Amikor az 1948-as, londoni olimpiára készülő indiai labdarúgó-válogatott felkészülési mérkőzést vívott az amatőrökből álló Pinner FC-vel, a település lakói azt gondolhatták, ennél híresebb emberek egyhamar aligha fordulnak meg náluk. Tévedtek. Már egyéves volt ekkor Pinner szülötte, Reginald Kenneth Dwight. Másképpen: Elton John…
Talán a szeretethiány az a szó, amely leginkább előfordul Elton John életével kapcsolatban. Furcsa ez, hiszen sikert sikerre halmozott. Mindent megnyert, amiről egy zenész csak álmodhatott. Díjakat, utánozhatatlan statisztikákat, a közönség soha el nem múló szeretetét és szakmai elismerést. Mégis…
Az Elton életében folyamatosan előbukkanó szomorúság oka, hol máshol, a gyerekkorban keresendő. Reginald Kenneth Dwight 1947. március 25-én született Pinnerben, egy kicsi, London környéki településen, amelynek a történelmében az volt a legizgalmasabb szakasz, amikor a Viktoriánus korban krétabányával büszkélkedhettek. Átlagos család, átlagos gyermekeként látta meg a napvilágot, egy önkormányzati bérházban, és amikor elkezdett iskolába járni, aligha gondolhatta bárki is, hogy a település, sőt az Egyesült Királyság egyik leghíresebb állampolgára lesz. A helyi iskolában tanult a maga visszafogott lelkesedésével, aztán 17 esztendősen döntő lépésre szánta el magát. Hogy hosszas előkészületek, avagy hirtelen elhatározás eredménye volt, az végül is mindegy: Reginald barátunk otthagyta a sulit. Köszönte szépen, elég volt neki az angol oktatási rendszerből. De megtehette. Még a királyi légierőnél hadnagyi rangban szolgáló édesapja sem kevert le neki két-három atyai pofont miheztartás végett. Addigra ugyanis már kiderült, hogy különleges tehetsége van a zenéhez.
Hároméves korában már zongorázott, és esztendő múltán pedig már lepötyögött hallás után egy dalt. Onnantól kezdve nem volt kérdés, hogy merre is halad tovább az élet ösvényén. S ezen még az sem változtatott, hogy az apja halvány próbálkozást tett: a banktisztviselői pálya felé terelte volna a fiát, de kevés sikerrel. S hogy honnan jött a zene iránti rajongás? Nos, épp az édesapjától, aki trombitált és egy félprofi Big bandben játszott rendszeresen. Fellépett katonai és civil táncmulatságokon, ráadásul óriási lemezgyűjtő is volt. S ebben partnerre talált a feleségében is, aki lelkesen vitte haza Elvis és Bill Haley bakelitjeit. Nem csoda, hogy a gyermekük is a zene rabja lett. Tizenegy esztendősen már ifjúsági ösztöndíjjal rendelkezett a Brit Királyi Zeneakadémián. Ekkoriban mondta róla egy tanára, hogy igazi csodagyerek. Olyan kissrác, aki első hallás után tökéletesen lejátszott egy Händel-művet.
Látszólag minden szép volt. Látszólag. Elton John később, sokkal később árulta el egy interjújában, hogy valójában azért küldték őt zongoraórákra, hogy minél kevesebbet legyen otthon, és minél kevesebb alkalommal hallhassa, ahogy az apja és az anyja üvölt egymással. Azért küldték el zeneórára, hogy ne lássa, miképp esik darabjaira a szülei házassága… Persze ő tudta, hogy baj van és mélyen megviselte a bizonytalanság. Megviselte, s talán ezért volt, hogy a hőn áhított harmóniát még akkor sem tudta megélni felnőttként, amikor dúsgazdag emberként unalmában akár naponta vehetett volna egy Rolls Roys gépkocsit.
Elton John kiskorától híres, elismert zenész, dalszerző akart lenni. Nem ment egyszerűen. Például volt egy olyan pillanat, amikor bekopogott a Beatles próbájára, mondván, itt vagyok srácok, beszállnék. Nem kértek belőle… Csakúgy, mint a legendás King Crimson zenészei sem. De nem adta fel, s közben belátta, a maga útját kell bejárnia. Az egyik legfontosabb dátum az életében 1967, amikor találkozott Bernie Taupinnal, aki dalszövegírásból próbált megélni, ő pedig ugyebár zeneszerzésből. Tökéletes páros, gondolták magukban, és nem is tévedtek. Igaz, ekkor még kispályások voltak, egészen kispályások. Elton 10, Taupin heti 5 fontot keresett a maga műfajában. Együtt láttak munkához, és együtt próbáltak meg felmászni a világ legmagasabb hegyére.
Ma már mindenki tudja, hogy Elton John és Bernie Taupin a zeneipar egyik legismertebb szerzőpárosává vált. Könnyen dolgoztak együtt. A munkamódszerük gyakorlatias volt: Taupin beviharzott a próbaterembe, s letett az asztalra 10 új dalszöveget, mondván, lehet alkotni fiúk! És Elton John fél órán belül pedig zenét írt a legjobban tetsző szöveghez. Hihetetlen, de ettől még tény, az egyik leghíresebb Elton-albumot, a Goodbye Jellow Brick Road című dupla lemezt két hét alatt készítették el és vették fel. Elképesztő iram! És elképesztő siker, hiszen ebből a korongból 30 millió példányt adtak el! Elton John gyakorlatilag 3 év alatt dúsgazdag, világhírű zenész lett.
A hírnév azonban nehéz teher egy gyenge, sebezhető lélek számára. Ennek elviseléséhez kellene volna társ, biztonság, harmónia. Az éppenséggel nem volt az életében. Elton John először 1976-ban állt a nyilvánosság elé azzal, hogy nem csak a nőket szereti. Néhány évvel később feleségül vette Renate Blauel német hangmérnöklányt, akivel együtt dolgozott a Breaking Hearts című albumon, és aki elkísérte őt ausztráliai turnéjára is. Az esküvőre is ott került sor 1984-ben, ráadásul épp Valentin-napon. Aztán nem sokkal később Renate öngyilkosságot kísérelt meg. Gyógyszereket vett be, ám megmentették az életét. Tartja magát a hír, hogy az öngyilkossági kísérlet előtt tudta meg, hogy Elton John már csak a férfiakhoz vonzódik.
Elton John később rátalált David Furnish-re, akit előbb élettársként, majd 2014-ben már hivatalosan házastársaként vállalt fel. Elton John édesanyja ki nem állhatta Davidet és ez az állandó feszültségforrás végérvényesen megmérgezte a zenész és az édesanyja kapcsolatát. Nem mellékesen Elton John egy időben súlyos drogproblémákkal küszködött, ám képes volt legyűrni a démonokat. A többit tudjuk. Lovaggá ütötték, ő pedig, mivel megtehette, vett magának egy saját fociklubot, a Watfordot.
Ma már minden rendben van körülötte. A zenéjéért pedig ma is százmilliók rajonganak, most éppen a Dua Lipával előadott közös produkciójuk miatt. Pinner leghíresebb lakója ma 75 éves.
Boldog születésnapot, Sir!
