AKINEK EZER KÖZÜL IS MEGISMERNI A HANGJÁT: HAUMANN PÉTER ÉLETE

Talán Paloznak. Talán a Balatonfelvidék csodája, a Bakony árnyékot vető vonulata kárpótolhatja a hátrahagyott színpadért Haumann Pétert.

Talán a megtalált harmónia, a paloznaki Hampaszkút, a harangláb, Szent László szobra, esetleg az Olaszrizling tanösvény látványa, közelsége simogathatja a lelkét. Mert Haumann Péter immár ott él, távol a város zajától. Becsukom a szemem és hallom a hangját. De nem csak azt a jellegzetes, különleges orgánumot hallom, hanem szinte érzem a nyáresti szél simogatását ott a kertmozi kényelmetlen székében, és szinte látom a rémisztő Fantomast, no meg a mögötte loholó, kétbalkezes Juve felügyelőt.

Látom Louis de Funés zseniális játékát, és hallom ahogy Haumann Péter hangján megszólal. Réges-régi emlék, de viszem magammal. A Fantomas-sorozat a hatvanas-hetvenes években hihetetlen népszerűségnek örvendett szerte a világon, s persze Magyarországon is. Haumann Péter akkoriban már ismert, sokat foglalkoztatott színész volt. Játszott Debrecenben, Pécsett, a fővárosban több társulatban is. Előbb a József Attila Színházban, majd a Madáchban, később a Nemzetiben és az Arizona Színházban, később a Katonában.

Bárhová is sodorta az élet, pontosan tudta, hogy honnan indult. Angyalföldről. A Tar utcai szoba-konyhás lakásból, amelyben aligha lehettek még világmegváltó gondolatai és ezerszínű álmai. Talán megelégedett volna, ha sikerül kitörnie a szürkeségből. Haumann Péternek olyan élményekben volt része a Tripolisz nevű városrészben, azon a szegényes környéken, amelyek meghatározták az álmait és a világhoz való viszonyát. Később, jóval később egyszer azt mondta: „gyermekkori élményeim a környezetem emlékképei élesen élnek bennem és fontos táptalaját adták színészi működésemnek, hiszen a színész képeiből, emlékeiből is építkezik…”

Nem osztottak rá hősszerelmes szerepeket. A karaktere, az egyénisége valami más, egészen más után kiáltott. Haumann József Péter és Sturm Franciska fodrászok gyermekeként született ifjú a Toldi Ferenc gimnáziumba járt, ahol nem akárkik tanították. A történelem tanára például a későbbi miniszterelnök, Antall József volt. Aztán felvették a színművészeti főiskolára és minden megváltozott. A színpad formálta és faragta. A diplomáját 1963-ban vehette át, onnan került Debrecenbe a Csokonai színházhoz. A hatvanas években már számtalan filmben szerepelt. Kisebb-nagyobb, visszafogottabb, harsányabb szerepeket osztottak rá, a közönség láthatta őt például a Tízezer napban, a Kötelékben, és a Feldobott kőben is. Ám az igazi áttörést a hetvenes évek hozták el a számára, amikor hol mozi, hol tévéfilmben mutathatta meg utánozhatatlan tehetségét.

Az arcjátéka, a mimikája, a hanghordozása tette őt különlegessé. Mélységet és felszínességet egyaránt tökéletesen játszott, ha ő volt III. Richárd, akkor komor volt és fajsúlyos, ha ő volt a cirkuszigazgató a Keménykalap és krumpliorrban, akkor viccesre vette a figurát. A közönség pedig imádta. A hangját végképp. Louis de Funés mellett Anthony Hopkins, Jack Lemmon magyar hangja is ő volt sokáig, s ő „szinkronizálta” zseniálisan Hókuszpókot a Hupikék törpikékből. És akkor még nem beszéltünk arról az alakításáról, amelyet az Indul a bakterházban nyújtott lókupecként…

De a színházba járó ember egy másik Haumann Pétert is rajongásig szerethetett, Tust a Macskákból, hiszen az is ő volt. Ezerötszáz előadás! A magyar színháztörténet egyik legsikeresebb darabja, és Haumann az örök színész, az első pillanattól a társulat kiemelkedő alakja volt! Haumann Péter ma, május 17-én 81 esztendős. Három gyermek büszke édesapja, közülük Máté és Petra is színész lett, mi több, volt olyan szerepe, amikor együtt állhatott színpadra a fiával. A Haumann-család Budapesten élt, majd Paloznakra költözött. A legendás színész immár második feleségével él nagy-nagy harmóniában.

Haumann Péter elköszönt a színpadtól. Játszott ő megannyi fővárosi társulatban, ám eljött a pillanat, amit sok mindent át kellett értékelnie. S tavaly azt mondta: „Van egy olyan érzésem, hogy színpadra utoljára most léptem föl. Lesz még színészi működésem, de már nem színpadon, ezt a részét a szakmámnak befejeztem…” S ha ebből a rövidke monológból nem derül ki, egy másik nyilatkozatából annál inkább, hogy volt, talán van is a lelkében némi tüske, hogy a vége ennek a csodálatos életmű-filmnek. Nem úgy alakult talán, ahogy szerette volna. Mert azt is mondta: „Nem tudtak igazán gazdálkodni velem, pedig bennem volt még erő…” 

Az immár 81 esztendős színész-legenda tehát megpihent. De ha így is tett, a filmjei örökké itt lesznek velünk. S reméljük, még ő is nagyon sokáig a paloznaki idillben.

Boldog születésnapot, Haumann Péter!