Nincs az rendjén, hogy immár 15 éve más hangján szólal meg Brad Pitt, meg Banderas és az összes külföldi sztár. Az sincs rendjén, hogy a két gyermeke fényképeket simogat némán, ahelyett, hogy átölelhetné önt. Azon az estén, 15 éve, csak egyszer nézett másfelé az Isten, ön pedig nem élte túl az autóbalesetet. 38 évesen.
Az ember pedig ordítana, hogy az nem lehet, hiszen önnek más járt volna. Több elismerés, több főszerep. A hangját az egész ország imádta, hiszen a legnagyobb sztároknak adta, de színészként nem érhetett a csúcsra, ami tudom, hogy bántotta. A gyermekei édesanyja, Melinda nagy szeretettel mesél önről azóta is, ha megkérdezik, pedig elváltak, ám ő tudja csak igazán, hogy kit vesztett el az ország. Mesélt arról is, hogy a gimnázium alatt, egy nyári estén kezdődött a szerelmük. Ültek a 112-es buszon és beszélgettek. Végállomástól végállomásig, egészen hajnalig. Ott kezdődött a szerelem.
Melinda mesélte azt is, hogy azon a nyáron ön Csehszlovákiában nyaralt a szüleivel és minden várkastélyból küldött egy kedves képeslapot, majd nem sokkal később beállított a szüleihez, hogy bemutatkozzon. A szerelemből pedig házasság lett és két kisgyerek, Dorottya és Gergely. Nincs rendjén, hogy csak 38 évet kapott, s az sincs jól, hogy színészként nem került a csúcsra. A színjátszás amúgy szintén a gimnáziumban érintette meg, hiszen addig inkább erdésznek készült. Aztán megismerte a magyartanárát, Bazsó Júliát, aki biztatta, hogy induljon a színészi pálya felé.
Szegény tanárnő aztán fiatalon meghalt, s már nem érhette meg, amikor önt a Vígszínház szerződtette és egyre másra jöttek a szinkronszerepek is. Akkoriban azt mondták a hozzáértők, hogy Selmeczi Roland lesz a következő, akibe minden lány beleszeret. Mert magas, sármos, a mosolya vadító, a hangja pedig bársonyos. Mégsem jöttek a főszerepek. Pedig alázatos volt. Pedig sokáig türelmes. Furcsa kettősségben élt. Ha szinkronizált, a legnagyobb sztárok bőrébe bújt, a színházban és a filmeken viszont elmaradt a nagy kiugrás. Azt mondják, imádta a szinkront. Ott nem volt ellenfele. Mi pedig ültünk a moziban és konstatáltuk, mennyire kellemes magyar hangja van Brad Pittnek meg Banderasnak, Jack Bauernek és az összes sztárnak, de igazán nem tudtuk, ki is az a Selmeczi Roland.
Talán éppen ezért lett szabadúszó, ezért ment el vidéki színházakba, hogy hátha ott eljön a kiugrás. Tudom, hogy sokszor volt maga alatt ezért. És azt is, hogy Rudolf Péter volt az, aki próbálta tartani önben a lelket. Így került be az Üvegtigrisbe is és így került Sopronba, ahol megbecsülték, szerették. Pont ön mondta egy 2004-ben megjelent interjúban, hogy tíz év kellett ahhoz, hogy valahol végre kiteljesedjen, megkapja a lehetőségeket. Nagyon kevés interjú készült önnel. Bántóan kevés és a kitüntetéseknél sem jutott senkinek eszébe, hogy itt van ez a Selmeczi Roland. Talán éppen a kevés sikerélmény miatt mesélte el azt is, mennyire jól esett önnek, mikor egy napon megállt az utcán egy teherautó, kiszállt a sofőr, kezet rázott önnel és azt mondta: tegnap láttalak a színházban, klassz voltál Roland!
Ha Pesten kiteljesedhetett volna, nem veszi nyakába az országot és nem tölt oly sok időt utazással. Azon a drámai estén, 2008. január 30-án Szolnokról tartott hazafelé. Este volt már, a próba után, s elindult. Aztán az M5-ös autópályán Újhartyánnál elvesztette az uralmát az autója felett, a kocsi többször megpördült a levegőben, mindent letarolt, ön pedig nem élte túl. Képzelje, Melinda azt is elmesélte, hogy az ő édesapja azóta képtelen megnézni egy filmet, amelyben az ön hangja is megszólal. Azonnal kikapcsolja, nehogy rosszul legyen.
De a legfontosabbal kellett volna kezdenem. A gyerekek felnőttek és úgy tűnik, egyikükből sem lesz színész, de imádják önt. A lánya, Dorottya szerint, ha apa megjelent egy társaságban, ott öt perc múlva mindenki nevetett. Mert bár sokan nem tudták milyen terheket cipel, társaságban kifejezetten humoros ember volt. Nincs ez így rendjén, hiszen még ma is csak 54 éves lenne. És talán pont akkor vette el tőlünk a sors, mikor végre kiteljesedhetett volna, hiszen a Kútfejek című filmben nagyon jó volt.
Ott együtt játszhatott az egyik legjobb barátjával, Kaszás Attilával, aki alig egy évvel ön előtt hagyott itt minket. És ott volt a filmben Gesztesi Karcsi is… Meglehet, ebben a pillanatban hárman ülnek egy társalgó asztalánál, sztoriznak, viccelődnek, s néha azért könnyes szemmel, csöndben lenéznek ránk, hiszen szerettek itt élni. Nagyon szerettek…
Nyugodj békében, Selmeczi Roland!
