. Általános felháborodás lett belőle, az idősebb prímás sértettségében kijelentette, hogy elhagyja Debrecent. A mindentudók szerint maga Horthy Miklós kormányzó járt közben (ő is szerette a cigányzenét), hogy idősebb Magyari tovább játszhasson a hotel éttermében esténként.

Ifjabb Magyari Imre is bárkinek örömmel muzsikált, amikor például a huszadik érettségi találkozójára volt hivatalos Debrecenbe, ragaszkodott hozzá, hogy egész este ő húzza a talpalávalót az egykori osztálytársainak. Csodás hegedűjátékáról külföldön is írtak az újságok, egy neves francia lap újságírója például áhítattal vetette papírra a következőket: „A gyönyörű dallamai a századok mélyéről jöttek és hozták hirtelen kitörésekkel és elfojtott zokogással halott civilizációk gyengédségét, fájdalmát.” 1928-ban megkérdezték ifjabb Magyaritól, hogy mennyire számít a pénz, mikor muzsikál? A következőket válaszolta: „Nekem egyformán kedves minden vendég, akár egy pengőt ad, akár tízet.”

Aztán váratlanul elhunyt az imádott édesapja, idősebb Magyar Imre, elvitte a szíve 65 éves korában. A fiának ott maradt vígaszul a legkisebb Magyari, aki szintén az Imre nevet kapta és néhány évesen már pompásan hegedült. Ifjabb Magyarit, az alacsony, mosolygós pufók prímást mindenki kedvelte, 1935-ben állami kitüntetést is kapott. Ekkor is felvetődött, miért nem jár gyakrabban külföldre zenélni. „Nekem itt van a helyem, mert a cigány muzsikáját mégiscsak a magyarok érzik meg a legjobban. A külföldiek csodálkoznak, tapsolnak, de a magyar muzsikán sírni, ahhoz magyar embernek kell születni” – mondta, s bár jól keresett, nem vett magának házat, a Ráday utca 32. szám alatt, a IV. emeleten élt a családjával. Mindene volt a kis Imrus, aki református gimnáziumba járt és az édesapja ahhoz is ragaszkodott, hogy ő menjen el a szülői értekezletekre.

Aztán az ünnepelt prímás 1940-ben váratlanul elhunyt. Váratlanul, hiszen csupán 45 éves volt. Az orvosok persze sokszor figyelmeztették, hogy az elhízás kikezdheti az egészségét, de ő inkább csak a zenére koncentrált, nem foglalkozott a kilókkal. A temetésére több mint tízezer ember gyűlt össze a Fiumei úti sírkertben, az összes neves cigányprímás ott volt a gyászolók között. „Vonója varázspálca volt, amely most kihullott a kezéből” – jelentette ki a koporsója felett szomorúan Muraközy Gyula református lelkész.  

A kis Imre is ott állt a sírnál, aki később szintén híres zenész lett, de ő már nem éttermekben és szállodákban játszott, mint az apja és a nagypapája. Elvégezte a Zeneakadémiát és szimfonikus zenekarokban lépett fel nagy sikerrel. Egészen 1980 augusztusáig, amikor 56 éves korában autóbaleset áldozata lett. Így ért véget egy hegedűvirtuóz família története…

Nyugodjanak békében!