Negyvennél is több nyelvre fordították le könyveit, amelyek nagyjából 400 millió példányban keltek el. De a nagyközönség az írásaiból készült filmek miatt is jól ismeri. Stephen Edwin King ma 75 esztendős.
Ha azt kérdezte volna valaki az iskola előtt, vagy a játszótéren, hogy Stephen fiam, áruld el, mi leszel, ha nagy leszel, nos, akkor Stephen barátunk a kisgyerekek magabiztosságával azt válaszolta volna, hogy író. A legtöbb gyerkőc egészen másfajta életre készül. A bátrabbak űrhajósként, hadihajót irányító kapitányként képzelik el magukat, mások beérik azzal is, ha tűzoltók lehetnek. Stephen nem aprózta el vágyait. De ennek meg volt az oka.
Mindössze kétéves volt, amikor apja, Donald köszönte szépen addigi életét, a felesége főztjét, és szeretetét, és világgá ment. Otthagyta a családot… Az egyedül maradt anya alkalmi munkákból próbálta eltartani két gyermekét. Sokat nélkülöztek, az egyik szükséglakásból mentek a másikba. Csoda-e, ha a gyerekek a valóság elől valamiféle álomvilágba menekültek? Stephen rábukkant néhány sci-fi folyóiratra, és ezek hatására kereste a televízióban a hasonló témájú filmeket. És egyre inkább a hatásuk alá került. Pedig akkor még hátra volt az igazi csavar a gyerekkora történetében. Az „iránytű”, amely eldugva várt rá egy doboz mélyén.
Rátalált ugyanis az apja kézirataira, amelyek ugyancsak a fantasy és a horror világába kalauzolták a nagyérdeműt. Ez volt az a pillanat amely megváltoztatta Stephen életét, és elindította az írói pálya felé. Már hétéves korában is írt, ám az első érett történeteit 19 esztendősen tette le az asztalra, amelyek aztán meg is jelentek egy magazinban. Onnantól kezdve fokozta a tempót, a középiskola után sikeres felvételit tett az egyetemre, ahol irodalmat tanult, s közben folyamatosan írt. Novellákat, elbeszéléseket, szinte csak magának, természetesen azzal az eltökélt szándékkal, hogy rajta kívül mások is elolvassák egyszer. Ekkor már ott motoszkált a fejében egy később kultikussá vált regényfolyam, a Setét torony alapötlete. Az első kötet 1982-ben jelent meg. Stephen akkor már komoly férfiként élte az életét, merthogy 1971-ben megnősült, egyetemi társát vette el, aki ugyancsak írással foglalkozott. Az idők során aztán három gyermekük született.
Stephen sokáig vágyakozott a hírnévre, az igaz áttörésre. Rögös volt az út. Rögös, hiszen angoltanárként kevés pénzt keresett, így aztán az is előfordult, hogy másodállást kellett vállalnia, sokáig egy mosodában dolgozott. Talán ott is érték olyan élmények, amelyeket később, mintegy puzzle-kocka, beillesztett valamelyik könyvébe. S a dolgok bizony nem akartak jóra fordulni, a pénztelenség miatt egy ideig lakókocsiban éltek. Ekkoriban történt, hogy Stephen egy kész regény kéziratát, a Carrie-t, dühében a szemétbe dobta. A felesége azonban, mintha valami sugallatra cselekedett volna, kibányászta az üres flakonok és összegyűrt szalvéták közül a kéziratot, majd azt mondta a férjének, folytassa az írói munkáját. Neki lett igaza.
Az egyik kiadó nem sokkal később 400 ezer dollárért vásárolta meg a könyv kiadási jogait. A Carrie elképesztő népszerűségre tett szert. Egyszeriben híressé tette Stephen Kinget. A regényből aztán a zseniális Brian De Palma készített filmet. Az író akkor már otthagyta a tanári pályát, és minden idejét az írásnak szentelte. Majd jött a Ragyogás, amely szinte pillanatok alatt bestseller lett, a King-család pedig igazi otthonra lelt Maine államban – és azóta is ott él. A történet ettől kezdve sikersztorivá vált. Benne olyan pillanatokkal, mint amikor egy bizonyos Mark David Chapman autogramot és közös fotót kért Kingtől. A férfi aztán nem sokkal később lelőtte John Lennont… Stephen Kinget próbára tette a népszerűség és a sok-sok pénz. Alkohol és drogfüggő lett, és mintegy 10 évig képtelen volt kiszabadulni a szerek rabságából.
Stephen King kultikus alakja lett a könyvkiadásnak, és az egyik legolvasottabb kortárs íróvá küzdötte fel magát. Később újra magára talált a kilencvenes években, amikor is egy beatzenekart is alapított, amelyben King lelkesen gitározott. Aztán 1999. június 19-én súlyos balesetet szenvedett. Egy furgon gázolta el, miközben ő csak sétált jókedvűen a házától nem messze. Az egyik újság a halálhírét közölte, pedig élt, nagyon is élt. Öt műtét várt rá, és szinte teljesen felépült. Igaz, a baleset után két évvel a súlyos ütközés következményeként tüdőgyulladást kapott és megint kórházba került. Ám a folytatás megint a munkáról, az alkotásról szólt.
Ezen a napon ünnepli a 75. születésnapját. Persze igazságtalanok lennénk, ha csak borzongatásról, horror-regényekről írnánk vele kapcsolatban. Alkotásaiban sokkal több van, megannyi utalás az amerikai történelembe és kultúrában, a vietnami háborúra, a rasszizmusra, az erőszakra és a természetfeletti eseményekre. Regényeiben sokszor egy író játssza a főszerepet, mint kedvenc karakter. King írásait persze sok kritika érte, ám az író egyszer azt mondta: „itt az ideje lerombolni az úgynevezett szépirodalom és populáris irodalom között húzódó falat.” És milyen igaza van.
Boldog születésnapot, Stephen King!
