Te Zava! Olyan kevesen múlik egy ember élete. Még ma is csak 48 éves lennél, ha csak egy kicsit jobban odafigyelnek rád a ciprusi klubod orvosai. Helyette 17 éve örökre elaludtál…
Ha csak egy vérvételt készítenek, miután harmadszor mentél el orvoshoz, azzal, valami nem stimmel, akkor kiderült volna a vérröggyanú. Kaptál volna rá gyógyszert és akkor láttad volna felnőni az ikreket, Norbit és Rolandot és ma is ölelnéd az imádott feleségedet, Mónikát. De nem figyeltek rád. 2006. január 6-án este még küldtél egy üzenetet Móninak, hogy fáradt vagy, lefekszel aludni (ők itthon voltak éppen) és soha többé nem ébredtél fel. Mikor feltörték a lakás ajtaját, az ágyban feküdtél, mint aki alszik. Az éjjeliszekrényen pedig ott volt egy fénykép. Az imádott, akkor hatéves fiaid voltak rajta.
Te Zava! Olyan kevesen múlik egy ember élete. Nézegetem a régi újságokat és belefájdul a szívem. Az egyik képen Simon Tibivel vagy. Mindketten ott voltatok abban a nagy Fradiban, amely bejutott a Bajnokok Ligájába. Ő sincs már, meghalt, mert egy szórakozóhelyen a pezsgőjéből ráfröccsent valamennyi egy társaságra. Halálra verték érte. Vagy ott van az öreg Albert Flóri. Akit 1993-ban megkérdeztek, mit vár a fiatal Zavadszkytól. És az Aranylabdás legenda olyanokat mondott rólad, hogy hosszú távra talált egy jó csatárt a Fradi. Ő sincs már, mint ahogy Zsiborás Gábor is meghalt abban az évben. Annyira ordít a fájdalmas párhuzam. Ő is a Fradiban lett valaki, ő is az MTK-ban talált magára, neki is ikrei voltak (hárman) és ő is fiatalon halt meg a válogatott edzésén. És Kalap sincs már, a legendás fruttiárus, meg Nagy Béla, a Fradi krónikása és Varga Zoltán is meghalt, pedig talán ő hitt benned a legjobban a pályafutásod során és Novák Dezső is elment már, meg a Fenyvesi Máté…
Te Zava! Olyan kevesen múlik egy ember élete. Nézem az elsárgult Népsportot 1989-ből. Egy olaszországi serdülőtornáról tudósított. Te lettél a legjobb játékos és a gólkirály. Talán ez volt az első cikk, amely a Népsportban megjelent rólad. Azon a bizonyos tornán ott volt a Fradi serdülőben Hrutka Jani is. Az örök barát. Aki azóta sem felejtett el téged. Emlékszel, vele együtt kerültél fel 1993-ban a nagycsapathoz. A két ifista egyszeriben ott ülhetett a felnőtt csapat öltözőjében. És bejátszottátok magatokat a Fradiba.
Aki ismert, tudja, nagyon jó ember voltál. Mindig mosolyogtál és csak úgy szórtad a Zavás poénokat. Jellemző módon, amikor az olimpiai válogatottal kint jártál Spanyolországban és megnéztetek egy bikaviadalt, utána azt mondtad: végig a bikának drukkoltál. És arra a karácsonyra emlékszel, amely Malajziában ért téged és a Fradit? Egy ideig Bejgli lett a becenevet az öltözőben, mert az elbeszélések szerint kilenc rúd mákos bejglit ettél meg egy este. Aztán pontosítottál, három rúd volt az a kilenc…
1995-ben ott lehettél a Bajnokok Ligájában. És pályán voltál a Grasshoppers-Fradin, ahol szegény, megboldogult Knézy Jenő úgy örült Vincze Ottó két gólja után, mint egy kisgyerek. A meccs után Mónikát is megkérdezte egy újság. Ő akkor még csak a barátnőd volt. Két napja költöztetek össze a közös lakásba. Boldogan mesélte, hogy vadassal vár haza (burgonyakrokettel), igaz még kezdő a konyhában, így a szószt vette, nem ő csinálta. Kevesen tudták, de 1995 fájdalmas is volt számodra. Akkor halt meg a nagypapád, Zavadszky János, akinek annyi mindent köszönhettél. A rendszerváltás ugyanis előbb a Ganz Mávagot, majd az Építőket is elsodorta, megszűntek, s ekkor fogta meg a kezed a nagypapád és levitt a Fradiba. Pici voltál, féltél is, de ő ott volt melletted. Egészen a haláláig.
Te Zava! Olyan kevesen múlik egy ember élete. Szerettek a Fradiban. Imádtak Dunaújvárosban és ma is szeretettel gondolnak rád az MTK-ban is. Képzeld, most az NB II-ben játszik a csapat, de van esély rá, hogy jövőre visszajutnak. Úgy alakult, hogy talán ott érezted magad a legjobban. Ennek ellenére tudom, hogy volt egy fogadalmatok Hrutka Janival és Lisztes Krisztiánnal, hogy egyszer még, a pályafutásotok vége felé visszamentek a Fradiba és újra bajnoki címhez segítitek a csapatot. Sajnos ez már nem történhetett meg. A legfontosabbal kellett volna kezdenem. A fiaid felnőttek és úgy hasonlítanak rád! Mónika pedig remek anya. Amikor örökre elaludtál, saját bevallása szerint egy tipikus focistafeleség volt. Megteremtettél mindent, ő pedig örült, hogy a gyerekekre koncentrálhat. Majd belehalt az elvesztésedbe, de hihetetlen erős volt, már csak a hatéves kicsik miatt sem törhetett össze. Minden összedőlt, de ő dolgozni ment, s felnevelte a gyerekeket. Gyakran tesz fel közös fotókat a gyerekkel a közösségi oldalára. Felnevelte őket becsülettel, szeretettel, aztán még két éve sincs, hogy ismét megházasodott. Sokáig képtelen volt másra nézni, hosszú éveknek kellett eltelnie, hiszen annyira szeretett.
Tudod Zava, az azért megnyugtat, hogy te ott fent tudsz mindenről. Tudod, hogy a gyerekek jól vannak, tudod, hogy Hrutka Jani, a legjobb barátod azóta sem felejtett el téged és tudod, hogy a Fradinál, és az MTK-nál is gyakran beszélnek rólad a lelátón az emberek. És ma már Norbi és Roland, az ikreid is tudják, rendkívüli apjuk volt, akinek csak hat évet adott arra a sors, hogy játsszon velük, nevelje őket, megmutassa, hogyan kell belsővel tökéletesen passzolni.
Lassan búcsúzom, Zava. Üdvözlöm Albert Flóri bácsit, Simon Tibit, Zsiborás Gabit, Varga Zoltán, Novák Dezsőt, Fenyvesi Mátét, Nagy Bélát és Kalapot, a frutti árust is, no meg Knézy Jenőt. Meg persze a nagypapádat, aki újra foghatja a kezedet… Mint amikor először beléptetek az Üllői úti székházba…
Nyugodj békében!
