AKI MEGALKOTTA A HŐSÖK TERE CSODÁS SZOBRAIT: ZALA GYÖRGY ÉLETE

Egy zseniális szobrász, akinek a millenniumi emlékművet köszönhetjük a Hősök terén, és aki olyannyira ismert volt Pesten, hogy a volt amerikai elnök, Theodore Roosevelt is meglátogatta a műtermében.

A mai Szlovénia területén, egy kis faluban látta meg a napvilágot 1858 áprilisában. Nyolcéves korára az édesanyját és az édesapját is elvesztette és a nagybátyjához került. Már kiskorában a rajzolás izgatta, így Pestre küldték iskolába. Rajztanári pályára készült, de mivel pénze nem volt, egészen fiatalon a többi gyereket oktatta némi járandóságért. Aztán a mintarajztanodában képezte magát, ám mivel keveset járt be, nem engedték vizsgára. A rajztanári álmai így szertefoszlottak. Így is festőnek készült, Székely Bertalannál tanult, ám már korábban megismerkedett Huszár Adolffal, a híres szobrásszal, aki rábeszélte, hogy a festészet helyett a szobrászatra koncentráljon.

1879-ben ösztöndíjjal Bécsbe ment tanulni, 1880-ban Münchenben folytatta, aztán pedig Párizsban ismerkedett a szobrászattal. 1882-re aztán az egész ország megismerte a nevét a 24 éves tehetségnek, ugyanis a Műcsarnokban kiállított Fél a baba című kompozíciója mindenkit rabul ejtett, az állam meg is vásárolta. Ettől kezdve egyre több megrendelést kapott. Például József főherceg és neje megrendelt tőle egy szobrot a főherceg édesapjáról, József nádorról, amelyet Alcsúton, a birtokuk kápolnájába képzeltek el. Később Mária Dorottya főhercegnőről, az egyik lányáról is rendeltek tőle egy mellszobrot. Huszár Adolf büszke volt kiválasztottjára, és nem győzte dicsérni Zala tehetségét. Huszár azonban 1885-ben, 42 évesen váratlanul elhunyt. Zala bérbe vette mestere műtermét a családtól, az állam pedig úgy döntött, hogy Huszár el nem készült aradi vértanúk szoborkompozícióját Zala készítse el. A fiatal szobrász a számtalan megrendelés után az Epreskertben felépítette a saját műtermét, amely a villája földszintjén kapott helyet.   

1894-ben Zala Györgyöt kérték fel, hogy készítse el a millenniumi szoborcsoportot a mai Hősök terére és ha szükségét érzi, más szobrászokat is bevonhat a munkába. Utóbb kiderült, az állam kezdetben egy diadalíven gondolkozott, Zala javasolta a magyar történelem nagyságait felvonultató szoborcsoportot. 1897-ben Ferenc József, osztrák császár és magyar király személyesen látogatta meg az Epreskertben Zala műtermét és két órán keresztül ült modellt a megrendelt szoborhoz. Zala György az etikettnek megfelelően frakkban várta az uralkodót a műterem bejáratánál. Ferenc József Erzsébet királyné tragikus halála után Sisiről is megrendelt egy szobrot. Zala a millenniumi emlékművel a többi munkája mellett is jól haladt, 1905-re már kilenc történelmi személyiséget mintázott meg, köztük Mátyás király alakját. 1908-ban aztán egy csaló miatt került be a lapokba a neve. Kiderült ugyanis, hogy egy miniszteri hivatalnok hamis papírokkal többek között Zala járandóságát is felvette, amit az emlékmű készítésérét szavaztak meg számára. A megtévedt hivatalnok a pénz egy részét elszórakozta, a másik részét pedig a lóversenypályán hagyta, mert nem jöttek be a tippjei.  

1910-ben aztán ismét előkelő vendéget fogadott a műtermében Zala György, nem más, mint Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok 26. elnöke (aki előző évben már nem jelöltette magát elnöknek) látogatta meg Zalát. „Hírből ismerem és örülök, hogy otthonában meglátogathatom”- mondta Roosevelt, majd elbeszélgettek a művészetekről. Aztán jött az I. világháború, amikor Zala is jóval kevesebb megrendelést kapott és a millenniumi emlékművel sem tudott haladni. 1918-ben nagy ünnepséget rendeztek Zala 60. születésnapját, aztán a következő évben a Tanácsköztársaság kikiáltása után a proletárok megrongálták a már kihelyezett történelmi hősök szobrait a Hősök terén. Zala nagyon a szívére vette, még az öngyilkosság gondolata is felmerült benne. 1920-ban, már lehiggadva a következőt nyilatkozta: „A kormánnyal olyan megállapodásom van, hogy amennyiben a kommunistákkal nem lehet megfizettetni az okozott kárt, úgy az állam fogja fedezni a javítás költségeit.”

Trianon után voltunk, a gazdasági válság közepén, nem csoda, hogy Zalának sem volt pénze arra, hogy fűtse a műtermét. Tass vezér anyagból készült mintája a nagy hideg hatására például kettévált. 1929-ben aztán minden szobor és történelmi jelenet elkészült és a helyére került a mai Hősök terén és látványos ünnepség keretén belül avatták fel. Nem csak Zala dolgozott rajta, számos neves szobrászt kért fel egy-egy történelmi alak vagy esemény megjelenítésére. Ezzel kapcsolatban azt mondta: „Sosem zárkóztam el a zseni megismerésétől. Élvezni tudtam mindig az igazi tehetséget, lelkesedtem értük. Ilyen szellemben gondolkoztam mindig kollégáimról.”

Aztán 1937-ben megbetegedett, többször is gyomorvérzése volt. Az utolsó interjúját a szanatóriumi ágyából adta: „Az embernek a betegség is hasznára van. Én, ha talpon állok, egész nap dolgozom. A téli hidegben is. Akkora vaskályhák vannak a műtermemben, mint egy-egy gőzmozdony (…). Itt ugyan jó dolgom van, egy király sem érezheti különben magát, ahogy itt engem ápolnak, de amikor az ember dolgozik, az más…” Zala György, a korszakos szobrász, akit sajnos kicsit elfeledtünk, végül 1937. július 31-én aludt el örökre. 79 esztendős volt. A Hősök terén járva, jusson eszünkbe!

(További izgalmas, nosztalgikus cikkek a budai Várról és a megújuló Budavári Palotanegyedről a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldalánhttps://www.facebook.com/nemzetihauszmannprogram)