Csupán 36 éves volt mikor Párizsban, a Champs-Élysées-n sétálva rázuhant egy letört, mázsás faág és agyonzúzta. A tragikus balesetben elvesztettünk egy korszakosnak induló, részben magyar származású írót, akinek tollától rettegett a náci Németország. Ödön von Horváthról keveset hallunk itthon, pedig Ausztriában kötelező olvasmány az iskolákban.
Gyűlölte a nacionalizmust, talán éppen azért, mert sokféle nemzet vére csörgedezett az ereiben. Egy részben horvát származású, osztrák és magyar diplomata fiaként látta meg a napvilágot 1902-ben Fiumében, ahol így olaszul is hamar megtanult. „Van bennem valami magyar, horvát, német és cseh. Ez nem sok, ha arra gondolunk, hogy az osztrák–magyar Monarchiában kétszáz nemzetiség volt” – mondta később.
Fotó: Fortepan/Nagy Gyula
Hat éves sem volt, mikor a család Budapestre költözött, itt járt általános iskolába, majd katolikus gimnáziumba. Aztán a família Berlinbe ment. Mindig is az írás izgatta, még Budapesten szeretett bele Ady Endre világlátásába. Tizenkilenc évesen már színdarabokat jegyzett. Kezdetben a nők társadalmi helyzetéről, elnyomásáról írt, ám Németországban szemtanúja lett a nemzetszocializmus előretörésének, ő pedig szépen lassan az ideológia egyik legnagyobb ellenségévé vált.
Az írásaiban – amelyekben nagyrészt a kisember szemszögéből mutatta be a rendszer ijesztő mivoltát – tökéletes látleletet adott arról, hogyan lehet manipulálni a kisembereket, hová vezet az emberi butaság, ha valaki egy hazug ideológia rabja lesz.
Hitler szemét is csípte a fiatal író, Goebbels, a párt propagandafőnöke pedig megüzente neki, ha hatalomra kerülnek, akkor leszámolnak vele. „Ha győzünk, fejek gurulnak majd és közöttük lesz Horváthé is!” – mondta Goebbels és komolyan is gondolta. Miután Németországban a könyveit betiltották, és bár nemesi származású és katolikus volt, Ödön von Horváth jobbnak látta ha Berlinből Bécsbe költözik. Ott érte Ausztria német megszállása 1938. március 12-én. Nem tétovázott, egy táskával a kezében hagyta el az osztrák fővárost és ment az akkor még szabad Párizsba.
Fotó: Wikipedia
Ott történt a drámai baleset. 1938. június elsejét írtunk. Egy nyári vihar csapott le a francia fővárosra, amelyet komoly széllökés kísért. Pont akkor szakadt le egy hatalmas gesztenyefa mázsás faága, mikor Horváth alatta elsétált (egyes források szerint az egész fát kicsavarta a vihar). Nem egyedül volt a járdán, ám senki más nem sérült meg, ráadásul utóbb kiderült, a fa egyáltalán nem volt korhadt.
Ödön von Horváth a helyszínen meghalt. Nem élte meg a II. világháborút, amit viszont az írásaiban többször is vizionált, nem kellett végignéznie a szörnyűségeket, ám azt sem láthatta, hogy a náci birodalom szertefoszlik. Hitler egyik legnagyobb magyar származású kritikusa mindössze 36 éves volt, mikor meghalt.
Magával vitte a halálba a meg nem született könyveit, színdarabjait, kritikáit. Az osztrákok életben tartják az emlékét, 1988-ban Bécsbe szállították a hamvait Párizsból és azóta is nagy tisztelettel beszélnek róla. Magyarországon viszont elfelejtettük.
Nyugodj békében, Ödön von Horváth!
