Ő is csillagos hollywoodi híresség a Los Angeles-i sétányon, ám hiába hevert a lábai előtt Amerika, teljesen elfeledtük a némafilmes korszak magyar díváját.
Bánky Vilma 1901-ben született (egyes források szerint 1898-ban) Nagydorogon. Sokáig úgy tűnt, nem világsztár lesz belőle, hanem egy csöndes, aranyos gépírónő. A családja nem nézte jó szemmel, hogy a színészettel kacérkodott, így tisztviselőnek ment. Végül beiratkozott egy színiiskolába, ahol apró szerepet kapott a Tavaszi szerelem című némafilmben. Mindez elég volt hozzá, hogy egy éleslátású német producer meghívja Berlinbe. A szőke, tengerkék szemű és mosolygós lány pedig elindult a hírnév felé.
Igaz, szerencse is kellett hozzá. 1925-ben Budapestre látogatott Samuel Goldwyn, a Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdió résztulajdonosa, hogy fiatal tehetségek után nézzen. A belvárosban sétált, amikor egy kirakatban megpillantotta Bánky Vilma fényképét. Ahogy később mesélte, egyből tudta, hogy kincsre lelt. Utánajártak, hogy kit ábrázol a fotó, és el is hívták egy megbeszélésre a hollywoodi nagymenőhöz. Csakhogy éppen sürgős gépelni valója akadt, nem ért oda időben. Utána rohant, Goldwyn már a Keleti pályaudvaron, a vonatán ült, amikor Vilma utolérte. Ott helyben megállapodtak.
Az amerikai producer tökéletesen felépítette Bánky karrierjét. Még ki sem utazott Amerikába, már az összes valamirevaló magazin címlapjára került, képeslapokat is gyártottak a fotójával. Goldwyn annyira féltette felfedezettjét, hogy még azt is kikötötte a szerződésben, hogy a magyar lány nem ülhet repülőre, nem lovagolhat. Ötszázezer dolláros baleseti biztosítást kötött rá! S nem tévedett, mindenben bejött a számítása, Bánky Vilma a némafilmek első számú sztárja lett. Az azóta elveszett Fekete angyal című filmben debütált, és már akkor az égig dicsérték, aztán jött A sas és A sejk fia. Mindkettőt bemutatták itthon is, de sokkal inkább a főszerepeket alakító Rudolph Valentinóért lelkesedtek a pesti nők, mint elragadó szépségű partneréért a férfiak. Persze az is lehet, hogy több nő járt moziba, mint férfi. Az Egyesült Államokban azonban ugyanolyan nagy sztár volt Bánky Vilma is. Vagy még nagyobb. Összesen huszonnégy filmben szerepelt, ebből már csak nyolc látható teljes egészében. A többi részben és egészében elveszett.
Rengeteg pénzt keresett, és két évvel a megérkezése után a szerelem is rátalált. Az ismert színész, Rod La Rocque vette el feleségül, az esküvőjüket pedig minden lap a címlapján hozta. Egy meseszép Los Angeles-i villában éltek, a garázsban pedig négy autó állt. Egy zárt és egy nyitott Rolls Royce, egy Lincoln limuzin (amilyen az elnöknek is dukált) meg egy Ford.
A magyar színésznő sikereit amúgy itthon nem mindenki nézte jó szemmel. Fedák Sári egy hetilapnak a következőket mondta róla: „Jelentéktelen kis pesti macska, aki boldog lehetett volna, ha nekem kezet csókolhat.” A cikk után a fiatal színésznő távollétében a szülei perelték be Fedák Sárit, aki meg is jelent a bíróság előtt. Már az adategyeztetésnél gondok akadtak, a színésznő az újságírók jelenlétében nem akarta elárulni a pontos születési idejét. És a tanúk padján már nem volt olyan szókimondó, letagadta, hogy ilyet állított volna tehetséges kolléganőjéről. A riporterre fogta, hogy kitalálta az egészet. Mivel a felperes nem tudta bizonyítani az ominózus mondat elhangzását, végül ejtették a vádat.
Bánky Vilma 1928-ban rövid időre Budapestre látogatott, a Parlamentben is fogadták, a szüleit ekkor látta utoljára. Aztán a csodás karriert tönkretette a hangosfilm megjelenése. Erős akcentussal beszélt angolul, ezért a Metro-Goldwyn-Mayer hamar megszabadult tőle, új, hangosfilmre alkalmas tehetségeket keresett magának. Vilma viszont nem fordult magába, visszavonult, ám boldogan élt a férjével, egészen annak 1969-ben bekövetkezett haláláig. Olyannyira nem vesztette el az életkedvét, hogy az ötvenes években profi golfjátékosként tűnt fel az újságok sportrovatában.
Sosem házasodott újra. Egyedül élt pazar villájában hosszú évtizedeken keresztül, amikor is 1991-ben végleg itt hagyott minket. Utolsó hónapjait idősek otthonában töltötte, s nem tagadta, rosszul esett neki, hogy elfelejtették az emberek. A halála előtt még létrehozott egy fiatal tehetségeket gondozó alapítványt, amelynek számlájára egymillió dollárt tett. Mert ilyen volt ő…
Nyugodj békében, Bánky Vilma!
