Májusban lesz 85 esztendős. Sikerekkel teli, hosszú karriertörténet az övé. S talán még mindig játszhatna, ám Tordy Géza már nem kér a rivaldafényből, a kamera közelségéből.
Álmodozó, szentimentális, sebezhető fiatalember. Ilyen volt Baradlay Jenő. S mi így azonosultunk vele. Tökéletes alakítás volt az, Tordy Géza életművének egyik fontos állomása. A kőszívű ember fiai a magyar filmtörténet kultikus darabja. Generációk nőttek fel úgy, hogy gyönyörködtek a pompás képsorokban. Tordy Géza mindössze 26 esztendős volt, amikor ezzel a filmmel a legnagyobbak közé emelkedett. S hogy mennyire nem állt tőle távol az ifjú Baradlay szereleméhes karaktere, az csak jóval később derült ki, amikor felkavaró őszinteséggel beszélt egykori nagy szerelméről, Törőcsik Mariról.
„Nagyon nagy szerelem volt a miénk, főleg az én részemről. Ő akkor lett igazán elismert, amikor együtt voltunk. Gyönyörű nő volt, ráadásul az egyik legtehetségesebb színésznő, akit valaha láttam. Bár nem házasodtunk össze, három évig együtt jártunk, együtt is laktunk a Stefánia úton. Aztán az élet elsodort minket egymástól, de mindig tartottuk a kapcsolatot. Amikor felkerestem a velemi otthonában, vittem neki egy fotót, több mint ötven éve készült rólunk. Örült a képnek, de számára nem ugyanazt jelentette, mint nekem. Marinak a férje, Maár Gyula volt a nagy Ő, akivel nem lehetett versenyezni…”
Fotó: MTI-archív/Keleti Éva
Megannyi fotó örökítette meg kettejük románcát. Az egyik kép a Balaton-parton készült: két nevető, csinos, boldog fiatal, ahogy egymásba kapaszkodnak. Tordy Géza akkor aligha gondolhatta, hogy Baradlay Jenőhöz hasonlóan ő is csak a hiábavaló szerelmet ismerheti meg abban a kapcsolatban. Egyszer azt mondta: „A sok-sok kapcsolatból igazi szerelem is kevés adatott meg nekem…” Tordy Géza három komoly kapcsolatából három gyermek született. Előbb egy fiú, majd egy-egy kislány. Sűrű életet élt, de ma már leginkább pihenne. Túl van egy infarktuson, leginkább csendre, nyugalomra vágyik. Számtalan film és színházi előadás után döntött így. Ő volt a Tenkes kapitánya vándordiákja, az Egri csillagok Miklós deákja. Szinte valamennyi nagy közönségfilmben szerepelt, és alkotott maradandót. A rendezők szerettek vele dolgozni, a közönség odavolt a finom vonású, érzékeny fiatalemberért. Mindössze 22 évesen már főszerepet játszott a Fűre lépni szabad című filmben.
Pedig nem is volt diplomája. A sors ilyen szempontból kibabrált vele. De nem is a sors, inkább a magyar történelem. Merthogy elsőre felvették a színművészetire, csakhogy a naptárak 1956-ot mutattak, és abban az évben nem indítottak osztályt a forradalom miatt. Így aztán őstehetségként szerződött előbb Kaposvárra, majd Szegedre, hogy onnan visszatérve már a Vígszínházban játsszon. Színészként, majd rendezőként lakta be a világot jelentő deszkákat és aratott hangos sikert.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Mindig kihangsúlyozta – akár fiatalon, akár már szépkorúként kérdezték -, hogy Várkonyi Zoltánnak köszönheti a legtöbbet, aki nemcsak a Vígszínházban, de a filmvásznon is fontos szerepeket szánt neki. Előnyös külseje, finom sármja mellett az orgánuma is aranyat ért, szinkronszínészként is a legfoglalkoztatottabb művészek közé tartozott. Megannyi hollywoodi sztárnak kölcsönözte a hangját. Munkabírására, a színészet iránt érzett szenvedélyére jellemző, hogy 1982-től folyamatosan tanította színészmesterséget.
Tordy Géza már nagypapa és ha teheti, a nyarakat Tihanyban tölti. A Balaton is az örök szerelem számára, ám a legmélyebb szenvedély a színházhoz fűzi Toldy Gézát, aki egyszer így jellemezte a kapcsolatát a színjátszással: „A színház olyan, mint az építészet. Van benne képzőművészet, költészet, dallam a formákban, minden. Csak a színház kicsit hitványabb, mert mulandóbb…”
Tordy Géza májusban lesz 85 éves. Mindent köszönünk neki!
