Őt tartják az amerikai musical és operett megteremtőjének, a New York-i Broadway-n évtizedeken át volt slágerszerző. A tengerentúlon ma is dúdolják a dalait, és az ő dallamaira kergetőzött Tom és Jerry is.
Amerikában, ha elhangzik Sigmund Romberg neve, elismerően bólogatnak, vagy egyből idéznek tőle egy slágert. Itthon viszont nem ismerjük, csak szülővárosában, Nagykanizsán tartják életben az emlékét Romberg Zsigmondnak, a világ egyik leghíresebb musicalszerzőjének. Elfelejtettük, pedig együtt kellene emlegetni Lehár Ferenccel vagy Kálmán Imrével. Romberg Zsigmond 1887-ben látta meg a napvilágot, ekkor még Rosenberg néven, csak később változtatta Rombergre. Az apja zenét szerető és értő ember volt, fia nyolcéves korára már remekül játszott hegedűn és zongorán. Mégis Bécsbe küldték, ahol mérnök lett. Csakhogy közben az osztrák főváros zenei életében is forgolódott, nem bánta, hogy ráérő egyetemistaként sok időt tölthetett a muzsika fővárosában. Főleg, hogy megismerkedett Lehár Ferenccel és Kálmán Imrével is, akikkel esténként különböző kávéházakban időzött. Pontosabban ott üldögélt a két zseni asztalánál, és mert egyenrangúnak tekintették, úgy érezte, egyszer még ő is írhat olyan sikeres zenét, mint a nagyok.
Úgyhogy belevágott. 1909-ben, 22 évesen kivándorolt Amerikába. Senkit sem ismert, úgy szállt le a hajóról New Yorkban, hogy csupán 300 dollár volt a vagyona. Amerika a zeneszerzés miatt vonzotta, de hamar belátta, meg is kellene élnie valamiből. Kezdetben egy ceruzagyárban dolgozott heti hét dollárért, majd egy nem túl nívós kávéházban zongorázott, már 15 dollár ellenében hetente. Nehéz időszakot élt, de mindig az lebegett a szeme előtt, hogy egyszer eljön az ő ideje, és megmutathatja, mit tud. A magánélete is rendben volt, elvette feleségül Dorothy Donnelly színésznőt, akivel egészen 1923-ig éltek együtt. Három év alatt érte el, hogy New York egyik legjobb étterme, a Budtanby’s szerződtette karmesternek. Idővel azt is megengedte magának, hogy saját szerzeményeit adta elő a zenekarral, a siker pedig nem maradt el. A Budtanby’s szép lassan kedvelt táncos hely lett, Romberg pedig hetente 150 dollárért vezényelt.
A New York-i színházi életet monopolizáló Shubert-testvérek láttak benne fantáziát, így 1914-ben – ne feledjük, öt évvel az után, hogy megérkezett New Yorkba – mutatták be első darabját The Whirl of the World (A világ forgataga) címmel a Broadway-n. Ez még inkább revüösszeállítás volt, nem musical, mindenesetre kirobbanó sikert hozott. Ezután bécsi operetteket hangszerelt át az amerikai közönség ízlésének megfelelően. A továbbiakban is óvatosan adaptálta az európai zenét új hazájába, de egyre merészebb lett. Tudta, hogyan kell a közönséget rábírni, hogy beüljön a színházába: a Franz Schubert dalaiból készült Blossom Time (A virágzás ideje) című előadása például jellegzetes példája volt törekvéseinek.
Ha valakit a Shubert-család felkarolt, megnyíltak előtte a lehetőségek, így 1916-ban már Al Johnsonnak, a kor talán legnagyobb énekes sztárjának írhatott zenét, ez volt a Robinson Crusoe fia, egy zenés burleszk, majd a Szindbád, ami már talán igazi musicalnek tekinthető. Romberg élete során több mint kétezer dalt írt, 78 musical és operett bemutatása fűződik a nevéhez. Ő vitt európai zenét Amerikába, aztán már az ő dallamait is adaptálták filmzenévé a Tom és Jerry rajzfilmsorozatban. George Gershwinnel dolgozott együtt 1928-ban a Roselie című musical zenéjén, szépen simították össze eltérő felfogásukat a muzsikáról. Gershwin akkor már túl volt a Kék rapszódián (1924) és ugyanebben az évben írta az Egy amerikai Párizsban című művét.
Sigmund Romberg 64 éves korában, amikor éppen megírta – ma már tudjuk – utolsó darabját, lefeküdt aludni a Central park közelében álló Ritz Tower-beli otthonában, és soha többé nem ébredt fel. A halála sokkolta New Yorkot, azonmód beválasztották a Dalszerző Hírességének Csarnokába, halála után három évvel, 1954-ben pedig film készült az életéből.
Nyugodj békében, Romberg Zsigmond!
