JÁTÉK ÉS MUZSIKA TÍZ PERCBEN: A 92 ÉVES CZIGÁNY GYÖRGY ÉLETE

9725 adás. Közel 40 esztendeig tartó népszerűség. A Ki nyer ma? Czigány György életművének az ékköve volt. A népszerű rádiós és zenetudós ma is köztünk van, augusztus 12-én lett 92 éves. Az ő élettörténete következik!

Legendás műsor volt az övé. Mert ő találta ki, az ő ötlete nyomán került nap mint nap adásba a Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben. Legelőször 1969. március 3-án. Kevesen tudják, de az elején még nem a később megszokott helyszín (Astoria szálló) adott otthont a műsornak, hanem a Hungária Kávéház. És azon a márciusi napon lement a Déli Krónika, aztán a rádió előtt ülők szerte az országban meghallottak egy sajátos hangzású szignált, amelyet Tamássy Zdenko komponált és jött a kultikus mondat: Ki nyer ma?

9725 adás. Közel 40 esztendeig tartó népszerűség. Az utolsó műsort 2007. szeptember 28-án sugározták, hogy aztán a legendás szignál, no meg a műsorvezető elköszönjön. „Különös előnyünk volt, amit aztán az idő elkoptatott. A Ki nyer ma? sikerének az volt a kulcsa, hogy az egyszerű parasztnénik ugyanúgy követték, mint, mondjuk Ferencsik János, az Operaház főigazgatója. Mert akkor még csak a Kossuth, a Petőfi és a Bartók rádió működött, azt hallgathatták az emberek. Ma már van száz meg száz másik adó, minden kisvárosnak megvan a sajátja, természetes, hogy nem lehet ennyire népszerű műsort létrehozni…” – mesélte már idős korában Czigány György.

Elképesztő sikere volt a műsornak. Az Astoria szállóból is élőben jelentkezett be és mindig nagy tömeg verődött össze. Sokan a kíváncsiság miatt mentek oda, hogy megnézzék ki az a műsorvezető, akit naponta hallgathatnak és egyáltalán miként zajlik egy ilyen élő adás. A többség persze játszani akart, és a szerencsésebbeket aztán ki is sorsolták. Arra talán kevesen emlékeznek, hogy 1996-ig péntekenként vidéki helyszíneket választottak a szerkesztők. Sőt, olykor a környező országokba is kirándultak a műsorral, például Pozsonyba, Nagyváradra, vagy Aradra, a magyar lakta területekre. Adásonként 10 perc alatt 5 zenei bejátszás hangzott el és a kisorsolt versenyzőnek pillanatok alatt válaszolnia kellett az elhangzott műhöz kapcsolódó kérdésekre. Olyanokra például, hogy ki a zeneszerző, mi a címe az operának vagy kit hallunk? A sikeres válaszokért eleinte 300, később 1500 forintot lehetett nyerni.

Czigány György a hátán vitte a műsort.  De a közel 40 esztendő alatt előfordult, hogy valamiért nem tudott a mikrofon mögé ülni, s ilyenkor Antal Imre, Zsoldos Péter, vagy Boros Anikó helyettesítette. Rendszeresen hívtak vendégeket, alkalmi kérdésfeltevőket is. A korszak zenei nagyágyúi tették tiszteletüket a műsorban. Petrovics Emil, vagy Ferencsik János. S ha a színházi életből jött a vendég, akkor a lelkes közönség találkozhatott Törőcsik Marival, Pécsi Sándorral, Sinkovits Imrével, Tolnay Klárival, Mensáros Lászlóval, vagy Tordai Terivel. Czigány György odafigyelt a részletekre és bár komolyzenei műsorról volt szó, megtette, hogy Koncz Zsuzsát, Zalatnay Saroltát, Kovács Katit vagy Harangozó Terit hívta meg.

Amikor 90 éves lett, azt mondta, hogy ez csak valami tévedés. Hogy ez csupán az élet tréfája és ezt a számot nem lehet, nem szabad komolyan venni. Aztán arról is beszélt, hogy kiegyensúlyozott, harmonikus életet él 40 évvel fiatalabb feleségével, a latin-történelem szakos tanárral, Erikával. „Ő a második Erikám. Csodálatos asszony, hálás vagyok a sorsnak, hogy egymásra találtunk. Az első Erikámmal 48 évig éltünk harmóniában, békében. Őt súlyos betegség után veszítettem el és nehezen hevertem ki, hogy már nincs velem, nincs nekem. De egy másik borzalmas tragédia is ért, három gyermekem született az első Erikámtól. Ildikóból pilóta, Zoltánból filmrendező és író, Gergelyből pedig operatőr lett. De Zoltánnak mindössze 45 esztendőt adott a Jóisten, súlyos hasnyálmirigy-gyulladás vitte el. Megbékéltem a sorsommal, az idő múlásával, csak egy dolog fáj és nagyon bánt manapság: a szemem tönkrement és már nem tudok olvasni…”

Czigány György 1931. augusztus 12-én született Budapesten. A fiatal korát Győrben töltötte, majd felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, és a fővárosban zongoraművész-tanári diplomát szerzett Kadosa Pál tanítványaként. Később 20 évig volt a rádió munkatársa, egészen pontosan a zenei főosztály vezetője. Azt is csak kevesen tudják róla, hogy közben rendszeresen orgonált a Krisztinavárosi templomban. Élete volt a zene és az irodalom. Merthogy írt verset, prózát, sőt 1999-től az Írószövetség költői szakosztályának lett az elnöke. A Magyar Televízió 1976-tól 20 éven át rendszeresen foglalkoztatta, megannyi portrét készített, beszélgetős műsorokban szerepelt. Most, immár 92 esztendősen hol Zamárdiban pihen, hol Szekszárdon van Erika szüleinél. És még ma is sokan felismerik az utcán, és akkor is, ha csak megszólal. A Magyar Rádiózás legendája ő. És reméljük, még sokáig velünk marad!