Ő volt a magyar némafilmek első szívtiprója, a bakfis lányok a reklámképeslapjával aludtak el. Aztán Hollywoodot is meghódította, s azon kevesek egyike volt, aki a hangosfilmek megjelenése után is sztár maradt.
Együtt játszott Fred Astaire-rel és Ginger Rogers-szel no meg John Wayne-nel és Alfred Hitchcock is ragaszkodott, hogy szerepeljen a filmjében. Ehhez képest ma már nem nagyon emlékszünk a sármos Várkonyi Mihályra, aki Victor Varconi néven lett a némafilmek és a hangosfilmek világsztárja. Kisvárdán született 1891-ben és bár kiskorától a színészet vonzotta, kezdetben banki tisztviselőként dolgozott. Aztán mégis a színészet felé kanyarodott, olyannyira, hogy az I. világháború előtt Kolozsváron már a némafilmek világában is elmerült.
Tudni kell, akkoriban egy bizonyos Kertész Mihály volt a kolozsvári filmezés mindenhatója. Igen, a későbbi kultikus film, a Casablanca rendezőjéről van szó. Kertész 40 némafilmet készített Magyarországon, ám ebből csak három maradt meg, a többi az enyészeté lett. Az egyik, a Kolozsváron felvett Tolonc – amelyben Várkonyi is szerepel – eredeti kópiája néhány éve Amerikában került elő.
De visszatérve Várkonyi életéhez. Az I. világháború alatt önként vállalta, hogy a harcmezőre megy, három évet töltött a fronton, ha kapott némi eltávozást, akkor egyből filmezni rohant. A lányok kedvence a háború végén, 1919-ben aztán feleségül vette a színésznő Aranyosy Annát, majd némi bécsi és berlini kitérő után 1927-ben már Hollywoodot is meghódította. Mielőtt nekivágott a nagy kalandnak, a Színházi Élet hasábjain üzent a rajongóknak. „Drága Színházi Életem! Add át üdvözletem mindenkinek. Isten veletek! Gondoljatok rám, hiszen én sem fogok megfeledkezni rólatok. Kiszerződtem Amerikába, jó pénz, szép lehetőségek, új világ… sok remény, csak szerencse kell! Csókollak és ölellek valemennyiötöket.”
A Színházi Életnek Hollywoodból is küldött levelet a megérkezése után, amelyben minden kalandvágyó színészt óva intett attól, hogy Los Angelesben próbáljon szerencsét. Mint írta, a városban ezrével látni a hiába próbálkozó színészeket, akiknek pénzük nincs, csak lelkesedésük. Az utcán alszanak, s arra gyűjtenek, hogy valahogy hazajussanak Európába. Majd megállapította, ezerből egy embernek sikerül itt külföldiként karriert csinálni. Nos, a jelek szerint ő volt az a bizonyos egy… Amikor 1928 januárjában a feleségével Budapestre látogatott, mindenhová fotósok és újságírók kísérték a magyar világsztárt. Várkonyi – ekkor már Victor Varconi néven – dúsgazdag, ünnepelt színészként élte az életét Los Angelesben, ahol meseszép villát vásárolt magának. Csak a honvágyával bírt nehezen, ezért is jött Budapestre három napra. Az utazás ennél sokkal hosszabb időt vett igénybe… Aztán nagy titokban a következő esztendőben is hazalátogatott, ám ekkor a gyász hozta. Az imádott édesanyja ugyanis meghalt, ő pedig mindenképpen itt akart lenni a temetésén. Két napra utazott haza s ha már itt volt, „szakmázott” is.
Arról panaszkodott, hogy a hangosfilmek rengeteg sztár életét tönkre tették és a rendezők után most a hangmérnökök a legnagyobb urak. Kétségtelen, a magyar némafilmsztárok közül sokak karrierje kettétört a hangosfilm megjelenésével, Várkonyi ellenben ott is folytatta a diadalútját. Számtalan filmben szerepelt, vígjátékban, krimiben, westernben, éppen mire hívták. Egy idő után viszont elege lett abból, hogy mindig ő a hős szerelmes vagy a szépfiú. Mint mondta, vértől és hústól duzzadó figurákat akar végre játszani, nem pedig szépfiú-karaktereket. Ennek jegyében egy ideig ismét Európában filmezett, Olaszországban és Németországban. Aztán megint visszatért a tengerentúlra.
Habár a nők ezrei ostromolták, kitartott magyar felesége mellett, egészen annak 1949-ben bekövetkezett haláláig. Az akkor 58 éves magyar filmsztár aztán újraházasodott, ám megint egy magyar színésznőt vett feleségül, Várkonyi Lili személyében. Aztán tíz évvel később úgy döntött, felhagy a filmezéssel. Pihenni akart, főleg, hogy a karrierje vége felé már sok galibát okozott a vérnyomása. 1976-ban, 85 éves korában szívroham vitte el Hollywood elfeledett magyar szívtipróját.
Nyugodj békében, Várkonyi Mihály!
