AKI IGAZI KIRÁLYNŐ VOLT A SZÍNPADON: SULYOK MÁRIA ÉLETTÖRTÉNETE

A nemesdombi kastély fojtogató légköre. A háttér szürke, vagy inkább fekete. A kamera mutatja a gyertya pislákoló fényét, és az ágyon fekvő nagybirtokost, a főispánt, a zsarnokot.

Baradlay Kázmér utolsó erejével még parancsokat osztogat. S mintha a kamera azt is mutatná, ahogy a szíve, orvosi értelemben és mintegy bibliai üzenetként – kővé dermed… Áll az ágyánál Mária, a felesége, arcán pedig ott az élet s a halál üzenete. Sulyok Mária Baradlayné szerepében szinte félelmetes. Olyan érzelmek, belső viharok látszanak az arcán, amivel hihetetlen hatást gyakorol a nézőre. Érezni lehet a fájdalmát, a szorongását, a pillanat fajsúlyosságát. Ha csak ennyi maradt volna meg belőle, ha csupán az a néhány filmkocka mutatná az utókornak, hogy milyen különleges tehetség lakozott benne – már akkor is azt mondhatnánk, hogy halhatatlan.  

Sulyok Mária 1926-ban már színészmesterséget tanult a Magyar Királyi Akadémián. Aztán néhány év múlva a színpadon állhatott, sőt, nem sokkal később film főszerepet osztottak rá. Nem csoda, hogy a korszak művészvilága egyre nagyobb kíváncsisággal fordult felé és hogy a rendezők szinte kapkodtak érte. Azt mondták rá, igazi királynő! Királynői szerepekre termett, a női szépséget, a női tökéletességet megmutató díva. Csakhogy ennek a különleges szépségű dívának az évek során „le kellett vennie” a főúri, a nemesi ruhát, a cicomát, merthogy egyszerű munkásnőket, parasztasszonyokat is alakított.

Már fiatalon elvarázsolta a publikumot, és nem csak előnyös külsejével, hanem összetéveszthetetlen hangjával is. Gyönyörű orgánum, tökéletes kiejtés. Nem véletlenül írták róla évtizedeken át, hogy a legszebben beszélő magyar színésznő. Ezt a különleges képességét aztán nem csak a színpadon, vagy a megszámlálhatatlan filmben kamatoztatta, hanem 1952 és 1966 között a színművészeti főiskolán is, ahol beszédművészetet taníthatott. Erről egyébként így nyilatkozott később: „Azt kell mondanom, hiszen ezt tapasztalatból tudom, hogy rendkívül nagy energiát fordítanak a beszéd oktatására. Véleményem szerint sokkal inkább arról van szó, hogy egyes fiatalok, amikor belülről nem tudják hitelesíteni a figurát, akkor elkezdenek dünnyögni, életszerűen beszélni, mert azt hiszik, hogy attól hétköznapibb és elfogadhatóbb lesz a figura. Pedig attól csak élvezhetetlenebb lesz a játékuk. Én a csúnya beszédet a hiteltelen játék mankójának érzem.”

Felállva tapsolták például 1977-ben, a Pesti Színházban. Azt mondják, az volt élete legjobb, legmélyebb fellépése. Az volt az ő igazi szerepe – Orbánné, a Macskajátékban. „Orbánné mindannyiunkat túlél.” Ezt mondta erről a különleges, látszólag unalmas karakterről Sulyok Mária a szerep kapcsán. Örkény, a zseni, az író, aki ott volt az egyik előadáson, ezt nyilatkozta: „Ez a világ legbanálisabb története: két ember szereti egymást, és akkor jön egy harmadik és elkezdődik a baj. Ez a darab csak abban különbözik a sok ezer elődjétől, hogy nem fiatalokról, hanem öregekről szól, s ezáltal minden, ami elhangzik, átszíneződik, ezért lett a tragédiából tragikomédia…”  

Kossuth-díjat és megszámlálhatatlan elismerést kapott élete során. S aki gyerekként még azt gondolta a világról: minél kevesebbet beszél és árul el magáról, annál kevesebb konfliktussal élheti majd az életét. Naiv gondolat volt. Az élet maga a kockázat, ahogy később ő maga is megfogalmazta. Sulyok Mária 1908. november 5-én, Királyhidán született, a Trianon után Ausztriához csatolt településen. Az édesanyja a kis Mária kétéves korában meghalt ám az öt gyerek még sem nőtt fel női gondoskodás nélkül, mert apjuk nem sokkal később elvett egy osztrák asszonyt, Hermina Schwetnert. Ám a harmónia, a családi béke nem tartott sokáig, mert az apja 1919 novemberében agyvérzésben meghalt. A zaklatott gyerekkorára Sulyok Mária így emlékezett vissza: „Én születésileg makkegészséges ember vagyok, a körülöttem lévő helyzetek mindig skizofrének…”

Aztán az egyik bátyja elesett az I. világháborúban, a másik elhagyta Királyhidát, a két nővére pedig férjhez ment. Így maradnak ők ketten az osztrák nevelőanyjával. Hihetetlenül hangzik, de a felcseperedő, csinos fruska, Sulyok Mária 17 éves koráig szinte kizárólag németül beszélt az osztrák mostohája miatt. Ezért is különleges ajándék a néző számára ahogy magyarul ejtette ki azokat a gyönyörű mondatokat. Amikor elhatározta, hogy színész lesz, a Budapesten élő nővérét kérdezte, hol kell jelentkezni? Az Uránia épületébe küldte, mondván, talán ott jelentkezhet. Csakhogy amikor megjelent, a portás azt mondta neki, elkésett, lemaradt, jöjjön vissza jövőre. De a dacos leányzó szinte könyörgött a lehetőségért, amelyet aztán meg is kapott. Másnapra behívták és ő elszavalta az Anyám tyúkját. Csakhogy újabbat kértek tőle, de azt mondta, ezt az egyet tudja magyarul. Felvették…

Már ismert színésznőként Elek Béla felvidéki földbirtokoshoz ment feleségül. Játszott Balázs Samu, Gábor Miklós, a korszak valamennyi színészlegendája mellett, hogy aztán ő maga is azzá váljon. A II. világháború alatt egy eltévedt golyó megsebesítette a lábán, több hétig volt kórházban. Jellemző módon azért ment ki az utcára a lövöldözés alatt, hogy élelmet vigyen a rászorulóknak. Évekkel később éppen Szegeden, a Szabadtéri Játékokon lépett színpadra, amikor meghalt a férje, aki a II. világháború után elveszítette mindenét, s onnan kezdve haláláig gyakorlatilag a színésznő tartotta el. Sulyok Mária erről csak annyit mondott: „Ha jó volt a gazdagsága, el kellett fogadni a szegénységét is…”

Sulyok Mária második otthona volt a Vígszínház, mégis keserű szájízzel távozott onnan, merthogy Várkonyi Zoltán saját maga mellett Páger Antalt, Bulla Elmát és Sulyok Máriát is nyugdíjaztatta volna. Csakhogy ez sértette a színésznő önérzetét, így inkább otthagyta a társulatot. Élete utolsó két évtizedében egyedül élt, ám mégis sokan voltak körülötte. Rendszeresen fogadott vendégeket, és őt is sokfelé hívták. Aztán mintha teljesen elfelejtették volna. Mintegy zárásként, az egyik utolsó interjújában így érvelt: „Pályám egészét tekintve azért nem panaszkodhatom, többnyire igazán nagy, fő- vagy epizódszerepeket játszhattam el. Megesett persze velem, ami annyi más emberrel is, hogy hol kinyílt, hol bezárult a pályám, hogy harmonikázott az életem.” Sulyok Mária 1987. október 20-án hunyt el 78 esztendősen. Akkor csukódott be végleg az a bizonyos ajtó…

Nyugodjon békében!