A megjelenése óta több mint 150 millióan olvasták el A Gyűrűk Urát. Ennél többször csak két könyvet vettek a kezükbe az emberek: a Bibliát és a Koránt. A Gyűrűk Ura szerzője, John Ronald Reuel Tolkien napra pontosan 50 éve hunyt el.
Szinte mindenki hallott róla. Az angol íróról, filológusról, a fantasy-regény megteremtőjéről. De a többség azt is nagyon jól tudja, hogy ki az a Mordor, ki az a Gandalf és ki az a Zsákos Frodó. A Gyűrűk Ura valójában nem trilógia, hanem hat könyvből és függelékekből álló, nagyjából ezernyolcszáz oldalas mű. 1981-ben jelent meg magyarul, a Gondolat Kiadónak köszönhetően. A fordításon Réz Ádám, később Göncz Árpád dolgozott, a verseket pedig Tandori Dezsőnek köszönhetjük. A regény eredetileg 1955-ben jelent meg, Tolkien nem kevesebb, mint tíz évig írta.
De ki is volt ez a zseniális író? Angol, ugyanakkor Afrikában született, ám gyerekkorát mégis Nagy-Britanniában, egészen pontosan Birminghamben töltötte, onnan pedig Oxfordba költözött, ahol diák lett. Az édesapja banktisztviselőként kereste a kenyerét és a sors nem adott neki időt, hogy a két fiát felnevelje. Agyvérzés következtében halt meg 1896-ban. Az özvegy éjjel-nappal dolgozott, hogy eltartsa gyermekeit, de ő is fiatalon távozott az élők sorából, a cukorbetegsége miatt esett kómába és soha többé nem ébredt fel. Tolkien hihetetlen fájdalommal élte meg anyja elvesztését, és ezt írta róla: „Valódi mártír volt és nem mindenkinek adja meg az úr oly könnyen azt az ajándékot… Egy anyát, aki halálra dolgozza magát, hogy gondoskodjék a fiairól és az ő hitükről…”
Bizony a hit, az Istennel való kapcsolat már gyerekként megérintette Tolkient. S ez az érzés hűséges barátként, lelki támaszként kísérte végig egész életében. Az árván maradt két fiúgyermek egy gyámhoz, bizonyos Francis Xavier Morgan atyához került, akivel egy panzióban kezdtek új életet. Az ifjú John Ronald sebzett lelkét megsimogatta a sors, mintha valóban az Úr gondoskodott volna arról, hogy túlélje a szülei elvesztése okozta fájdalmat, ugyanis abban a bizonyos panzióban életre szóló ajándékot kapott. Szerelmet, egy szerelmes társat, aki élete végéig vele maradt. Pedig hiába lobbant szerelemre az ifjú a nála három évvel idősebb Edith Mary Brattet iránt, az atya, a gyám óva intette őt a heves érzelmektől, és mintha lasszót kötött volna a tüzes lelkű fiatalember derekára, amikor azt mondta neki: „Fiam, elhanyagolod az iskolát, a tanulást, és csak Edithet látod mindenütt. Csak rá gondolsz, ez így nem mehet tovább.” Így történt, hogy a szerelmesek három évig nem találkozhattak. Három hosszú esztendeig sóvárogva gondoltak a másikra. Tolkiennek el kellett érnie a nagykorúságot, a 21. születésnapját, hogy valóban a szerelmének szentelje az életét, no persze a tanulás mellett.
A tiltás leteltével azonnal megkereste Edith-et, aki hűségesen várt rá, és szó szerint tárt karokkal fogadta, majd nem sokkal később a két fiatal összekötötte az életét. Egy életre. Edith tökéletes hátteret biztosított fiatal férje számára, hogy kiteljesedjen, nem mellékesen pedig három közös gyermekük született. Támogatta a férjét, hogy a szenvedélyének éljen, mert a nyelvek iránti hihetetlen vonzalma és kíváncsisága különös útra terelte őt. Latinul, ógörögül, gótul, ó-skandinávul és ó-angolul tanult, miközben a finn nyelv is elbűvölte őt. Az oxfordi egyetemen a csodájára jártak a nyelvzseninek, aki nem elégedett meg a megszerzett tudással, mesterséges nyelvek kidolgozásába kezdett. Újító volt, bátor újító, aki talán nem is tudta, hogy úttörő tevékenységével és elképesztő tudásával milyen hatást gyakorol a kortársaira. Akkoriban történt, hogy Tolkien és néhány barátja egy baráti társaságot alapított, ahol fiatalok egymás verseit, prózáit olvasták fel, mi több, szatirikus színdarabokat adtak elő. Tolkien valamelyik összejövetelen egyszer csak felállt, minden szem rászegeződött, és ő felolvasta első versét, amelyben már szerepeltek tündék, no meg egészen különleges mitológiai alakok. A Gyűrűk Ura mintha már ott motoszkált, dolgozott volna benne. A fejében és a lelkében…
De a világ nem hagyta, hogy csak az irodalomnak és az alkotásnak éljen. Kitört az I. világháború és Tolkien egyetemistaként bevonult a brit hadseregbe. Megszámlálhatatlan film készült az első világégés harcairól, amikor a szemben álló felek katonái a lövészárkokban éltek, onnan lövöldözték egymást. Véres, megszámlálhatatlan áldozatot követelő, értelmetlen pusztítás volt. A későbbi híres író puskával a kézben, a lövészárokban szolgálta a hazát. De nem volt ebben semmiféle hősiesség. A túlélésről szólt minden. Ő végül úgy úszta meg, hogy fertőző betegséget kapott s kórházba vitték. Lábadozása alatt kezdett el írni, és az írás segítségével szinte menekült a háború poklából, az őrült XX. századból. Saját világot teremtett, amelyből aztán megszületett később A Gyűrűk Ura. A könyve alapján készült moziváltozat szintén meghódította a világot, s még nagyobb ismertséget adott az író kötetének.
A háború befejeztével Tolkien a családjával Oxfordba költözött, az angol nyelv docenseként a Leeds-i egyetemen tanított, s nem sokkal később professzor lett belőle. A II. világháborút sem úszta meg, igaz ott már nem a harctéren szolgált, kódfejtőként dolgozott a hátországban. Az egyik legjobb barátja az a Clive Staples Lewis volt, akinek a Narnia krónikái című könyveket köszönhetjük. Az is fennmaradt Tolkien-ről, hogy borzalmasan vezetett, és gyűlölte az autókat. A Teremtő, amellyel egész életében szoros kapcsolatot ápolt, végül hosszú élettel ajándékozta meg, 81 esztendősen, 1973. szeptember 2-án hunyt el. Ma ötven éve…
A sírja az oxfordi Wolvercote temetőben található, ahol a feleségével együtt nyugszik és a sírkő felirata Berennek és Lúthiennek nevezi őket. Utalásként Középfölde, a világ egyik legszebb szerelmi történetének főszereplőire. Utalva Tolkien csodás könyvére.
Nyugodjon békében!
