HA KI MIT TUD?, AKKOR EGY MOSOLYGÓS ZENETUDÓS: PETROVICS EMIL ÉLETE

Valaki egy érdekes felhívást rajzszögezett ki a MOM Kulturális Központban. A papíron az állt, hogy aki érez magában valamiféle tehetséget, az bizony jelentkezzen, mert bizonyíthat egy vadonatúj megmérettetésen.

A naptárak 1961-et mutattak. Az esztendő elején a Politikai Bizottság tagjai utasításba adták a Magyar Televízió vezetőinek, hogy igyekezzenek minél jobb, népszerűbb, ismeretterjesztő műsorokkal előrukkolni. Valaki aztán felvetette a tévében, hogy látott egy felhívást a MOM-ban és abból bizony lehetne egy izgalmas, látványos, közönségszórakoztató műsort gyártani. Az esztendő végén már kész is volt a műsorterv. A Rádió és Televízióújságban aztán 1961 végén a következő felhívás jelent meg: „Ki akar a televízióban szerepelni? Ki tudná műsorral szórakoztatni a nézőket?” Aztán ez is: „Tudnál-e szavalni, énekelni, táncolni, tudnál-e hangszerrel, magánszámmal, paródiával fellépni? Tudnál-e artista számmal és bármilyen ötlettel közönség elé állni? Igen? Bebizonyíthatod, csak rajtad múlik! A Magyar Televízió havonta egy órát biztosít, hogy nyilvános adásán bemutassa Ki Mit Tud?…”

A többi már történelem. Százával, ezrével jelentkeztek az ország különböző pontjairól. Tehetséges, bátor emberek, akik azt gondolták, eljött életük nagy lehetősége. Az első alkalommal kiírt Ki Mit Tud? döntőjére 1962. július 24-én került sor a budapesti Jégszínházban. Azt a műsort Horváth Győző vezette, a zsűriben pedig többek között helyet kapott Sulyok Mária, a népszerű színésznő, Rábai Miklós koreográfus, és a rendezőzseni Várkonyi Zoltán. Itt tűnt fel az akkor mindössze 14 esztendős Kern András, no meg az ifjú Koncz Zsuzsa. A műsor óriási sikert aratott. Ott és akkor eldőlt, hogy ezt meg kell ismételni. S egy év múlva már Megyeri Károly vezette a vetélkedőt és a közönség a helyszínen, no meg a televíziókészülékek előtt ülve lelkesen figyelhetett egy bizonyos Sztevanovity Zorán nevű énekest, no meg az Expressz együttest.

A zsűriben akkor már ott ült Petrovics Emil. A magyar kortárs zenetörténelem talán legnevesebb, legsokoldalúbb, legtermékenyebb szerzője. Ő volt, illetve ő lett a Ki Mit Tud? történetének legismertebb arca. Kilenc alkalommal ült a zsűriben (a legtöbbször), és mondta el higgadt, nyugodt hangon, vagy épp lelkesítő tónusban véleményét egy-egy produkció láttán. A Ki Mit Tud? talán a Magyar Televíziós történetének legsikeresebb vállalkozása volt. Milliók ültek a tévé elé, hogy nézzék a fiatal versenyzőket az akkor még névtelen, kiugrásra váró tehetségeket. Ahogy egyre több háztartásban lett televízió, úgy emelkedett a Ki Mit Tud? rajongóinak a száma is.

Évről-évre ismerhettünk meg későbbi népszerű művészeket: Harangozó Teri, Kovács Kati, Benedek Miklós, Schiff András zongoraművész, Gálvölgyi János… És még sorolható lenne percekig. A döntő helyszíne sokszor változott. A nézők a Jégszínház után hol a Ganz-MÁVAG Művelődési Házban, hol a Thália Színházban, hol a Madáchban, hol az Operettszínházban tapsolhattak kedvenceiknek. A Ki Mit Tud? évtizedeken át állandóságot, szórakozást és minőséget jelentett. És a minőséget nem csak a versenyzők, hanem a zsűritagok is hozták. Közülük is kiemelkedett az a Petrovics Emil, aki a jugoszláviai Nagybecskereken született 1930. február 9-én, szerb apa és magyar anya gyermekeként. Az apja jól beszélt magyarul is, így a fiú mindkét nyelvet elsajátíthatta. Még gyerek volt, amikor a szüleivel Belgrádba költözött, ahol az apja újságírókét kereste a kenyerét. Emil inkább az anyjához kötődött. Évekkel később ezt írta: „S én mamihoz bújtam, kényeztetett, állandóan mellette lehettem. Édesapám indulatosan korholta túlérzékeny kisfiát. Féltem. Tőle is…”

Aztán nem sokkal később már a család a német megszállás és a Vajdaság Magyarországhoz csatolása után Budapestre költözött. Az apa nem tartott velük, a szülők később el is váltak. Emilt a folytatásban édesanyja új párja is nevelte, ám kettejük kapcsolata közel sem volt felhőtlen. A zaklatott gyerekkor után talán a zene volt az, amely megnyugvást jelentett az életében. Petrovics mindig a harmóniát kereste. Harmóniát a magánéletében és az általa megkomponált dallamokban. Gyönyörű zenéket írt. Operákat, dalokat, és olyan különleges hangulatú filmzenéket, amelyek felkavarták és megérintették a nézőt. A Pál utcai fiúk keserédes történetéhez tökéletesen passzolt Petrovics Emil dallamvilága. De neki köszönhetjük A koppányi aga testamentuma című kalandfilm muzsikáját, és a Fekete gyémántok kísérőzenéjét. Petrovics Emil a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán végzett, és kezdésként a Szikra Nyomda üzemi zenekarát vezette. 1960-ban Szinetár Miklós és Ungvári Tamás társaságában megalakította az első magyar musicalszínházat. Később tanított a Zeneakadémián, ő lett a Magyar Állami Operaház igazgatója, és az intézmény zenei igazgatója. Díjak egész sorát vehette át. Folyamatosan alkotott, baletthez írt muzsikát, oratóriumot, kantátákat, kórusműveket szerzett.

Háromszor nősült, de minden kapcsolata válással végződött. Második felesége a gyönyörű színésznő, Galambos Erzsi volt, aki Eszterrel, egy tündéri kislánnyal ajándékozta meg. Húsz év után váltak el. Harmadszor egy nála 22 évvel fiatalabb hölgyet vett el, de mellette is csak öt évig élt. Petrovics Emil 2011. június 30-án, rövid lefolyású betegség következtében, 81 esztendős korában hunyt el. Emlékszoba őrzi a nevét és mindazt a szépet, amit ránk hagyott. És ha valahol szóba kerül, hogy volt egyszer egy Ki Mit Tud?, akkor az ember becsukja a szemét és látja maga előtt Petrovics Emil mosolygós arcát zsűritagként, és azt, ahogy szólásra emelkedik… Nélküle más lett volna a Ki Mit Tud? Más. Kevesebb…

Nyugodj békében, Petrovics Emil!