Tizennyolc évesen az egész ország megismerte a nevét, később Madonna partnere volt az Evita című filmben, aztán minden összeomlott. Egy ritka betegség miatt elvesztette a szeme világát. A színész Tardy Balázs szívszorító története.
1967-et írtunk. Egy bizonyos Sándor Pál ekkor rendezte az első filmjét a főiskola után. Fiatalokról szólt, álmokról, valóságról, lázadásról, a felnőtté válásról. Az alaptörténet szerint Kiki és Péter egy kiadós balatoni vihar elől egy félig kész házba menekült, ahol összetalálkoztak Andrással, aki szintén ott húzta meg magát. Mivel a hétvégi ház tulajdonosai megérkeztek, ketten kimásztak a kamra ablakán, de Kiki bent maradt egymagában. Az ő elképzelt történeteit láthatjuk a filmben. Sándor Pál és a másik forgatókönyvíró, Tóth Zsuzsa fejében ott volt a sztori, már csak a főszereplőket kellett megtalálniuk hozzá. A fiatal Szurdi Miklóst (Péter) ismerték korábban, Ferenczi Gáborra (Kiki) a Madách gimnáziumban találtak rá, Tardy Balázst (András) pedig egy óbudai étteremben pillantották meg.
Fotó: Arcanum/Film Színház Muzsika
„Tóth Zsuzsával, aki a Bohóc a falon forgatókönyvét írta velem együtt, beültünk egy kis étterembe ebédelni. A szomszédos asztalnál két fiú ült, egy szőke, meg egy fekete. Néztük őket, hiszen szereplőket kerestünk, majd odamentem hozzájuk és próbafelvételre hívtam őket. A fekete fiú volt Tardy Balázs, aki végül András szerepét alakíthatta.” – emlékezett a pillanatra az Újságmúzeumnak Sándor Pál. Tardy Balázs 18 éves volt ekkor. Úgy nézett ki, mintha egyenesen a Beatles-ből csöppent volna Magyarországra. Gombafej és sármos mosoly, hozzá egy laza svájci sapka. A film nagy siker lett és Tardy Balázst is megismerte az ország. Akkor úgy tűnt, a megnyerő karaktere miatt hamar a sokat foglalkoztatott színészek közé kerül. A következő évben szerepelt is a Hamis Izabella című filmben, meg a népszerű Bors egy epizódjában, sőt, a Gyula vitéz télen-nyáron című moziban, ám az átütő siker elmaradt.
Az Egyetemi Színpadon kezdett, majd a ma már kultikusnak nevezhető alternatív teátrumhoz, a 25. Színházhoz került. Szenvedélye volt a színjátszás, s talán újat akart, mást, formabontót, mint ami a kőszínházakban ment. Így lett tagja a Tanyaszínháznak is, amely vándorszínészek módjára, eldugott kis falvakba ment el, hogy azoknak is játszhassanak, akik talán még a közeli városba sem jutottak el egész életükben, hát még az ottani színházba. Mást akart, így például Peter Hanke Kaspar című művéből egyszemélyes darabot álmodott. Egy éven keresztül próbált a Merlin színházban. Nap nap után bement, becsukta maga mögött a próbaterem ajtaját és órákon át csiszolta a saját gyémántját. Még a monodráma kellékeit is ő válogatta, egy ócska koffert és egy ósdi ventilátort is vásárolta valahol.
Később rendszeresen megfordult Kapolcson, a Művészetek Völgyében, de még a romantikus, kezdeti időkben. Az ő ötlete volt az is, hogy írók és költők általuk is pocséknak tartott alkotásait olvassák fel. Megtette. Ebből született a Bűnrossz Versek Antológiája. Többször is előadta, volt, hogy a kislánya társaságában, de arra mindig figyelt, hogy a vers szerzőjét ne tüntesse fel, mert nem a bántás volt a szándék, hanem az, hogy megmutassa, a rossznak tartott verseknek is lehet ereje, lelke. Később kitalálta, hogy eltáncolja Illyés Gyula, Egy mondat a zsarnokságról című, megrendítő versét. Ezt is megtette. Habár a kvalitása alapján sokat foglalkoztatott színész is lehetett volna belőle, nem lett az. De mindenki azt mondta, a Tardy jó színész. Nem véletlen, hogy amikor itt forgatták Madonna főszereplésével az Evita című filmet, rögtön megakadt Tardy-n a világhírű rendező, Alan Parker szeme. Az ő döntése volt, hogy Tardy Balázs alakítsa Madonna, pontosabban Evita Perón gyóntatópapját. A forgatások szüneteiben pedig jókedvűen beszélgetett Madonnával, aki sehogyan sem tudta helyesen kimondani a Balázs keresztnevet, amin aztán jót nevettek.
Aztán minden összeomlott. Tardy Balázs kezdetben azt vette észre, hogy egyre több gondot okoz az olvasás, homályosak a betűk és a közlekedésben is egyre bizonytalanabb lett. Felkeresett egy szemorvost, ám ekkor még semmire sem gyanakodott, pontosabban azt gondolta, kapni fog egy szemüveget. Mivel a gondjai nem múltak, a János-kórház neurológiai osztályán vizsgálták meg, s ott jött a letaglózó hír, egy dió nagyságú érduzzanatot találtak a fejében, amely nyomja és sajnos elsorvasztja a látóideget. Nyolcórás műtéttel próbálták megszüntetni a vészjósló helyzetet, ám nem javult az állapota. Sőt… A jobb szemére teljesen megvakult és a ballal is már csak foltokat látott ekkor.
Fotók: Arcanum/Kurír/Veszprémi Napló
2003-at írtunk, Balázs pedig 54 éves volt. Tele energiával, tervekkel, álmokkal. Helyette viszont sötétbe borult a világ. Meg kellett tanulnia úgy élni, hogy a hangokra figyel, az illatokra, a látásra nem hagyatkozhat többé. Más talán összecsuklott volna, ő viszont nem adta fel. A következő évben például Kapolcson is fellépett és verseket szavalt, majd a Merlin színházban is volt egy önálló estje, ahol Petőfi, Ady, Örkény és Karinthy műveiből adott elő. Nem akarta, hogy sajnálják és megpróbált tovább élni. A vakok intézetébe költözött. Ott meglátogatta egy újságíró, akinek a következőt mondta: „Nem voltam feldobódva, mikor beköltöztem az otthonba. Mondhattam volna persze, hogy szamárfület mutatok az életnek, kiröhögöm a sorsot, de ez nem ilyen egyszerű.” Azt is elmesélte, bántotta, hogy színészként leírták, elfelejtették és szépen lassan sehová sem hívták. De nem maradt magára. A családja mellett két színésztársára, Galkó Balázsra és Körtvélyessy Zsoltra is számíthatott, akik látogatták, lelkileg támogatták. „Nekik is köszönhetem, hogy nem zuhantam depresszióba vagy nem lettem alkoholista” – mondta akkor Tardy Balázs.
Az intézetben élt a sorstársak között. Megpróbálta megemészteni, hogy egykor látó emberként sötétbe borult minden. Méltósággal viselte a sorsát, aztán 2018 novemberében jött a hír, hogy 69 éves korában örökre elaludt. A halála után elvétve születtek nekrológok. Ennél sokkal többet érdemelt volna!
Nyugodj békében, Tardy Balázs!
