AZ A MÉLY, BÚGÓ BARITON: A MA 90 ÉVES LÁNG JÓZSEF ÉLETTÖRTÉNETE

Holtodiglan, holtomiglan. Rövidke, némi pátosszal teli, ám gyönyörűséges gondolat. Szeretni valakit a sírig. Ragaszkodni egy érzéshez – s a másik emberhez. A másik felünkhöz.

Létezik ebben a felgyorsult, kihívásokkal, kísértésekkel teli világban évtizedeken át tartó hűség és szerelem? Vagy ez már csak a régi hollywoodi filmekben, vagy a könnyű francia filmvígjátékokban látható? Vagy elég csak beszélgetni Láng Józseffel. „Nekem ő az első és egyetlen nő az életemben. Egyikünknek sem volt más…” Csodálatos vallomás 61 év házasság után. Ízlelgessük csak a számot. Mi, modern emberek, akik leginkább azt látjuk, hogy ők is, meg ők is válnak, kihűlt, eltűnt, semmivé foszlott a szerelem, s erre itt van Láng József története.

„Féltékeny típus vagyok, mindig is az voltam. Árgus szemmel figyeltem a feleségem körül forgolódó férfiakat. Mindenkire féltékeny voltam. A feleségem azt hitte, hogy ez az érzés majd elmúlik, hogy majd idővel leszokom erről, de nem.” Láng József, a Jászai Mari-díjas színművész 1958-ban, a Színművészeti Főiskolán ismerte meg Zsuzsát, aki épp felvételizni készült oda. Tündéri lány volt, tele nőiességgel, bájjal. Láng József pedig, mint afféle hősszerelmes, hódító, magabiztos lovag, azonnal randevúra hívta. Zsuzsa asszony hűséges társa volt a színésznek, kitartott mellette jóban, rosszban, betegség, fájdalmak, tragédiák közepette. Azt mondta férjéről korábban: „Nagyon jóképű férfi volt, szőke hajú, kék szemű és napbarnított. Nem tudtam neki ellenállni…”

1958-ban megismerkedtek – majd 1962-ben egy színházi próba szünetében két lelkes, meghatott tanú jelenlétében összeházasodtak. Egymás kezét fogva sétáltak végig az élet útján, családot alapítva, gyermekeket nevelve, szakmai sikereket elérve, a magánéletben harmóniát teremtve. Harmóniát, amely, pontosan tudjuk, mennyire illékony, hogy a sors bármikor belemarhat az ember lelkébe, mintha csak ki akarna tépni onnan egy darabot durván, kíméletlenül. Rég volt, de a seb nem gyógyul, a fájdalom éles, és nem tompul. A kisebbik gyermekük ugyanis meghalt. Megmagyarázhatatlan, iszonyú tragédia, amit át kellett élniük. „Attila rossz társaságba keveredett, a kábítószer rabja lett, amiből nem tudott kigyógyulni, és levetette magát a tizedik emeletről. Egy gyermek elvesztése a szülő számára akkora fájdalom, amit, azt mondják, képtelenség épp ésszel túlélni. Így is van. Ideggyógyásztól pszichiáterig mindenféle szakemberhez jártunk, de hiába, a gyerekünk lépésére nem találtunk gyógyírt” – mondta korábban a színész.

Pedig sokáig, nagyon is sokáig tökéletesnek tűnt minden. S a hűség nem csak a magánéletben jellemezte a színészt. Játszott ugyan a főiskola elvégzése után a Pécsi Nemzeti Színházban és Budapesten a Vígszínházban is, ám az angyalföldi teátrum lett az ő igazi otthona. A József Attila Színház, amelyhez 1962 óta tartozott. Akkor már országos hírű színész volt, a Szegény gazdagok című kultikus magyar filmben megismerhette őt a közönség – a játékát, a kisugárzását, és az utánozhatatlan hangját. És jöttek a szerepek, egyik a másik után, a Fény a redőny mögött, a Fenegyerekek, a Pókháló, a Bors, a Fekete város.

A Szekszárdon született művész évekig segítette a szüleit. A családot egy időben kitelepítették, csak sokkal később költözhettek a fővárosba. Aztán amikor elvégezte a főiskolát, nyugalmasabb időszak köszöntött rá – a megtalált szerelemmel fűszerezve. Különös statisztikával büszkélkedhet. Több mint ezer filmben játszott, megformált hétszáznál is több karaktert és ugyancsak ezernél több alkalommal kölcsönözte azt a mély, búgó baritont valamelyik világsztárnak. Megszámlálhatatlan alkalommal Roger Moore-nak.

Az Angyalnak. Vagy Lord Brett Sinclairnek, az ugyancsak Roger Moore által megformált Minden lében két kanál című film egyik főszereplőjének. Roger Moore többször is járt Magyarországon annak idején, és olyankor összehozták Láng Józseffel. És az angol világsztár nem győzte dicsérni a kollégát, és azt mondta: büszke rá, hogy ilyen hanggal ajándékozták meg őt, mert az övé bizony feleannyira nem karakteres, mint Lángé… Előfordult az is, hogy Láng József kórházba került, rosszul volt, ám a nővér, amikor meghallotta a hangját, azt mondta neki: „Művész úr, könyörgöm, a kedvemért, csak a kedvemért mondjon valamit, bármit, imádom, ahogy beszél…”

Láng József ma már pihen, a színjátszás korszakát lezárta. Rengeteget olvas, falja a könyveket, az újságokat, böngészi az internetet és persze televíziót néz. És ma biztosan többször is találkozni fog azzal a hírrel, hogy Láng József 90 éves.

Boldog születésnapot!