Az életét adta azért, hogy a repülés Magyarországon is meghonosodjon, ehhez képest őt is elfelejtettük. Pedig Zsélyi Aladárra emlékeznünk kellene, hiszen ő tervezte az első magyar repülőt és ő írta az első szakkönyvet is.
Zsélyi Aladár egy csöppnyi, 1883-ban még Nógrád megyéhez tartozó kis faluban, Csaláron született (más adatok szerint a közeli Bussán). Már egészen kiskorától gépészmérnöknek készült, így a középiskola után Budapestre került a műegyetem gépészmérnöki szakára. Aztán 1909 októberében valami történt. Pontosabban ő is ott volt a kétszázezer ember között, akik megcsodálták a repülés francia úttörőjének, Louis Blériot-nak a budapesti légi bemutatóját. Az akkor 26 éves Zsélyi is tátott szájjal figyelte a francia pilótát, hiszen korábban Magyarországon még egyetlen repülő sem emelkedett a magasba.
Fotó: Arcanum/Tolnai Világlapja
Olyannyira a hatása alá került, hogy elhatározta, megtervezi és elkészíti az első magyar repülőgépet. Az elgondolást aztán tett követte, s alig egy év alatt elkészült a repülővel, amellyel bemutatókat is tartott. Aztán 1910-ben, a Rákosmezőn rendezett versenyen csaknem halálos balesetet szenvedett.
Leszálláshoz készülődött, ám a gépe túl közel került a nézőkkel zsúfolt tribünhöz. Kormányozni próbált, ám a szerkezet elromlott, a gép pedig a földre zuhant. Zsélyi az ütközés után kiesett a gépből és nyolc méterrel odébb csapódott a földbe. A szájából és az orrából is vér szivárgott, eszméletét vesztette, így azonnal kórházba szállították. Itt kiderült, hogy súlyos agyrázkódást szenvedett. Később átszállították a Grünwald szanatóriumba, ahol 36 napot tartott a felépülése. A kórházi ágyánál sokan érdeklődtek az állapota felől, a Magyar Aero-Club pedig a repülőgép egyik törött csavarszárnyát összeragasztotta és mintegy kétszáz, hazai is külföldi, a repülésben dolgozó ember jókívánságaival beküldte a szanatóriumba.
Fotó: Arcanum/Tolnai Világlapja
Zsélyi végül felépült, s egy ideig a szülei Dunabogdányban található házában pihent, majd újra tervezésbe fogott. Egy mérnök társával harminc fős repülőt tervezett, amely Budapest és Bécs között szállította volna az utasokat és egy hidroplánt is megálmodott a Dunára. Később külföldön képezte magát, majd sikeres, hivatásos pilótavizsgát tett és egy repülőgépet álmodott.
1914-ben, négy évvel a balesete után ismét a magasba emelkedett Rákosmezőn. Április 16-án történt az eset. Zsélyi érezte, hogy nem tökéletes a műve, hiszen a kollégáinak előre szólt, szinte biztos, hogy le fog zuhanni. Megtörtént, 15 méteres magasságból zuhant le a gép, a magyar pilóta kiesett és a jobb alkarját törte. A nyílt törés miatt homok került a sebbe, ezért még aznap tetanusz injekciót kapott. Ennek ellenére később vérmérgezést kapott, amely pokoli fájdalmakat okozott.
Fotó: Arcanum/Tolnai Világlapja
Habár az orvosok mindent megtettek, 1914. július 1-jén meghalt a magyar repülés hőskorának egyik emblematikus alakja. Csupán 31 esztendős volt. A halála előtt néhány nappal ölték meg Szarajevóban Ferenc Ferdinánd trónörököst, s Zsélyi temetése után nem sokkal ki is robbant az I. világháború, amelyet ő már nem élt meg. Mégis érintette a világégés, hiszen Csalár, ahol a végső nyughelyet van, a trianoni szerződés után Szlovákiához került. A hosszú évtizedek alatt Zsélyi sírját teljesen elfelejtették, közel járt a felszámoláshoz, ám végül sikerült megmenteni. Ha valaki Csaláron jár, menjen ki a temetőbe és tegyen egy szál virágot a magyar repülés hősi halottjának a sírjára. Helyettünk is…
Nyugodj békében, Zsélyi Aladár!
