A BÁRSONYOS HANGÚ FÉRFIIDEÁL: A MA 88 ÉVES MÉCS KÁROLY ÉLETE

Nyergelj, fordulj! Egy mondat, amely talán évszázadok múltán is ugyanazt jelenti: a hazafiságot, a magyaros virtust, a bátorságot, s egy nemzet összetartozását.

Nyergelj, fordulj, ahogy mondta, sőt, szinte kiabálta Páger Antal, no meg Mécs Károly. S a huszárok lóra pattantak és indultak, hogy felvegyék a harcot az osztrákokkal. Csodálatos történelmi kor – és egy csodálatos film, amely mindezt megörökítette. De nekem nem a Kőszívű ember fiai volt az első, életre szóló élményem és emlékem a Baradlay Richárdot tökéletesen, zseniálisan alakító Mécs Károlyról. A hangja nálam megelőzte a sármját, az utánozhatatlan színészi játékát. A hangja, amelyet Cliff McLane-nek adott, hihetetlen hatással volt rám. Az Orion űrhajó kalandjai ugyanis gyermekkorom egyik meghatározó élménye. Tán még szerelmes is voltam Tamara Jagellovsk hadnagyba. Mécs Károly a német sci-fi sorozat főszereplőjének kölcsönözte a hangját és én izgatottan vártam minden egyes epizódot, ahogy az Orion a tenger fenekéről egyszer csak hullámokat vetve emelkedik és emelkedik, hogy meg se álljon a világűrig. S közben az az izgalmas, fülbemászó zene.

Ezt jelentette nekem kezdésként az a különös férfihang – izgalmat, a jövő álomképét, a hetvenes évek elején még elképzelhetetlen űrkorszakot, a látványvilágot, a fantázia szárnyalását. A Cliff McLane parancsnokot alakító Dietmar Schönherr szép kort ért meg, 2014. júliusában, 88 esztendősen hunyt el Ibizán. Szerencsére Mécs Károly él és itt van velünk, közöttünk. És ő ma ünnepli a 88. születésnapját. A Kossuth-díjas és Jászai Mari díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész – a Nemzet Színésze. Generációk kedvence, aki újra és újra meghódította közönségét, bármilyen szerepet osztottak rá. Karrierje során közel 150 darabban lépett színpadra. Hihetetlenül nagy szám. Nem csak magyarul, németül és franciául is beszél, megannyi szerepben villantotta meg nyelvtudását, és intellektusát. Megszámlálhatatlan karaktert formált. Ő volt Noszty Feri a Noszty fiú esete Tóth Marival című kultikus filmben. Ő volt Baradlay Richárd a Kőszívű ember fiaiban, őt csodáltuk a Nyolcvan huszárban, őt figyeltük árgus szemekkel az Esős vasárnapban. S ugye a hangja. Cliff McLane csak a kezdet volt az Orion űrhajó csak a felvezetése volt a későbbi diadalmenetnek. Mert Mécs Károly világsztároknak kölcsönözte utánozhatatlan orgánumát. Az ő hangján szólalt meg Marcello Mastroianni, Paul Newman, Laurence Olivier, Gregory Peck, Michael Caine, Humphrey Bogart – és Alain Delon. Férfiak a javából! Szívtipró, macsó, a filmtörténet klasszisai. De Mécs Károly nekünk itthon, a vasfüggöny mögött éppen ugyanezt jelentette. S nem csak a hangja, az arcvonásai, a mimikája, a különleges kisugárzása miatt is.

Pedig ifjú korában még egészen másról álmodozott. A polgári családban született fiatalember a fejébe vette, hogy orvos lesz. Hogy mi vonzotta az egészségügyben, mondjuk a sebészet vagy egyszerűen csak a tudásvágy, az végül is mindegy, mert nem ezen az úton haladt tovább. De könyvtáros sem lett belőle, merthogy ez volt a másik álomképe. Vaskos könyvek között ülni és ha van rá idő, olvasni. Victor Hugot, Albert Camust, Krúdy Gyulát… Aztán mégis színész lett. Igaz előtte belekóstolt a kétkezi munkába is. Az újságkészítéshez kötődő szakmákat sajátította el, például a repro-fényképezést és a rotaprint gépmesterséget. Ezzel kapcsolatba jóval később ezt mondta: „Nagyon érdekes és izgalmas volt, hiszen én az iparban nem nagyon dolgoztam, indíttatásomnál fogva igyekeztem diákkoromban inkább az egészségügy felé orientálódni és ott próbáltam valahogy tért nyerni, de hát ez a lépcsőmosásnál tovább nem jutott…”

Az élet véletlenek sorozata. Ezt elmondhatja magáról Mécs Károly is, merthogy a színművészeti főiskolára csak harmadik nekifutásra vették fel. Az ifjú Mécs a budapesti Toldy Ferenc gimnáziumban érettségizett, majd járt a híres-neves Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, és amikor felvették a színművészetire, Simon Zsuzsa osztályába került. Ott 1961-ben végzett, ám különleges tehetségére jellemző, hogy már 1958-tól a Nemzeti Színház szent színpadára léphetett több előadásban is. Polgári származása miatt nem volt könnyű a hírnév felé vezető út. Erről így beszélt: „Egy darab kutyabőrünk nem volt, tisztviselők és pedagógusok voltak a szüleim és a nagyszüleim és valahogy evidencián kívül kerültem.” De a közönség imádta. Imádta azt a kisfiús, már-már szégyenlős mosolyt az arcán, imádta a szuggesztív tekintetét, a finom vonásait – mégis férfias megjelenését. A két emelet boldogságban az ifjú Törőcsik Marival együtt alakított fiatal házaspárt, a kor igazi lenyomatát képezte – civódások, vágyakozások, ábrándozások. Ezt a filmet 1960 májusában mutatták be, hatalmas sikerrel. Ám ha Mécs Károly nem szereti ennyire a hazáját, akkor nem szerepelhetett volna benne. Tudniillik amikor másodjára sem vették fel a színművészetire, 1956-ban kitört a forradalom.

Ő akkor még abban a nyomdai üzemben dolgozott, amely egyik pillanatról a másikra teljesen kiürült. Sokan mentek külföldre és Mécs Károly is kapott egy egészen konkrét állásajánlatot. Ausztriában, Salzburgban várták őt. Nem sokat gondolkodott, megvette a jegyet és felszállt a vonatra. Aztán ahogy várt az indulásra, egyre csak fészkelődött a helyén, majd felállt és… „Hátranéztem, megláttam a János hegyet, ahol laktunk. Ott vannak a szüleim, a testvéreim, a barátaim, mondom én nem megyek. Szépen visszaváltottam a jegyet és bementem a Déryné presszóba, megittam valamit, talán egy rumot és hazamentem. Ezzel a külföldi sétát be is fejeztem…”

Kevesen tudják róla, de a forradalom évében folyamatosan a János kórházban dolgozott, aztán amikor visszajöttek az oroszok és leverték a szabadságharcot, a főnökével titokban orosz nyelvű igazolványokat gyártottak, ezzel megszámlálhatatlan ember meneküléséhez járultak hozzá. Erről egyébként még a szülei sem tudtak. Aztán Mécs Károly színész lett – az egyik legnépszerűbb magyar színész. Persze neki is voltak bálványai, példaképei. Amikor a Nemzetiben játszott, az földöntúli boldogságként élte meg. „A mámor az egy törpe jelző ahhoz képest, amit akkor éreztem, amikor azok között a csodálatos emberek között játszhattam, mint például Somogyi Erzsi, akinek ma már a nevét sem tudják, Lukács Margit, Básti Lajos, Bessenyei Ferenc, Kálmán György. Az élvonal, ott ismerkedtem velük és ájuldoztam a megtiszteltetéstől, hogy egyáltalán végszót kapok tőlük. Nagyon kedvesen, nagyon tapintatosan vezetgettek. Básti Lajos úgy iskolázott engem minden előadáson, hogy jobban nem is kell…”

Mécs Károly volt mindig a jó karakter. Ő volt a nyalka huszár. Ő volt a kor egyik férfiideálja. És ez így ment évekig, évtizedekig. „Hit és hivatás: a szakma legalapvetőbb feltétele az Istentől való tehetség” – ezt nyilatkozta a közelmúltban. Ez Mécs Károly a színész, a zenerajongó, a művész, a polgár, aki immár 88 évesen is alkot, s keresi az értéket az életben. S a hangja, Cliff McLane és Alain Delon hangja itt van a fülünkben. Kitörölhetetlenül…

Boldog születésnapot, Mécs Károly!