37 ÉVEN ÁT VEZETTE A CSÚCSFORGALOM CÍMŰ RÁDIÓADÁST PETRESS ISTVÁN

Kisért minket az utunkon. Ültünk a Ladában, a Trabantban, szólt a rádió, benne pedig a Csúcsforgalom Petress Istvánnal. A nyugodt, mély baritonja mintha iránytű lett volna.

Rengeteget kaptunk tőle. A kitalálója és mindenese volt a népszerű Csúcsforgalomnak. Petress István 1933. február 12-én született Budapesten, az ELTE irodalom szakán kapott diplomát, és 1957-től lett a Magyar Rádió munkatársa. És ő egy életen át hűséges katonaként szolgálta a rádiót, a rádiózást. Közel ötven esztendeig tartozott oda. S közben írt, újságot szerkesztett, az Autó7 főszerkesztőjeként is dolgozott. A Csúcsforgalom 37 éven át ment és több mint kétezer adásban szólalt meg Petress, aki minden alkalommal az udvarias, előzékeny közlekedésre hívta fel az autósok figyelmét. Szegény, ha ma látná, mi megy az utakon…

Petress István egy volt a hatvanas-hetvenes évek meghatározó riporterei közül. Mert sokan voltak. Gyönyörűen, érthetően beszélt, tagoltan formálta a mondatokat a mély, selymes baritonján, és bármilyen helyzetben feltalálta magát. Petress neve összefonódott a Csúcsforgalommal. Hétről-hétre egyenes adásban jelentkezett be és nem előre megírt szöveget mondott, hanem rögtönzött, és frappáns volt. Ő volt az autósok hűséges, szakszerű kísérője, tanácsadója. Még a Szomszédok című teleregény néhány epizódjába is felbukkant, hiszen nem hagyhatták ki, annyira népszerű volt a nyolcvanas évek végén. S persze olyan műsorokban szerepelt, mint az Útközben, vagy a Napközben vagy éppen a televízióban az Ablak.

S ez a látszólag visszafogott ember, ha a helyzet megkívánta, akkor dalra fakadt. Igaz, ehhez kellett a gyönyörű felesége, Domonkos Zsuzsa operetténekes, akivel harmonikus kapcsolatban élt. A sors akarta, hogy ők ketten egymásra találjanak, s persze a sors mellett Petress Zsuzsa színésznő, aki bemutatta testvérét a gyönyörű kolleginának. Domonkos Zsuzsa később így mesélt a kapcsolatukról: „Hogy milyen sorsszerű az élet, azt tökéletesen jellemzi, hogy amikor én a Ki Mit Tud?-on indultam még 16 évesen és az első fordulóban kiestem, akkor ki vigasztalt meg engem? Nos, Petress István! Nem baj kislány, lesz még magából valaki, mondta nekem. És én hálásan köszöntem, hogy erőt öntött belém…”

Aztán évekkel később újra találkoztak és egy pár lettek. Domonkos Zsuzsa a házasságukról ezt mondta: „Olykor elcsábítottam Istvánt egy kicsit haknizni is. Volt egyszer egy ORI műsor, ahol mindenki mást csinált, és abban kérték meg, hogy énekeljen. Azt mondta, jó, de csak akkor, ha én leszek a partnere. Eleinte nagyon félszegen állt a dologhoz, de a végére felbátorodott. Egy öreg néni hozott neki egy szál virágot, mondván: Petress úr, maga milyen szépen énekel, na persze a művésznő is…”

S érdemes idézni egy másik véleményt róla, amely így szólt: „Igazi intézmény. Persze az ő szakmai zenitje idején még nem működött a hazai sztárgyár, a rádiósokat a közönség nem az arca, hanem a hangja alapján azonosította. Az értelmes, összefüggő mondat hiánycikk lett, a szép intonált beszéd kihalóban van. Ezért is tudjuk, tudtuk értékelni, lelkesen hallgatni, ha a Petress Istvánok szóltak hozzánk annak idején…”

A rádióhoz egész életében hűséges riporter 2002. szeptember 17-én hunyt el 69 esztendős korában. Halála váratlanul érte családját és a közvéleményt is, azon a héten az egyik újságba cikket vártak tőle. De azt már soha nem írhatta meg…

Nyugodj békében, Petress István!