Kultúrtörténeti pillanat volt 1982. október 23-án, amikor felgördült a függöny, és ott állt a vadonatúj Katona József Színház színpadán Bán János, Dörner György és Gáspár Sándor.
Három ifjú, tehetséges színész, akik Raymond Queneau zseniális darabját, a Stílusgyakorlatokat adták elő. Meghökkentő, újszerű, varázslatos, szórakoztató… Jelzők, amelyeket a nézők mondtak, s a kritikusok papírra vetettek. Bach, a Fúga művészete című műve alapján íródott ez a különleges hangulatú, valóban virtuóz mű. Ők hárman, Bán, Dörner és Gáspár nagyjából hatszázszor adták elő a Stílusgyakorlatokat. Az újkori magyar színházi élet egyik legjelentősebb, legsikeresebb darabját. Abban a teátrumban, amely akkor minden szempontból újítónak számított. Székely Gábor és Zsámbéki Gábor rendezők a Nemzeti Színháztól igazoltak át a belvárosba, és követte őket megannyi népszerű, és sokra hivatott fiatal színész.
A Katona és a Stílusgyakorlatok. Ha Gáspár Sándorról írnak valahol, ez a két szó mindig ott szerepel a mondatok között. Az 1956. április 9-én, Szentesen született színész a természet közelében töltötte gyerekkorát. Erdő és állatok jelentették számára az élet sóját. Kissrácként rácsodálkozott a természet szépségére, hogy aztán az évek múlásával sok minden megváltozzon benne. Boltvezető édesapja és könyvelő édesanyja szigorúan nevelték őt és Tibor nevű öccsét. Egy interjúban elmesélte, hogyha este kilenckor nem aludtak, akkor jött az atyai monológ a rendről és a fegyelemről. De az álmodó ifjúság mit sem törődik ezzel, még akkor sem, ha mundérba öltöztetik és katonának viszik. Gáspár Sándor is túljutott ezen, átlépett néhány akadályt, kikerülte a kisebb-nagyobb gödröket, árkokat, és kellően felvértezve, besétált a színművészeti főiskola kapuján, ahol ha nem is tárt karokkal, de dicsérő szavakkal és a legfontosabb szóval – felvettük – fogadták.
A diplomát 1979-ben kapta meg, s rövid ideig a legendás Vígszínház társulatához tartozott, hogy aztán 1982-ben ő is tagja legyen az újonnan alakult Katona József Színház társulatának alapító tagként. A Katona történetének három kiugróan sikeres darabja volt a számtalan jó előadás közül. A Portugál, a Három nővér, no meg a Stílusgyakorlatok. Az utóbbi kettőben fontos szerep jutott Gáspár Sándornak is. A színésznek, aki akkoriban már megannyi filmszereppel a háta mögött lett a Katona egyik legtöbbet foglalkoztatott arca. Ki beszél itt szerelemről?, Falfúró, Csók, Anyu. Csak három film a Gáspár-életműből. S ahogy teltek az évek úgy vált egyre érettebb művésszé. S milyen jó, hogy vele kapcsolatban felesleges múlt időt használni. Vagy elmerengeni a régi szép időkről. Ott volt a könnyed Üvegtigrisben is, ahol Rudolf Péter, Reviczky Gábor, s a többiek mellett Gáspár Sándor is brillírozott. Mint ahogy a Miniszter félrelép című közönségfilm egyik kulcsszerepe volt az övé.
Soha nem feledkezett meg azokról, akiknek sokat köszönhetett. Rendezőknek, színészeknek, egykori legendáknak. Ha kérdezték, mindig elmondta, hogy élmény volt Grunwalsky Ferenccel forgatni, együtt dolgozni Koltai Róberttel, Rudolf Péterrel. Tanulni Garas Dezsőtől, Kállai Ferenctől és Páger Antaltól. Egyszer azt mondta, ha valaki ötven felett nem lesz színházigazgató, vagy nem tanít az egyetemen, akkor nem veszik komolyan. Ő nem vágyott ezekre a szerepekre. Megmaradt „csak” színésznek. Ma is játszik Székesfehérvárott, remekül érzi magát, például Szakonyi Károly Adáshibájában, amelyet nem csak a koronázóvárosban, hanem a budapesti Játékszínben is előadtak már. Testvére Tibor is sokat foglalkoztatott színész, csakúgy, mint volt felesége, Bánsági Ildikó, mint ahogy a lánya, Kata is, akire nagyon büszke. A fia zenész és ha teheti, elmegy a koncertjeire. Az utóbbi években a Balaton-felvidéken pihen, már ha jut rá ideje az előadások, forgatások mellett.
S ha már a Stílusgyakorlatokkal kezdtük. Gáspár Sándor adja elő a darab utolsó mondatát, amely így szól: „Előre nézünk”. S mi, színház és filmrajongók csak azt kívánhatjuk neki a közelgő 67. születésnapján, hogy még jó sokáig legyen ez a mottó az életében.
Boldog születésnapot, Gáspár Sándor!
