1975-ben megjelent a képernyőn egy sportos, csinos fiatalasszony, no meg egy bajszos, jókötésű fiatalember és egyszer csak tornázni kezdtek…
Sportnemzet voltunk. Ám az átlagember mégis keveset mozgott. Ehelyett leginkább jókat evett. Különösen a hetvenes években, amikor beköszöntött az úgynevezett gulyáskommunizmus és mi lettünk a legvidámabb barakk. Évekig kellett várni lakásra, autóra, telefonra – ám enni, nagyokat enni már lehetett a fizetésekből. Rántott csirke a hétvégén, paprikás krumpli hétköznap. Ezért is kellett a tévétorna… 1975-ben Müller Kati és Bérczi István lett az ország tornatanára.
Fotó: Arcanum/Tükör
Felhangzott a jól ismert zene és közben ment a rajzfilm, hozzá a fülbemászó szöveg: „Egy kicsi mozgás mindenkinek kell, a karosszékből álljanak most fel, ez a kis torna néhány percen át, ne tessék félni, senkinek sem árt” Most jó lenne azt írni, hogy a fél ország tornázni kezdett, de szó sem volt ilyesmiről. A nézők – nézők maradtak. A legtöbben csak nézték, ahogy a két főszereplő helyettük is elvégzi a gyakorlatokat. Müller Kati kiváló sportoló volt. Az 1960-as római olimpián hetedik lett a magyar tornászcsapat tagjaként, 1964-ben Tokióban és 1968-ban Mexikóban ötödik helyen zárt. Fantasztikus teljesítmény! Bérczi István ugyancsak a sportág klasszisának számított, olyannyira, hogy 1967-ben az év legjobb tornászának választották holtversenyben Magyarországon. Ő ugyancsak az 1968-as mexikói olimpián érhetett volna fel a csúcsra, ám egy súlyos karsérülés miatt nem utazhatott ki a versenyre. Aztán az élet talán valamelyest kárpótolta őt a tévétornával. Mindezt furcsa leírni egy élsportolóval kapcsolatban, ám a televíziós szereplés hihetetlen népszerűséget jelentett a résztvevők számára. Hogy kinek az ötlete volt főműsoridőbe tenni, azt nem tudni, mindenesetre így az esti mese után és a tévéhíradó előtt milliók nézték a tornagyakorlatokat.
Milliók nézték – és kevesen csinálták. Bérczi István később többször is nyilatkozta, hogy szerinte a tíz év alattiak és az ötven év felettiek vették a fáradságot, hogy végigcsinálják a gyakorlatokat. Pedig mindössze öt percről volt szó. Afféle egészségnevelő műsor volt ez, az ötletgazdák, a szerkesztők azt szerették volna, hogy olyan tornagyakorlatokat láthassanak a nézők, amelyhez kedvet kapnak és amelyeket bárki könnyűszerrel meg tud csinálni. Nos, ez nem mindig sikerült: „Én bizony olykor elrontottam a gyakorlatokat. Emiatt aztán a rendező sokszor felhúzta az orrát, én pedig mindig azzal tromfoltam le, ugyan már, ha most neked előírnám, hogy tanulj meg száz angol szót, majd kisvártatva arra utasítanálak, tízszer tízes bontásban hibátlanul mondd fel, aligha úszod meg baki nélkül…” – mondta korábban Bérczi István.
Az adás természetesen felvételről ment. S a nézők azt sem tudhatták, hogy amit látnak estéről-estére öt percen át, az gyakorlatilag egy nap eredménye. Úgy bizony, egy tavaszi napon reggeltől estig rögzítették a különböző adásmeneteket és ezeket adták le év közben újra meg újra. Később annyiban módosult a helyzet, hogy a gyakorlatokat apróbb részletekben is fel tudták már venni, így ha egy-egy hiba, vagy baki megtörtént, nem kellett újra rögzíteni a teljes műsort. Bérczi István arról is mesélt, hogy a társa, Müller Kati időnként olyan gyakorlatsort állított össze, amely még őt is próbára tette. „Katinak egykori válogatott tornászlány révén cseppnyi nehézséget sem okozott a terpeszek, spárgák bemutatása. Olykor túlkomplikált kompozíciókkal lepett meg és mivel engem isiász gyötört, néha sziszegve hajolgattam. Közben persze mosolyognom illett, elvégre a mindennapos testmozgás nézőkkel való megszerettetésére szerződtünk…”
A nézők levelekkel bombázták őket. Különösen Müller Kati kapott megszámlálhatatlan üzenetet – mondani sem kell, férfiaktól. A fél ország azt gondolta róluk, hogy ők egy párt alkotnak. Müller Kati erről így nyilatkozott jóval később. „Sokan azt hitték, hogy Bérczi Pista a férjem, annyit láttak vele együtt a képernyőn. Mint ahogy gyakran kérdezték tőlem, mi van a három lányommal. Pedig a lányoknak Makray Kati a mamája, aki egykoron szintén vezette a tévétorna műsorát. Mégis akadnak, akik hozzám kötik őket. Tulajdonképpen büszke lehetek arra, hogy ilyen szép nagy családom van…” A valóságban egy Anna nevű lánya van a szeptemberben a 80. születésnapját ünneplő Müller Katinak. A később gyönyörű nővé cseperedett gyermeke 5 esztendősen ott tornázott vele a képernyőn. Müller Kati férje pedig Száll Antal, a kiváló öttusaedző. Bérczi István sajnos már nincs közöttünk, 2021 áprilisában hunyt el 75 éves korában.
Fotó: Fortepan/Bojár Sándor
De visszatérve a tévétorna történetéhez. Az adás szerkesztői úgy gondolták, új arcok is kellenek, hátha ők nagyobb sikerrel járnak, már ami a nézők karosszékből való kirángatását illeti. Így került a képernyőre Makray Katalin, az 1964-es tokiói olimpián felemáskorláton ezüstérmet szerzett egykori kiváló sportoló. De nem egyedül jött, hozta magával három tündéri lányát, Petrát, Grétát és Alexát. A három lány apukája nem volt ott a képernyőn, őt úgy hívják, hogy Schmitt Pál. Igen, a későbbi köztársasági elnök. Makray Katalin akkor szállt ki a műsorból, amikor Alexa lánya 18 éves korában befejezte a képernyőn való tornászást. De még volt egy csavar a történetben. Jöttek a Fejes-ikrek, Mária és Erika, és miattuk egyre több fiú nézte a tévétornát. Nézte, de nem csinálta… De a változások, az új színek sem mentették meg azt a műsort, amely éveken át egy üres stúdióban, mindenféle látványelemek nélkül próbált hatni a nézőkre. A tévétorna 1989-ben ért véget.
Azóta mindenki a saját lelkiismerete szerint ücsörög a karosszékben, vagy épp futja a Szigetkört…
