Még negyven évet sem kapott a sorstól. De Ternyák Zoltán rövid élete aligha nevezhető hétköznapinak. A tehetséges színész önpusztító módon élte meg a hétköznapokat, s akik ismerték, sejtették, hogy tragikus véget ér ez a földi utazás…
Felkavaró látni a fotót ennyi esztendő távlatából is. Zemlényi Zoltán, a Hoppárézimi című könyv szerzője kötelességének érezte, hogy meglátogassa az akkor már hónapok óta kómában fekvő, mozdulatlanságra ítélt Ternyák Zoltánt. A színészt, aki őt játszotta el, az ő karakterét alakította a Hoppárézimi című darabban. A fotó a kórházban készült, Móni, a színész kedvese készítette, talán abban a reményben, hogy a szerelme egyszer felébred és megmutatja neki. Az élet olykor az ókori drámáknál is fájdalmasabb történeteket produkál. Készült egy másik fotó is Ternyák Zoltánról, azon Balkay Gézával, a barátjával, színésztársával látható. Ők ketten sok időt töltöttek együtt. A Naphegy környékén éltek, és nyílt titok volt, hogy sokszor együtt isznak, de úgy istenigazából, magyaros virtussal megáldva. S közben talán megváltották a világot, talán Brechttől, Thomas Manntól, József Attilától idéztek egy-egy pohár után vagy közben.
Az a második kép Balkay Gézával azért is lélekbemaró, mert Balkay is viszonylag fiatalon, 53 esztendősen hunyt el szívelégtelenségben. Mindössze három évvel élte túl barátját, Ternyák Zoltánt. Azt a fiatalembert, aki Szeghalmon született, 1963. október 4-én (napra pontosan 60 esztendeje), s aki 1988-ban sétált ki diplomával a kezében a színművészeti főiskoláról. Generációjának egyik nagy tehetsége volt. Ezt írták róla akkoriban. És ő tudta magáról, hogy különleges talentumot kapott és tudta azt is, hogy ez egy olyan súly, amelyet nem könnyű cipelni színpadról színpadra.
De egyáltalán nem biztos, hogy ezért menekült az alkoholhoz, de olyannyira, hogy egyszer a Hamlet előadására ittasan ment be. Nem sokkal volt túl a darab a bemutatón, a Katona József Színház közönsége vastapssal és óriási lelkesedéssel fogadta az előadást, benne a főszereplőt, Ternyák Zoltánt. De jött az újabb este és az ifjú színész bizonytalan lépésekkel érkezett a színházba. A színésztársak érzékelték a bajt, és nem engedték, hogy ilyen állapotban kardot fogjon a kezébe, és előadja a legendás vívójelenetet. Kirúgták a színházból. Nincs jobb szó rá. Hiába tartották zseninek a megzabolázhatatlan, öntörvényű színész nem maradhatott a legendás társulatnál. Nem sokkal később a barátai, színésztársai összefogtak, hogy megmentsék őt. Megmentsék elsősorban önmagától. Egyik legjobb barátja, Kőváry Katalin megszervezte, s elérte, hogy létrejöjjön egy alkalmi társulat, Éjszakai Színház néven, csak azért, hogy a munkanélkülivé vált Zoli, ez az örök gyerek tartozzon valahová, és továbbra is játszhasson. Így jött létre akkoriban az Emigránsok című Mrozek-darab, amelyben Ternyák Zoltán Szarvas Józseffel játszott a Pinceszínházban, állandó telt ház előtt, jegyet pedig szinte lehetetlenség volt venni az előadásra.
Fotó: Arcanum/Zalai Hírlap
Tóth Tamás filmrendező, aki baráti kapcsolatban volt vele, egyszer ezt nyilatkozta róla: „Személyiségében ott volt a szélsőséges kettősség, és tekintetében a mély fájdalom, ami nélkül egy színész számomra érdektelen…” De még ennél is jobban megérinti az embert Kertész Attila, egykori főiskolás osztálytársa jellemzése Ternyákról: „A legzseniálisabb dilettáns vagy barátocskám és a legdilettánsabb zseni és ezt irigylem tőled…”
Ternyák Zoltán 2002-ben kapott agyvérzést. Váratlanul lett rosszul, kórházba szállították, hosszú ideig volt kómában, és 2003. július 15-én hunyt el. Még negyvenéves sem volt az öntörvényű zseni, aki nem találta a helyét ezen a furcsa világon.
Nyugodjon békében!
