Ő volt a századelő hírhedt álgrófnője, aki a szépségével mindenkit levett a lábáról. Általában az előkelő udvarlói nevében állított ki hamis váltókat és még Ady Endre is említést tett róla, mikor a hölgy a börtönévek alatt könyvet írt az életéről.
Tihanyi Irma 1867-ben született Kőszegen, jómódú családban, hiszen az apja korábban Széchenyi István egyik birtokának tiszttartója volt. A kis Irmát taníttatták, tizenéves korára franciául, angolul és németül is tudott, később pedig románul is megtanult. Aztán az apja halála után Budapestre szökött, s mivel imádott és tudott is énekelni, az orfeumok ismert énekesnője lett. A pesti, bűnös éjszakai élet aztán hamar magába szippantotta a lányt, aki egy bizonyos Plutitsch nevű közismert szélhámos szeretője lett. A férfiről tudni kell, a Pesti Első Hazai Takarékpénztár főpénztárosa volt és temérdek pénzt lopott a kasszából, amiért börtönbe is került. A szabadulása után is jómódban élt, Pesten és Vác mellett is volt egy palotája. Ő lett Tihanyi Irma kedvese.
Fotó: Fortepan/Saly Noémi
Aztán bonyolódtak a szálak, ugyanis Irma beleszeretett a férfi felnőtt fiába is, amiről persze Plutitsch nem tudott. Később jött a fájdalmas felismerés, egy este ugyanis gyanútlanul ment haza a Gizella úti palotájába, ám a franciaágyban ott találta Irma mellett a saját fiát is. Oltári botrány kerekedett, a lány pedig meg sem állt Bukarestig, ahol szintén énekesnőként dolgozott, de már Sztáray grófné néven. Itt hamarjában börtönbe is került, mivel a mulató öltözőjében ellopott egy méregdrága nyakéket egy másik énekesnőtől, a kiszabadulása után pedig Konstantinápolyba, a mai Isztambulba telepedett le, itt Melitta grófnéként.
Tihanyi Irma egy alkalommal Párizsból hozatott magának elegáns, méregdrága ruhákat és azt írta, gyorsan kellenek a gyönyörű fekete ruhák, mert temetésre lesz. Mikor megkérdezték, hogy mikor állja a számlát, azt üzente, ő egy évben kétszer fizeti ki a számlákat, májusban és novemberben. Hát, nem júliust írtunk… A bajok aztán Bécsben kezdődtek. Számtalan arisztokrata közeledett hozzá, ő pedig kezdetben megelégedett azzal, hogy palotát béreltek neki, meg nyakékeket és szép ruhákat kapott, aztán elkezdett a grófok és bárók nevében váltót hamisítani. Így érkeztünk el 1902-höz, amikor is az akkor 35 éves Tihanyi Irma Sopronba tette át a székhelyét, Bécsben ugyanis kezdett elfogyni a levegő körülötte.
Egy elegáns szállodában vett ki lakosztályt, ám a fizetést halogatta. Nem sokkal később pedig a Lővérekben vett ki egy pompás villát, ám itt sem fizetett érte. Mindkét esetben azt mondta, ő egy grófnő, nem bíbelődik pénzzel, majd jön az ügyvédje és állja a számlát. A villában aztán őrületes estéjeket adott, cigányzenével, hajnalig tartó mulatozással. Aztán valaki a végére járt az ügynek, s mivel tudni lehetett, hogy a hölgy Bécsből költözött Sopronba, felkeresték a bécsi rendőrkapitányt. Ott derült ki, hogy számtalan váltóhamisítás miatt körözik Tihanyi Irmát, akinek a kezén hamar kattant is a bilincs.
A bírósági tárgyalásra 42 károsultat hívtak el (főleg bécsi arisztokratákat), ám közülük csak tízen jelentek meg a testület előtt, a többiek vagy szégyellték az esetet vagy elnézték a csinos magyar hölgynek, hogy átvágta őket. Hosszú ideig volt vizsgálati fogságba, s az is kiderült, 147 ezer korona értékben állított ki hamis váltókat. A pénzt persze felélte. 1903-ban aztán a fogság alatt egy könyvben írta meg az életét, Én címmel. Aztán még az ítélet előtt szabadlábra helyezték, s akkor sem tétlenkedett. Győrben például álnéven egy elegáns szállodai szobát bérelt, s oda hozatott Bécsből méregdrága selyempaplanokat és azt mondta, a költségeket majd a munkatársai rendezik…
Fotó: Arcanum/Friss Újság
Később is volt ideje írni ugyanis három évet kapott és Márianosztrán raboskodott. Itt az írás mellett rengeteget olvasott és fácánt tenyésztett, mert lehetőséget kapott rá. 1907 májusában szabadult, de egy évvel később már ismét rács mögött volt, mivel pechére Németországba utazott, ahol az ottani szélhámosságai miatt öt év börtön várt rá. Az álgrófnő később sem állt le, bár a szépsége megkopott, a grófnős mesét sok magánember és cég elhitte. Így került hosszú ideig börtönbe 1918-tól is, majd 1925-ben ismét a rács mögé került. Ekkor már 58 esztendős volt.
A szabadulás után felhagyott a szélhámos életmóddal és Szombathelyen telepedett le, ahol senki sem tudta, hogy kicsoda. Nyelvtanárként dolgozott, becsületesen, egészen a haláláig, ami 1938-ban következett be. A századelő közismert szélhámosnője 71 éves volt mikor meghalt. A szombathelyi Szent Márton temetőben van a sírja.
Ha nem számolták fel azóta…
