Olyan ő a franciáknak, mint az Eiffel torony. Büszkék rá. Jean Gabin hiába indult el a végtelen felé 1976. november 15-én, a mai napig ott él a lelkekben.
Csupán tízesztendős volt, amikor olyan ütést kapott, hogy betört az orra. De ez sem vette el a kedvét az ökölvívástól. A boksz töltötte ki Jean Alexis Moncorgé mindennapjait. Pedig színészcsaládból származott, az édesapja Joseph, operett-társulatok énekes és táncos komikusaként, az édesanyja pedig bárok énekesnőjeként kereste a kenyerét. A szülőknek feltett szándékuk volt, hogy legkisebb gyermekükből is színészt faragnak. De a kis Jeant minden érdekelte, csak épp a színészmesterség nem. Aprócska zömök, bivalyerős srác volt, aki verekedős gyereknek számított. Párizstól mintegy 35 kilométerre található falucskában, Mérielben élt. Aztán az apja, az akkor 14 éves fiával világgá ment. Meg sem álltak Marseille-ig. A kikötőváros forgataga magával ragadta és az erős testalkatú legény kétkezi munkából próbált megélni. Dolgozott rakodómunkásként, kőművesként, és kifutófiúként is. S természetesen a bokszot sem hagyta abba, pénzért bunyózott több-kevesebb sikerrel.
Így telt el négy esztendő, amikor végül engedett az apja unszolásának és színésznek állt. A híres Folies Bergéres társulathoz került, ám hiába volt jóképű, jó kiállású, még várnia kellett a nagy szerepre. Az I. világháború vérzivatarában nem vett részt, ám 1924-ben már jött a katonai behívó, egyenruhát öltött és megkezdte szolgálatát a haditengerészetnél. Aztán a leszerelés után már Jean Gabin néven visszatért Párizsba és bekerült a kabarék világába. És a sors 1928-ban a tenyerére helyezte: akkor ismerte meg ugyanis Franciaország híres revükirálynőjét, aki éppen partnert keresett. Hogy Mistinguette, hol és mikor fedezte fel magának Jean Gabint, azt nem tudni, ám hamar kiderült, tökéletes párost alkottak.
Jean Gabin pillanatok alatt Párizs egy legnépszerűbb férfijává vált. A nők megőrültek érte, és ő habzsolta az életet és élvezte a hirtelen rá szakadt népszerűséget. A harmincas évek közepén már válogathatott a szerepek között és olyan rendezőkkel dolgozhatott, mint Jean Renoir, vagy Marcel Carné. Gabin egyre érettebben, egyre színesebben játszott, és 1937-ben a Nagy ábránd című filmmel a legnagyobbak közé emelkedett. Díjak egész sorát zsebelhette be nem csak Európában, de a tengerentúlon is. A mozi az 1958-as brüsszeli világkiállítás alkalmával megtartott filmversenyen bekerült minden idők 12 legjobb hangosfilmje közé. Jean Gabin élete talán legjobb időszakát élte, csakhogy kitört a II. világháború, és ő szinte menekült a borzalmak elől. Élt Nizzában, a német megszállás után pedig meg sem állt Amerikáig, egészen pontosan Hollywoodig. Csakhogy egy kukkot sem beszélt angolul. Ott már nem volt elég a világító kék szem és a franciás sárm. De egy legendás szerelemhez mégiscsak elég volt. Merthogy a korszak legnagyobb sztárja, Marlene Dietrich szeretett bele és Gabin a szépséges színésznő miatt vált el második feleségétől.
Aztán a filmvilág egyik legbotrányosabb kapcsolata lett az övék. Veszekedések, kiabálások, kibékülések. Nem csoda, hogy a szerelem csupán néhány évig tartott. Gabin új életet kezdett, beállt a francia hadseregbe és részt vett a németek elleni harcban a II. világháború alatt. Észak-Afrikában szolgált, majd ott volt Párizsban a németek kiűzésekor is. A bátorságáért több kitüntetést is kapott. A harcok befejeztével Normandiába költözött a harmadik feleségével, nem sokkal később pedig újra a kamerák előtt állt. Egyik felkérés követte a másikat, ismét felfedezték az akkor már őszülő hajú színészt, aki olyan mozikban játszott, mint a Nyomorultak, a Szicíliaiak klánja, vagy a Két férfi a városban.
Egyszer azt mondta róla Alain Delon, hogy „Jean Gabin nem játszotta, hanem élte a szerepeit…” A másik francia filmes legenda, Jean-Paul Belmondo pedig így beszélt róla: „Nagyon kedves, kissé szomorú embernek ismertem meg, öreg bonvivánnak.” Gabin soha nem alakított hősszerelmest, inkább kiutat kereső, kallódó embereket formált meg a filmvásznon, no meg idősebb korában Maigret felügyelőt, ez a szerepe pedig végképp legendává tette. Zseni volt bármilyen karaktert is formált meg és ha kellett, akkor szavak nélkül, egy-egy szemvillanással fejezte ki az érzelmeit és hatott a nézőkre.
Jean Gabin egészsége a hetvenes évekre aztán megromlott, évente már csak egyszer állt a kamerák elé. Kilencvennégy filmszereppel a háta mögött átvehette a legmagasabb francia állami kitüntetést, a Becsületrendet. Egy héttel később tüdőembóliában hunyt el, 1976. november 15-én. Azaz napra pontosan 47 éve. A hamvait a végakarata szerint az Atlanti-óceánba szórták. Így búcsúzott a földi léttől egy sármos színész, aki szerencsénkre nem ökölvívóként teljesedett ki.
Nyugodj békébe, Jean Gabin!
