A harmincas években imádták Németországban, százezer szám adták ki az arcképével ellátott képeslapokat. De Párizsban is népszerű volt, felváltva szerepelt német és francia nyelvű filmekben. Mégsem ismerjük a nevét.
Nagy Kató 1904-ben, a mai Szerbiához tartozó Szabadkán született. A tehetős bankárként dolgozó apja egyáltalán nem nézte jó szemmel, hogy gyermeke olyan foglalkozásokba kezdene, amelyek nem illenek egy úrilányhoz. Kiskorában ugyanis táncos akart lenni, esetleg színésznő vagy újságíró. Szinte egyenes következményként 14 évesen megszökött otthonról egy ifjú hírlapíróval. Dubrovnikig jutottak. Mint később elmesélte, az éjszakát egy tengerparti barlangban töltötték, aztán hazamentek.
A szülei Bécsbe küldték egy leánynevelő intézetbe, Kató viszont onnan titokban Budapestre utazott, és cikkei jelentek meg fővárosi újságokban. Az apja érte ment, hazavitte és a fiatal lánynak pedig 16 évesen a bankban kellett dolgoznia. Egy évig bírta… Egy nap ugyanis a munka után felszállt a Berlinbe tartó vonatra, hogy végre színésznő lehessen. Ez a szökés sikerült, de kezdetben keservesen élt a német fővárosban. Szobát bérelt, amit sokszor nem tudott kifizetni, szó szerint éhezett. Nehezítette az életét, hogy uzsorásoktól kért kölcsön, és már előre attól reszketett, hogyan fogja megadni a tartozását. Egy filmstúdióban ugyan készítettek vele próbafelvételt, de visszajelzést nem kapott. Végül összecsomagolt és hazautazott Szabadkára. Úgy tűnt, feladta, belenyugodott, hogy soha nem lesz belőle színésznő.
Aztán mégis érkezett egy távirat Berlinből. Remegő kézzel olvasta, bár igazából semmi jóra nem számított. Ez állt a táviratban: „Próbafelvétel remek. Stop. Gyáram szerződtetni akarja három filmre. Stop. Filmenként ötezer márka. Stop. Azonnal üljön vonatra, és jöjjön Berlinbe. Stop.” Nagy Kató pedig boldogan rohant, hogy aztán Berlinben Käthe von Nagy néven már az első filmje után a németek kedvence legyen. Nem győzték gyártani a fotóit, amelyeket trafikokban árultak. Még ma is felbukkan az aukciós házaknál egy-egy ilyen fénykép, amely különösen értékes, ha az autogramja is szerepel rajta. Nagy Kató tehát sztár lett, egymás után készítette a filmjeit, és a szerelem is rátalált. Végzetszerű, hogy 1927-ben az a filmrendező, Constantin J. David lett a férje, aki azt a bizonyos táviratot küldte neki Szabadkára.
1929-ig 13 némafilmben kapott szerepet és neki a hangos film sem jelentett problémát. A világháború kitöréséig hol Berlinben, hol Párizsban kapott főszerepeket, és mindkét nyelven kitűnően megállta a helyét. Időnként arra is volt ideje, hogy Pesten is fellépjen a színpadon. Az első francia filmje 1931-ben készült Craddock kapitány címmel. A kor szokása szerint egy német filmet forgattak újra, de az eredetiben, amelynek Bomba Monte-Carlóban volt a címe, Nagy Kató nem játszott. Ugyanebben az évben az UFA filmstúdióban forgatták a Ronny című filmet kétszer is: egyet németül, egyet franciául, és mindkettőben ő játszotta, énekelte, táncolta a főszerepet. Ugyanígy volt ez a Der Sieger/Le Vainqueur (A nyerő) című, a kaszinóban sikertelen, de a szerelemben sikeres férfiról szóló filmmel, amelyben ő alakította a szerencsét hozó szerelmes nőt.
A boldog idő a világháborúig tartott. A világégés alatt csak egy, már 1939-ben elkészült francia filmjét mutatták be Párizsban. A mű nem illett a náci propagandába. Pedig egy állítólagos történet szerint éppenséggel fel akarták használni őt, persze nem annyira hízelgő szerepben. A fáma szerint Himmler parancsára a fronton lévő katonák hangulatának javítása érdekében guminő gyártását határozták el, amelynek a meg nem erősített pletyka szerint ő lett volna a modellje. A szexbábu nem készült el, a történetnek hiteles forrása nincs. A háború után újra dolgozott Németországban, utolsó filmjét 1952-ben forgatták. A Ferenc József korában játszódó Die Försterchristl (Az erdész lánya) című operettben egy grófnőt alakított, a császárné udvarhölgyét.
Első férje 1962-ben meghalt, két évvel később újraházasodott, és francia férjével Párizsban telepedett le, később az Egyesült Államokba költöztek. Nagy Kató, aki az apja tiltása ellenére megvalósította az álmait, 69 éves korában, hosszú betegeskedés után aludt el örökre Los Angelesben.
Nyugodjon békében!
