Svejknél is Svejkebb volt. Mintha Hašek neki írta volna ezt a szerepet. Mert rajongunk a főhősökért, a rosszakat megbüntetőkért, a sármőrökért, de mégis a hétköznapi figurával tudunk leginkább azonosulni.
Mert mi magunk is azok vagyunk. S Hollósi Frigyes maga volt a „kisember”. A végtelenül szerethető kisember. Sokat adott nekünk egy bizonyos Weininger Frigyes magánhivatalnok és Sebestyén Borbála gyermeke, aki megmutatta, hogy nincs unalmas tucatember – a képernyőn legalábbis. Hollósi Frigyes 1941. április 21-én született Budán, napra pontosan 82 éve. Egyszerű szülők fiaként, egyszerű álmokkal tengette a napjait, aztán egyszer történt valami. Az iskola, ahová járt, épp ünnepséget szervezett. A szocializmusban ez rendszeres programnak számított, és a kisdobos, valamint az úttörőmozgalom legjobbjai állhattak a mikrofon mögé és szavalhattak. Így történt, hogy Hollósi Frigyes elmondta a maga versét, szépen, tagoltan, hangsúlyosan. A magyartanárnője fellelkesülve a következőket mondta az édesanyjának: „Asszonyom, figyeljen oda a gyermekére, mert különleges tehetség lakozik benne!” A boldog édesanya pedig mindenkinek azzal dicsekedett, hogy a fiából színész lesz. Hollósi Frigyes 15 esztendős volt, amikor elveszítette az édesanyját. Onnantól kezdve az egyik nagynénje nevelte, akit nagy-nagy szeretettel, csak mutternak hívott és később, amikor már ismert, sőt elismert színész volt, ugyanúgy gondját viselte.
Fotó: Arcanum/Film Színház Muzsika
Svejknél is Svejkebb volt. Az átlagember hús-vér megformálója. Aki képes volt túllépni minden akadályon, minden kritikán, minden gúnyos nevetésen. Az első próbálkozásra felvették a színművészeti főiskolára. De ez csak az élet aprócska ajándéka volt, amolyan mézesmadzag. Merthogy fél év múlva egyszerűen kirúgták. Szakszerűen kifejezve: kirostálták. De álmok nélkül minek is élünk? Álmok nélkül mit sem ér a rosszkedvű szerda, és a kilátástalannak tűnő péntek. Hollósi Frigyes is beintett az életnek: hiába lökték páros lábbal az utcára a főiskoláról, megfogadta Ádám Ottó tanácsát, és nem adta fel az álmait. Így került 1962-ben a Berényi Gábor által irányított szolnoki Szigligeti Színházhoz. A Tisza-parti város teátrumában eleinte ő volt a negyedik, vagy inkább hatodik alabárdos. A hús-vér kellék. Aztán ahogy telt-múlt az idő, úgy kapott egyre több és hosszabb szöveges szerepet. Először a Pénzt vagy életet! című zenés játékban mutathatta meg a tehetségét, majd később olyan partnerekkel játszott Szolnokon, mint a vidékre száműzött Mensáros László.
Szolnokon rajongásig szerették. Tizennyolc évad, 88 bemutató – ez Hollósi Frigyes Tisza-parti statisztikája. Aztán Udvaros Dorottya társaságában a fővárosba hívták, az ország első színházába, a Nemzetihez szerződött. De nem ez lett az ő igazi teátruma, hiszen a Katona József Színház alapító csapatába tartozott. Olyan darabokban szerepelt a híres belvárosi színpadon, mint a Három testőr, avagy az Élők mindig gyanúsak, az Übü király vagy éppen a Három nővér. S hogy mit jelentett számára a Katona? Nos, mindennapos telt házat, nézői rajongást, sikert itthon, és hangos sikert külföldön. A zseniális társulat fellépett Mexikóvárosban, Montevideóban, Buenos Airesben, Caracasban és Jeruzsálemben is.
Hollósi Frigyes folyamatosan brillírozott a kisember szerepében. A nézők imádták a komoly arckifejezését, a komikumát, a drámaiságát. S imádták a hangját is, amelyet „megedzett” korábban, merthogy a szolnoki évek alatt a helyi rádiónál bemondóként is dolgozott, hogy aztán évekkel később a Kisváros című tévéfilm-sorozatban Járai őrnagyként valóságos családtaggá váljon. Az éveken át tartó, népszerű sorozat után 2009-ben tiszteletbeli rendőrré avatták. S közben megállás nélkül szinkronizált. A magánéletét viszont ólommellényben óvta. Tőle aztán kérdezhették, hogy akkor mitől vagy kitől szép az élet, csak mosolygott. Aztán kiderült, hogy rövid házasság van mögötte, amelyből egy gyönyörű, tehetséges gyermek, a később ugyancsak művészpályára lépő Katalin született. Közben fanatikusan dolgozott. Olyan filmekben szerepelt még, mint a Dögkeselyű, a Szerencsés Dániel, az Egészséges erotika, a Nagy generáció, a Roncsfilm, a Csapd le csacsi!, a Sose halunk meg. De a tempó, az őrült tempó nem maradt következmény nélkül.
A színésznél egy langyos májusi napon vastagbél-daganatot diagnosztizáltak. A Kútvölgyi Kórházban megoperálták, majd 10 nap múlva kiengedték. S hová ment? A színpadra. Újra játszott, és akkoriban azt nyilatkozta: „Ha jól belegondolok, soha nem féltem a haláltól, bár eszembe jutott, hogy talán itt a vége, de egyáltalán nem estem kétségbe. Azóta gyógyultnak nyilvánítottam magam. Valószínű, hogy a munkám, a hivatásom tartja bennem igazán a lelket. Ha nem lennék ennyire elfoglalva, talán nem is jöttem volna ki a betegségből…” Végül 2012. december 5-én, 71 éves korában hunyt el. Halála megrázta a művésztársadalmat. Akik ismerték azt mondták rá: Svejknél is Svejkebb volt…
Nyugodj békében, Hollósi Frigyes!
